Előfordul, hogy valamire nagyon nem szeretnél gondolni, mégis folyton az jár az eszedben? Ausztrál tudósok szerint mindez gyakoribb, mint gondolnánk.
Egy friss tanulmány szerzői úgy vélik, gondolatainkat sokkal kevésbé tudjuk kordában tartani, mint hinnénk. Hiába próbálunk az agyunkból kiölni egy képet, mondatot vagy gondolatot, újra és újra visszatér, mint egy kísértet. Az Új-dél-walesi Egyetem munkatársai ennek a jelenségnek jártak utána. A Psychological Science hasábjain megjelent tanulmányukat a ScienceAlert szemlézte.
Felesleges az erőszakos elfojtás
Minél erősebben próbálunk nem gondolni valamire, annál inkább csak akörül forog az agyunk. Különösen igaz ez például olyankor, amikor egy káros szenvedélyünkkel próbálunk leszámolni. Akármennyire is kényszerítjük magunkat, hogy ne gondoljunk a cigire vagy a zsíros ételekre, csak kívánjuk. A tudatalatti folyamatok még azok számára is meglepetéseket okozhatnak, akik tudatosan képezik magukat arra, hogy kontrollálják a gondolataikat – állítja a tanulmány egyik szerzője, Joel Pearson neuropszichológus.
A kutatók 67 önkéntes résztvevőt vontak be a kísérletükbe. Mindenki kapott egy papírlapot, amelyen hat különböző zöldség, gyümölcs valamelyike szerepelt: piros alma, piros csilipaprika, piros paradicsom, zöld brokkoli, zöld uborka, illetve zöld lime. Miután elolvasták az adott szókombinációt, a résztevőket arra kérték, hogy szándékosan igyekezzenek ne gondolni rá, de egy gomb segítségével kellett jelezniük, valahányszor mégis felbukkant az elméjükben.
Ezt követően a résztvevők egy szemüveget kaptak, amelynek az egyik lencséje piros, a másik zöld volt, és arra kellett válaszolniuk, melyik színt látják dominánsabbnak. Bár a két szín teljesen azonos arányban volt érzékelhető számukra, a résztvevők többsége mégis azt a színt jelölte meg, amelyik korábban a papírján is szerepelt. Ez azt bizonyította, hogy a tudat alatt megbúvó gondolatok még akkor is az agyunkban rejtőznek, képesek váratlanul felbukkanni, amikor már régen nem is foglalkozunk velük.
A tudóscsapat úgy véli, kutatásuk segítségével jobban beleláthatunk az elfojtás tudatos és tudatalatti mechanizmusába, ez pedig segíthet abban, hogy új módokat találjunk például a szenvedélybetegségek eredményesebb kezelésére.
Pearson és kollégái a kutatás következő szakaszában mágneses rezonanciavizsgálat (fMRI) segítségével igyekeznek majd nyomon követni az alanyok agyműködését hasonló szituációkban, és megpróbálják megtalálni azokat az elmeterületeket, amelyek ilyenkor működésbe lépnek. Tudatalatti vágyaink és elfojtott gondolataink ugyanis gyakran meghatározóak viselkedésünk és tudatos döntéseink szempontjából is.
