Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Kezdetben minden rózsaszín, remegsz, ha rá gondolsz és valami kellemesen bizsergő érzés áraszt el, amikor találkoztok. A szíved hevesebben ver, az élet izgalmas és örömteli. És biztos vagy benne, hogy ez az érzés örökké tart. Ismerős, ugye?
Helen Fisher amerikai antropológus és emberiviselkedés-kutató szerint a szerelemnek három fázisát különböztethetjük meg: a szexuális vágyat, a romantikus szerelmet és végül a kötődést. Ezekhez a kategóriákhoz pedig külön hormonkészlet tartozik. A vágyat a tesztoszteron és az ösztrogén irányítja, míg a romantikus szerelem a dopamin, a noradrenalin és a szerotonin által irányított fázis, ami megmagyarázza, miért olyan izgalmas és mindent felemésztő a szerelmi kapcsolat kezdete. A kötődés kialakulásában az oxitocin játszik jelentős szerepet. De mitől függ, hogy a kezdeti fellángolás később szerelemmé alakul-e?
#1 A biológia kulcsfontosságú
Sokan gondolják, hogy a gondolatainkat és az érzéseinket teljes mértékben mi irányítjuk. Az igazság ezzel szemben az, hogy amikor vonzódunk valakihez, annak nagyrészt biológiai okai vannak. Az agy által felszabadított neurotranszmitterek örömöt, boldogságot, sőt sokszor szinte eufóriát okoznak. Az érzelmek intenzitása idővel csökkenni kezd, és itt dől el, hogy szerelemről vagy fellángolásról van-e szó. Ha beindul a kötődéshez szükséges hormontermelés, megjelenik a közelség vágya, és kialakul a másikhoz való ragaszkodás.
#2 Fantázia és valóság
A kapcsolat elején minden tökéletes. Annak ellenére, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy az élet nem problémamentes, ilyenkor hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy semmi baj nem lehet. A kezdeti fellángolás időszaka lehetővé teszi számunkra, hogy csak azt lássuk, amit látni szeretnénk. A partnerünk tökéletes, mert ezt akarjuk hinni, a vonzalom pedig mindent felülír. Idővel felszakad a rózsaszín köd, a szeretet azonban elfogadja a másikat a hibáival együtt. A vágy tárgyából megbízható társsá, támasszá válik, akivel közös értékeken és célokon osztozunk.
#3 Felületes vagy mély
Kezdetben a külsőségeken van a hangsúly: a megjelenés, az öltözködés és a viselkedés nagy szerepet játszik abban, hogy vonzónak tűnjünk a másik szemében. Egy idő után azonban meg kell mutatnunk a belső értékeinket is, őszintének kell lennünk a partnerünkkel és meg kell bíznunk benne – még akkor is, ha a hibáink felfedéséről van szó.
#4 Megszállottság és szabadság
Természetes, ha időnként annyira elragad minket a szerelem, hogy állandóan csak a másikra gondolunk, ez azonban növelheti a bizonytalanság érzését. A partnerünk iránti megszállottság odáig fajulhat, hogy akár észrevétlenül, de korlátozni kezdjük, hogy kivel és hol tölti a szabadidejét. A szerelem azonban nem csak arról szól, hogy mit érzünk a másik iránt, hogy legszívesebben állandóan vele lennénk és minden lépéséről tudni szeretnénk. A szerelem azt is jelenti, hogy támogatjuk egymást, és egy olyan szabad és biztonságos közeget teremtünk, amelyben mindketten önmagunk lehetünk.
#5 Függőség vagy béke
A legtöbb szerelem ugyanazzal a mindent elsöprő érzéssel indul, sokan vannak azonban, akik úgy érzik, ha a kezdeti fellángolás alábbhagy, már nincs értelme folytatni a kapcsolatot. Ezek a kapcsolatok soha nem jutnak el a nyugalmi szakaszba, hiszen az újdonságot és az állandó izgalmat keressük a megnyugvás, a béke és a biztonság helyett. És bár a romantika kétségkívül gyönyörű, önmagában kevés ahhoz, hogy fenntartsa a kapcsolatot.
