Biztos veled is előfordult már, hogy a baráti vagy családi összejövetelen a téma arra terelődött: hogy lehet, hogy a társaság egyik tagja már évek óta szingli. Ilyenkor a legtöbben csak zavartan mosolygunk, és megpróbáljuk minél előbb másra terelni a témát. De hidd el, van ennél jobb megoldás is.
Általában nem rosszindulatból fakad a kérdés, mégis a legtöbbször sértő, és számonkérésnek hat, ha megkérdezik tőlünk, miért vagyunk még mindig szinglik. A kérdés azt sugallja, hogy az a normális, ha párkapcsolatban vagyunk, ha pedig másképp éljük az életünket, tuti hogy defektesek vagyunk. A Psychology Today segít, hogy magabiztos maradj akkor is, amikor neked szegezik a kérdést.
Hahó, nem vagyunk egyformák!
Szuper lenne, ha sikerülne megszabadulni az elvárástól, hogy márpedig mindenkinek párkapcsolatban kell élnie, amiből házasság, később pedig természetesen gyerekek is lesznek. Próbáljuk meg elfogadni, hogy sok tízezer ember maradéktalanul boldog szingliként is, és ne kényszerítsük őket olyan helyzetbe, amelyben magyarázkodniuk kellene az állapotuk miatt. De addig is, amíg sikerül megteremteni az ideális világot, rengeteg szingli találkozik a kérdéssel, ami mögött persze sokszor egyáltalán nem rosszindulat, csak kíváncsiság áll. Ha megkapjuk a kérdést, csak rajtunk múlik, hogyan reagálunk rá.
Ha bizalmi viszonyban vagy a másikkal, akár el is mesélheted neki, milyen út vezetett odáig, hogy évek óta nem vagy párkapcsolatban, esetleg megpróbálhatod elmagyarázni, hogy köszi, így is szuperül vagy. De az is teljesen rendben van, ha nem akarsz belemenni a témába. Ilyenkor több választ is adhatsz, amelyek után a kérdező jobb esetben gyorsan kapcsol, hogy olyan témába ütötte az orrát, amihez nem sok köze van.
Nézzük a példákat:
– Te miért nem voltál még házas?
– Te miért nem voltál még könyvelő?
– Te miért nem vagy házas?
– Te miért nem vagy karácsonyfa?
– Mikor találsz végre valakit magadnak?
– Mikor szexeltél utoljára?
– Szerinted lesz valaha valakid?
– Talán ha beütöm a fejem és az ütéstől megváltozik a személyiségem.
De ha komolyabb hangvételű a beszélgetés, akkor vissza is kérdezhetünk, hogy miért kíváncsi erre az illető.
Sokan úgy gondolják, hogy a szinglik nem rendelkeznek elég önbizalommal, nem tartják magukat elég vonzónak/gazdagnak/okosnak/fiatalnak, emiatt pedig úgy érzik, hogy nem kellenek senkinek. Pedig ezeket a magyarázatokat éppúgy használhatnák azok is, akik hosszú évek óta házasságban élnek – de vajon elfogadnánk-e ugyanezt a választ arra a kérdésre, hogy miért él még mindig házasságban valaki?
Persze komolyan is lehet válaszolni
Vannak, akik egyszerűen így érzik jól magukat. Nem álmodoznak kislánykoruk óta az esküvőjükről, és nagy eséllyel arra sem kíváncsiak, hogy mit gondolnak mások az életükről. Persze lehet, hogy ez idővel változik majd. De mi van akkor, ha nem? Az ilyen emberek mind frusztráltak, hisztisek és depressziósak? Tényleg elképzelhetetlen lenne, hogy valaki párkapcsolat nélkül is jól érzi magát?
Sokan vannak olyanok is, akik inkább a karrierjükre koncentrálnak: határozott céljuk van, amit el akarnak érni, és olyan szerencsések, hogy valóban szeretik azt, amivel foglalkoznak. És vannak, akik olyan embert képzelnek maguk mellé, akinek rendben van az önbecsülése, biztos egzisztenciával rendelkezik, és akivel valóban felnőtt párkapcsolatot lehet kialakítani, ezt az embert pedig még nem találták meg. Megint mások egyszerűen csak elégedettek azzal, amijük van: a családjukkal és a barátaikkal, és kitölti az életüket a hobbijuk, szociális életet élnek, ismerkednek, világot látnak. Egyszerűen csak más tesz minket boldoggá, ezért pedig senkinek sem kellene magyarázkodnia.
