A vendégvárás örömteli dolog. Végre találkozhatunk rég nem látott barátokkal, családtagokkal, eltölthetünk velük egy kellemes délutánt vagy estét a saját otthonunkban – kényelmesen, hangulatosan, olyan körülmények között, ahogyan a legjobb nekünk.
Mégis: a vendégvárás – bármennyire is várjuk – sokunk számára lehet stresszes, kimerítő feladat. Olyan feladat, amelynek elvégzése közben elhomályosul az örömteli várakozás, és előtérbe kerül a különböző elvárásoknak való görcsös megfelelés. Legyen tisztaság. Ne legyenek szanaszét szórva a gyerek játékai. (Mert hát milyen dolog már az, hogy tyúklépésben kell közlekednie a vendégnek a nappaliban.) Oldjuk meg, hogy a koszos edényeknek nyoma se maradjon, akkor se, ha egész délelőtt sürögtünk-forogtunk a konyhában. Ja igen, természetesen főzzünk valami különlegeset. Szerezzük be a hozzáillő borokat, italokat. Ha gyerekek is jönnek vendégségbe, rájuk is gondoljunk külön. Mire megérkeznek a vendégek, minden csillogjon-villogjon, az étel éppen friss és meleg legyen, az ital megfelelő hőmérsékletűre hűljön. Mi pedig legyünk csinosak, és boldog mosollyal az arcunkon köszöntsük meghívottainkat.
Megannyi teendő, megannyi elvárás, amelyeknek igyekszünk megfelelni.
Elvárások hálójában
Pedig joggal merülhet fel a kérdés, hogy ezek az elvárások valósak-e. Ki várja ezt tőlünk? Valóban úgy jön hozzánk egy jó barátunk, hogy egy láthatatlan listán pipálgatja, mely háziasszonyi feladatainkat teljesítettük sikeresen, és melyeket nem?
Amikor én vendégségbe megyek, kifejezetten megnyugtató tud lenni számomra, ha nem minden tökéletes.
Nem az a megnyugtató, hogy aki vár, minden igyekezete ellenére sem feltétlenül tudja azt a szintet hozni, amit szeretne, hanem szimplán csak az, hogy ő is ember. Neki is millió más van az életében, ő is dolgozik, gyereket nevel, ügyeket intéz folyamatosan. Ő sem superwoman. És mindezek ellenére tesz meg mindent, hogy én jól érezzem magam. Engem pedig megnyugtat, hogy látom, hogy ő is él a lakásban, az ő gyerekei is szétpakolnak, neki is összemaszatolódik a konyhapultja főzés közben, ő se tud négykezest játszani a porszívóval, a mosógéppel, a sütővel és a borsdarálóval. El tudom képzelni, hogy ha ez ilyen megnyugtató számomra, akkor ő is hasonlóan érez, amikor hozzám jön.
Lehet, hogy ő sem várja el a tökéletességet, ő sem egy született feleséghez szeretne betoppanni, sőt, kifejezetten frusztrálná egy Bree Van de Kamp-imitátor kis magyar valósága.
Mit fognak szólni?
Arra jutottam, hogy mi, nők, valószínűleg teljesen nyugodtan jönnénk-mennénk egymáshoz vendégségbe, mindenféle kényszer és elvárás nélkül, ha nem az anyatejjel szívtuk volna magunkba, hogy meg kell felelnünk.
Ugyanis legtöbben pici korunktól kezdve azt halljuk, hogy így meg úgy viselkedjünk, ezt vagy azt tegyük, mert különben mit fognak szólni.
Mit szólnak, ha nem köszönünk a szomszéd néninek, amikor átjön? Mit szólnak, ha nem óriás mosollyal fogadjuk anyu barátnőjét (aki miatt rendet kellett rakni, és nem szaladgálhatunk félmeztelenül a saját szobánkban)? Mit szólnak, ha lány létünkre nem saját készítésű sütivel fogadjuk a húsvéti locsolókat? (Pláne mit szólnak, ha egyáltalán nem is akarjuk őket fogadni?)
És a legrosszabb, hogy bármit is csinálunk, bárhogy is igyekszünk megfelelni, úgysem tudjuk befolyásolni, hogy valójában mit fognak szólni. És jobb, ha meg se tudjuk.
Pavlovi reflexként mégis erős stresszhelyzetet vált ki belőlünk a vendégvárás, vendégfogadás feladata. Kutatások bizonyítják, hogy ilyenkor a szervezetben különböző élettani folyamatok játszódnak le. Fokozódik a szimpatikus idegrendszer tevékenysége, megnő az adrenalinszint, megemelkedik a vérnyomás, nő a pulzusszám. Ami egy szintig lehet pozitív hatású is, azután viszont kifejezetten káros. Úgyhogy le kéne már tennünk ezeket a terheket.
Tippek, hogy ne stressz legyen az egész
Néhány pontban összeszedtük, mire érdemes inkább figyelni, és mi az, ami segíthet, ha vendég jön hozzánk.
1. Tervezzünk
A tervezés mindig hasznos, de vigyázzunk arra is, ne ragaszkodjunk görcsösen az előzetes elképzeléseinkhez, ha úgy alakul.
2. Alkalmazkodjunk
Az „úgy alakul” esete. Az időnkhöz, a körülményekhez alkalmazkodjunk rugalmasan, tervezzünk újra.
3. Csak azt hívjuk meg az otthonunkba, aki nem ítélkezik
Az otthonunk a személyes terünk: megmutatni valakinek önmagában nagyfokú bizalmat jelez. Éppen ezért jogunk van hozzá, hogy olyan embert ne hívjunk meg, akitől félni kell, hogy bármi rosszat gondol rólunk vagy a környezetünktől.
4. Őrizzük meg a nyugalmunkat
Ne kapkodjunk, ne idegeskedjünk, hiszen olyan embert hívtunk meg, aki nem ítélkezik.
5. Engedjük el az egészet
Úgyis minden jó lesz úgy, ahogy lesz.
