Miért teszünk fogadalmat?
Mindannyian szeretnénk jobbak lenni. Nemcsak a káros szenvedélyektől való megszabadulásra vagy egy jobb életmódra gondolunk, de azokra az életterületekre is, amikben egyszerűen csak szeretnénk és tudnánk is fejlődni. Jó lenne többet olvasni, kevesebbet gépezni, jó lenne többet foglalkozni a szeretteinkkel. Amikor fogadalmat teszünk, ezeket a változásra vonatkozó elhatározásainkat szeretnénk megerősíteni, mintegy hivatalossá tenni. Megfogadni valamit olyan, mintha szerződést kötnénk magunkkal arra, hogy ez alkalommal tényleg meg fogjuk csinálni. Így már nem puszta vágyról, hanem célról van szó, elhatározásunk pedig nagyobb súlyt kap. Elvileg.
Miért pont újévkor?
A legtöbbünknek alaptermészete a halogatás, és különösen azokat a feladatokat szeretjük a végtelenségig odázni, amikbe valamiért kifejezetten nehéz belevágnunk a fejszénket. Vagy azért, mert semmi kedvünk hozzá, vagy azért, mert félünk tőle, sőt tudjuk, hogy nagyon nehéz lesz. Ezért van az, hogy különböző időpontokhoz, dátumokhoz szeretjük kötni a nagy levegővétellel járó feladatokat. De a kicsiket is. Biztosan ismerős neked is: a munkahelyeden csak egészkor, vagy esetleg félkor érdemes visszatérni a munkavégzéshez, vizsgára készüléskor szintén csak kerek, stratégiai időpontban lehet megint kinyitni a jegyzetet, az meg aztán tényleg alap, hogy fogyókúrát csak hét vagy hónap elején, de végszükség esetén is max holnaptól lehet elkezdeni.
Az új év első napja mindenben megfelel a stratégiai időpont követelményeinek, ennél igazibbat keresve sem találni, még akkor sem, ha rutinos megfogadók azért inkább másodikát vagy az első munkahét hétfőjét lövik be. Eskü, hogy hétfőtől soha többet nem eszem semmit.
Jó ez valamire?
Valamire biztosan. Arra például, hogy kicsit komolyabban vegyük magunkat, és hogy – jó esetben – szervezetten vágjunk bele a megvalósításba. Arra, hogy azt érezzük, kezünkbe vettük a sorsunkat, és a magunk erejéből helyre fogunk tenni mindent, amit korábban elszúrtunk. Amikor fogadalmat teszünk, rendszerint nagyon erősnek érezzük magunkat, és a magunkba vetett hittel felvértezve könnyebb tényleg tenni is valamit. Sokan vannak, akik a nagy nekibuzdulásról másoknak is mesélnek, ez pedig remek külső motiváció lehet, hiszen már nemcsak mi, de környezetünk is számonkérheti a változást, ráadásul támogathatnak is bennünket.
Te is kérdeznél?
Van olyan téma, ami erősen foglalkoztat, és amivel kapcsolatban már régen el szeretnéd mondani a véleményed?
Írd meg nekünk, és legyen a te kérdésed a hét kérdése! Ötletedet a balazs.barbara@divany.hu címre várjuk, és ha bennünket is megmozgat, a hét kérdése rovatunkban a többi olvasónak is bemutatjuk.
Akkor mi vele a baj?
A baj nem feltétlenül a fogadalom tényével szokott lenni, hanem velünk. Azzal, hogy az újévi fogadalomtételt sokszor csak újabb halogatásra használjuk (hiszen ki fog már neki bármiféle sportnak vagy fogyókúrának, amikor ennek az évnek már úgyis lőttek). Sokszor fordul elő olyan is, hogy az új év túl nagy lendületet ad, és ezzel olyan óriási változásba vágjuk a fejszénket, amivel nagyon megterheljük a testünket vagy a lelkünket. (Hétfőtől akkor nyersvegán paleodiéta, és soha többet nem hívom fel). És ott van az is, hogy ha mindazok után, hogy országnak-világnak elkürtöltük, vagy épp csak magunknak esküdöztünk, mennyire meg fogunk változni, mégsem történik meg, nagyon rosszul fogjuk érezni magunkat.
De miért nem tartjuk be?
Márpedig a legtöbbször nem, vagy nem úgy tartjuk be. Sokak szerint eleve nem érdemes az időponthoz ragaszkodni. Amikor nagy életmódváltók sztorijait olvassuk, rendszerint nem azzal kezdődik a történetük, hogy és akkor január elsején, hanem hogy akkor ott elhatároztam. A bukásnak sokféle oka lehet.
Elképzelhető, hogy eleve teljesen irreális célt tűztünk ki. Persze hogy arra vágyunk, ami elérhetetlen, de jó észben tartani, hogy ha évek óta junk foodon élük, és még szeretjük is, testünk és lelkünk is hevesen tiltakozni fog, és keresztbe is tesz, ha a soha többet semmit elven indulunk el. Érdemes inkább fokozatosan haladni.
Ja hogy akkor meg lassan megy. Igaz. De épp a száguldás szokott lenni a másik nagy kerékkötő. Ha mindenáron gyors eredményt szeretnél, nagy valószínűséggel csalódni fogsz, és fuccs az egésznek. A fogyókúrás témánál maradva: mielőtt egy hónap alatt szeretnéd leadni a 30 kiló felesleget, gondolj azért arra is, hogy nem egy hónap alatt kúszott fel rád ennyi.
És nem érdemes sokat vacakolni az előkészületekkel sem. Ha például megfogadod, hogy az új évben környezettudatosabb leszel, nem érdemes halogatni azzal, hogy előbb még be kell szereznem 10 újraszatyrot meg fémkulacsot. És nemcsak azért, mert a legjobban azzal véded a környezeted, ha semmit nem veszel, hanem azért is, mert ezzel is csak az idő megy, változás meg nem jön.
És te? Fogadtál meg valamit az idén?
A szavazás a jobb felső sarokban lévő Facebook-ikonra kattintva nyílik:
