Van-e annál személyre szabottabb táplálkozási tanácsadás, mint hogy a DNS-ünk alapján mondják meg, mit együnk és milyen ételeket kerüljünk? Nem nagyon. A norvégoknál már évek óta működik a módszer.
Barbara J Stewart-Knox, a Bradford Egyetem professzora kipróbálta, hogyan működik a dietetikusok által ajánlott norvég szolgáltatás, és nyálmintát küldött a cégnek. A tapasztalatait a The Conversation oldalán osztotta meg.
Mi lenne, ha alanyi jogon járna a vizsgálat?
Nem sokkal azután, hogy Stewart-Knox elküldte a mintát, meg is kapta az eredményeket, amikből kiderült, hogy genetikai hajlama van a magas koleszterinszintre és a szív- és érrendszeri betegségekre. Ezek tipikusan azok az egészségügyi problémák, amelyeknek a kialakulása megfelelő táplálkozással megelőzhető, így pedig akár évekkel is tovább élhet az ember. Stewart-Knox azóta vegetáriánus étrendet követ, hiszen a vizsgálatból kiderült, hogy neki fontos elkerülni az LDL-, azaz a rossz koleszterint. Ez az ő személyre szabott étrendje, de nyilván nem rendelkezik mindenki genetikai hajlammal a szívbetegségek kialakulására, tehát valószínűleg mindenkinek kicsit más jelenti a megfelelő táplálkozást.
Felmerül a kérdés, hogy nem lenne-e mindenkinek joga megismerni a betegségekre való hajlamait, azt, hogy milyen ételeket érdemes kerülnie, és mik azok a vitaminok, amelyeket esetleg pótolni kell. Hogyan hatna az egészségügyre, ha inkább a betegségek megelőzésébe fektetnénk pénzt és energiát, nem pedig a kezelésekbe? És milyen megoldást tudunk nyújtani a társadalom nagyobb részének: azoknak, akiknek nincs pénze sem az egészségi állapotuk felmérésére, sem a táplálkozási szokásaik megváltoztatására?
Függetlenül attól, hogy változtatunk-e az étrendünkön, jogunk van tudni az egészségünkre vonatkozó információkat. A megfelelő tudás birtokában rengeteg helyrehozhatatlan egészségkárosodás megelőzhető lenne, ez pedig nemcsak az emberek életminőségét javítaná, de az állam egészségügyre fordított költségvetését is csökkentené. A személyre szabott tanácsok a tapasztalatok szerint jóval hatékonyabbak, mint az általános útmutatások, hiszen az emberek érzik, hogy a változás az ő kezükben van, valódi felelősség van rajtuk, így nagyobb eséllyel változtatnak a táplálkozási szokásaikon. Természetesen nem mindenki fog változtatni csak azért, mert megtudja, hogy öröklött hajlama van például a különböző szívbetegségekre, de ez már az egyén döntése lenne.
Jelenleg ezek az információk viszont csak azok számára elérhetőek, akik megengedhetik maguknak, hogy kifizessék a vizsgálatot. Ennek a megközelítésnek pedig az a legnagyobb problémája, hogy ha ez továbbra is így marad, rohamosan megnövekszik majd az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenség, pedig a módszer alkalmazásával csökkenthetnénk az egészségügyi szolgáltatások terheit, valamint az erre fordított közkiadásokat is, és az emberek általános egészsége is nagyban javulna. Egyértelműnek tűnik tehát, hogy el kellene kezdeni használni a genetikai alapú technológiát a táplálkozástudományban és az egészségügyben, bár hozzá kell tenni, hogy nehéz felmérni, mi történne akkor, ha egy vállalat nagy mennyiségben rendelkezne emberek DNS-mintáival.
