Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mi van akkor, ha valami nagyon fáj, nagyon nehéz, borzasztó fáradt vagy – és mégis tovább kellene csinálnod? Ez fizikai és lelki értelemben is értendő, és sokszor a fizikai fájdalomra, nehézségekre adott válaszok átvihetők a lelki dolgokra is. Ebben a cikkben ismét az ultrafutók egy megoldását fogom megmutatni, hiszen ők a mesterei a korlátaink, fájdalmaink és fáradtságunk legyőzésének.
A Motivation and Emotion című lapban jelent meg egy kutatás arról, hogy mi a leghatásosabb mentális stratégia arra, hogy elviseljük a nehézségeket. Többféle módszert követhetünk, amikor arról van szó, hogy ki kell bírnunk valamit, tovább kell csinálnunk valami nehezet. Az talán sejthető, hogy nem jó abban vergődni, hogy jaj, milyen rossz most nekünk, jaj de nehéz ez… Még egyet ronthatunk a dolgon, ha a jövőbeli kudarcunkat is hangoztatjuk magunknak: én ezt biztosan nem fogom bírni, nem leszek rá képes… Sejthetjük, hogy ezek a stratégiák csak távolítanak a sikertől, és jobban járunk, ha összeszedjük magunkat. Ez az összeszedjük magunkat a pszichológusok nyelvén úgy hangzik, hogy megregulázzuk a negatív érzéseinket, nem engedjük, hogy elhatalmasodjanak rajtunk. Vagyis érzelemregulációt, érzelemszabályozást hajtunk végre.
Írj nekünk
Szerzőnk, Szalay Ágnes pszichológus, több mint 15 év szervezetfejlesztési tanácsadói tapasztalattal. A SelfGuide pszichológiai műhely egyik alapítója. Coachként támogatja ügyfeleit céljaik megtalálásában és elérésében, legyen szó munkahelyi, vezetői vagy személyes fejlődési igényről. Motivációs elakadással, karrierváltással, stresszkezeléssel, szakmai, vezetői fejlődéssel kapcsolatban lehet hozzá fordulni személyesen, vagy olvasói levélben, melyre (a névtelenséget megőrizve) a Dívány.hu-n is szívesen válaszol.
De hogyan szedjük össze magunkat?
Lehet azt csinálni, és ez egy általánosan alkalmazott stratégia, hogy igyekszünk valami másra gondolni, elterelni a gondolatainkat valami szép és jó, pozitív dolog irányába. Az is egy működő stratégia, hogy erőteljesen figyelünk arra, ami a környezetünkben van: észleljük a formákat, színeket, szagokat; és ezzel „lefoglaljuk” mentális kapacitásunkat, nem marad tér és idő arra, hogy a fájdalmunkon keseregjünk. Grace Giles és kutatótársai a Massachusettsi US Army Natick Soldier Research, Development and Engineering Center Cognitive Science csoportjából arra szavaztak, hogy a legjobb megoldás a nehézségek elviselésére a kognitív átértékelés (cognitive reappraisal) lesz. Ez azt jelenti, hogy az ember érzékeli a nehézséget, fájdalmat, de nem éli bele magát, hanem igyekszik úgy konstatálni a dolgot, mintha külső szemlélő vagy akár egy kommentátor lenne.
Hosszú futás közben el fog jönni a nehéz pillanat, amin túl kellene lendülni
Huszonnégy gyakorlott és egészséges hosszútávfutót kértek fel a vizsgálatban való részvételre, hiszen nekik úgyis életük része az ilyenfajta kihívás, így jól lehet tesztelni, hogy melyik megküzdési stratégia hogyan működik – anélkül, hogy különösebb kínzásnak vetnék alá a kísérleti alanyaikat. A futók háromszor látogattak el a laborba, minden alkalommal 90 percet futottak, olyan tempóban, ami erős intenzitásnak számít (ezt a pulzusuk mérésével állapították meg). Első alkalommal nem kaptak instrukciót, futottak, ahogyan akartak. A második és harmadik alkalomnál arra kérték őket, hogy alkalmazzák vagy a kognitív átértékelés technikáját, vagy pedig próbálják elterelni a figyelmüket a helyzetről azzal, hogy másra gondolnak. A 90 perc során többször is emlékeztették őket arra, hogy mit tegyenek.
Lelkiállapotukat, szubjektív fáradtságérzésüket és érzelmi szintjüket mindannyiszor felmérték a futás előtt, harminc percnél és utána. Az az eredmény jött ki, hogy bár ugyanolyan tempót tudtak hozni minden alkalommal, kevésbé érezték magukat kimerültnek, és jobb érzelmi állapotban voltak, amikor a kognitív átkeretezés stratégiáját alkalmazták. Az működött tehát, hogy közömbösen, egy tudós vagy egy újságíró pártatlanságával figyelték saját állapotukat. Ha nem alkalmaztak semmilyen stratégiát, vagy valami egészen másra igyekezték elterelni a figyelmüket, akkor nehezebb volt a futás.
Ez csak a futásra igaz?
Ennek a kísérletnek az eredményei konkrétan a futás nehézségének elviselésére vonatkoztak. Már ez sem rossz, ha van egy stratégiánk a futásra. Ugyanakkor mindenki, aki fut, tudja, hogy az ott szerezett tanulságok, jellemfejlődés, az élet egyéb területeire is átvihetők. A híres író, Murakami Haruki például egy teljes memoárt írt, élete összegzését a futáson keresztül bemutatva. Könyvét egy holland maratonfutótól kölcsönzött idézettel kezdi, ami mintha éppen a fenti, bostoni kutatás eredményeit írná le sokkal költőibb formában: Pain is inevitable. Suffering is optional. Vagyis:
A fájdalom elkerülhetetlen. A szenvedés választható.
Életed során megtanulhatod szépen lassan a nehézségekre, fájdalmakra kívülről rátekinteni, észlelni, elviselni, de nem beleroppanni, hanem egyszerűen csak dönteni arról, hogy szenvedni akarsz-e, vagy továbbmenni szenvedés nélkül.
