Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A próbaválás abban különbözik az igazi válástól, hogy nem végleges. Házassági krízisben lévő párok fordulhatnak ehhez az eszközhöz, ha úgy vélik, egy kis külön töltött idő segíthet a kapcsolatnak is. Nemrég hallottam erről először, és most a Gottman Intézet cikke alapján igyekszem bemutatni, hogy milyen tapasztalatai vannak a párterapeutáknak a különélési időszak hatásairól.
Terry Gaspard gyakorló párterapeuta és az Újraházasodási Kézikönyv szerzője azzal kezdi, hogy a hozzá forduló párok gyakran kérdezik tőle: ön szerint el kéne válnunk? Gaspard válasza mindig az, hogy ez az önök hosszú távú céljaitól függ. Abban az esetben, ha az egyik fél már nagyon elkötelezte magát, hogy semmiképpen sem akar a párjával tovább együtt lenni, a próbaválásnak nem sok értelme van. Ha azonban úgy látják, hogy végül is együtt szeretnének maradni, csak éppen jelenleg kibírhatatlan a kapcsolat, valamelyikük szenved benne (vagy mindketten), akkor érdemes lehet próbaképpen külön költözni.
A próbaválás nem igényli ügyvéd bevonását, bírósági hercehurcát, de mégis nagyon komoly szerződést köt a két fél. Elhatározzák, hogy egy időre külön költöznek, és közben mindketten dolgoznak önmagukon és a kapcsolatukon. Különösen akkor lehet eredményes, ha egyik vagy mindkét fél valamilyen fel nem dolgozott traumától szenved, vagy valamilyen függőség van a képben. Nem úgy működik viszont, hogy na akkor most külön megyünk, aztán majd meglátjuk. A kereteket világosan rögzíteni kell: meddig tart, az alatt hogyan tartjuk a kapcsolatot, hogyan találkozunk, és amennyiben az a cél, hogy a kapcsolat megjavuljon, akkor érdemes egy rendszeresen látogatott párterápiára is elköteleződni.
Miért kell ehhez külön lenni? Nem az a házasság lényege, hogy együtt vagyunk?
Általában a válás gondolata már nagyon erős érzelmi töltöttségű helyzetekben fogan meg. Lehet, hogy eltávolodtak egymástól, konfliktusok vannak, és eljön az érzés, hogy ez így nem megy tovább. De hogy hogyan mehet tovább, azt ki kéne találni. Idő kell ahhoz, hogy egy zaklatott, éppen válságot átélő ember önvizsgálatot tartson, lenyugodjon annyira, hogy képes legyen gondolkozni a céljain, érzésein. Ha viszont ott a másik is, és napi konfliktusokból, frusztrációkból, összekapásokból áll az élet, akkor ezt a nyugalmat nem lehet megtalálni. Egyszerűen túl kimerültek ahhoz, hogy értelmes döntést hozzanak. Ilyenkor a külön töltött idő segít abban, hogy válaszoljanak maguknak bizonyos kérdésekre: velem van baj? Vele van baj? Mit szeretnék? Hogyan tudom elképzelni az együttélést? Mit is szeretek én benne? Menthető még a házasság?
Hasznos beavatkozások a próbaválás során
Ha mindkét félnek az a célja a próbaválással, hogy felépítsék a kapcsolatnak azt az új formáját, amiben elégedettek tudnak lenni, akkor fél év alatt (ez egy tipikus időszak) sok mindent tehetnek. Ez elegendő idő ahhoz, hogy lecsituljanak, átalakuljanak azok a negatív érzések, amiket most a házasságuk vagy a párjuk vált ki belőlük. Közben a párterápia során a terapeutával megtanulják megkeresni a számukra fontos alapértékeket, egymás számára elfogadhatóan kommunikálni az igényeiket és kompromisszumokat kötni, egyezkedni egy mindenkinek jó megoldás érdekében.
Írj nekünk
Szerzőnk, Szalay Ágnes pszichológus, több mint 15 év szervezetfejlesztési tanácsadói tapasztalattal. A SelfGuide pszichológiai műhely egyik alapítója. Coachként támogatja ügyfeleit céljaik megtalálásában és elérésében, legyen szó munkahelyi, vezetői vagy személyes fejlődési igényről. Motivációs elakadással, karrierváltással, stresszkezeléssel, szakmai, vezetői fejlődéssel kapcsolatban lehet hozzá fordulni személyesen, vagy olvasói levélben, melyre (a névtelenséget megőrizve) a Dívány.hu-n is szívesen válaszol.
Elsőként a terapeuták az értő figyelem vagy aktív hallgatás módszerét adhatják át, amivel képesek lehetnek meghallani egymást anélkül, hogy folytatnák a másik hibáztatását vagy kritizálását. A Gottman Intézetben a kettős körös kompromisszumos módszert is hatékonyan használják ilyenkor. Két lapra rajzolnak egy kisebb kört, és e köré egy nagyobbat. A kicsi körbe mindenki beleírja azokat az igényeit, amelyekhez ragaszkodik. Amik nélkül nem tudna boldog lenni egy kapcsolatban. A nagyobba pedig azokat az igényeiket, amikben képes rugalmasak lenni, amikkel kapcsolatban meg tudja tárgyalni, hogy a másikkal egyeztetve hogyan legyen jó. Ez nem jelenti azt, hogy ezeket az igényeiket feladják, hanem csak hogy rugalmasak bennük. Például a feleség, anya, beírja a kis körbe, hogy ragaszkodik hozzá, hogy rendszeresen találkozzon a barátnőivel. A nagyba meg azt, hogy együtt tud élni azzal, hogy ha ezekre a találkozókra havonta kétszer, a férjével előre egyeztetett időpontban kerül sor. Így már nem arról beszélgetnek, hogy el akarok menni! nem akarom, hogy eljárj! – hanem hogy hogyan lehet az igényeket harmonizálni.
Segít, hogy valóban láthassam magamat és a másikat
A terapeutákkal a párok azon is dolgoznak, hogy az addigra reflexszerűen rögzült ellentétes nézetek kifejtése helyett hogyan lássák meg újra a közös értékeiket, azokat a tulajdonságokat, amik annak idején egymáshoz vonzották őket.
Edith Eva Eger magyar származású pszichoterapeuta A döntés című könyvében szépen leírja saját válásának és újraházasodásának történetét. Férjével a háború után, különféle kényszerek hatására sodródtak egymás mellé, két sebzett fiatal ember, tele feldolgozatlan traumával. Együtt is maradtak, becsülettel felnevelték a három gyereküket, de az évek egyre több ellentétet hoztak elő belőlük. Végül Edith úgy érezte, hogy megfullad a férje mellett. Azért nem tud szakmailag, emberileg szárnyalni, mert ez az ember visszafogja őt. És bejelentette igényét a válásra, ami annak rendje s módja szerint meg is történt. (Akkoriban még nem volt ismert lehetőség ez a próbaválás, és talán nem is tartották volna jó ötletnek.)
Egy rövid, felszabadult időszak után viszont Edith ugyanúgy ketrecbe zárva, lefojtva érezte magát, mint a válás előtt. Rájött, hogy nem a férjével volt a baj, sőt… Őneki kellett még dolgoznia a háború traumáinak feldolgozásán ahhoz, hogy jól érezhesse magát a bőrében, hogy mindennek ellenére a túlélést, a kibontakozást választhassa. Volt férje sem érezte jól magát nélküle, így két évvel a válásuk után újra a házasság mellett döntöttek. Azt mondják, és rokonaik és barátaik is úgy látták, hogy ez volt az igazi esküvő. Két érett és önmagával már megküzdött ember felelős és szívből jövő döntése. Nekik a különélés arra adott lehetőséget, hogy saját harcukat megvívják, önmagukat szeressék meg és fogadják el.
Nem csodaszer
Persze ez nem jelenti azt, hogy egy krízisben lévő házasság csak időszakos különélés árán menthető meg. Senki ne gondolja, hogy arra biztatom, mindjárt költözzön is el, ha házastársával problémákat tapasztal. Annál is inkább, mert a próbaválásnak veszélyei is vannak. Ha a felek az önmagukon és a kapcsolatukon való munkát nem végezték el, akkor nagy csalódás lehet, hogy szép reményekkel, kipihentebben újra összeköltöznek, és hamarosan az addig is elviselhetetlennek érzett dolgokkal találkoznak. Az is előfordulhat, hogy a próbaválás, bár a hosszabb távú együttmaradás céljával indult, mégsem hoz eredményt. Alapvető dolgokban (a kis körbe írt igényekben) nem tudnak megegyezni. Szóval nem biztos receptről van szó, inkább egy lehetőségről, amit akár ki is lehet próbálni. Mert néha az, hogy „kell egy kis tér nekem a páromtól külön”, valóban elkeseredett kérés, hogy legyen egy kis… tere. Nem annak deklarálása, hogy nem szeretlek, rossz ember vagy, más jobban tetszik – hanem néha tényleg térre, magányra van szükség ahhoz, hogy sikerüljön újra összerakni a dolgokat.
Nagyon nem mindegy viszont, hogy ha időszakos különélésre adja egy pár a fejét, akkor ezt hogyan csinálják. Alapvető szabályai vannak, amiknek a betartása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy legyen esély a sikerre. Ezekről a szabályokról a cikk második részében olvashatsz majd.
