A narcisztikus személyiségzavar az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kódrendszere, a Betegségek Nemzetközi Osztályozása szerint egy olyan kora felnőttkortól kezdve megnyilvánuló sajátosság, amely elsősorban nagyzásban, a csodálat igénylésében, valamint az empátia hiányában mutatkozik meg. A narcisztikus személy általában eltúlozza saját tehetségét, gyakran fantáziál határtalan sikerekről és hatalomról, meg van győződve arról, hogy egy különleges teremtmény, akit különleges bánásmód illet meg.
Első ránézésre magabiztosnak tűnhet, de ez koránt sincs így: felfújt énje olyan, mint egy lufi, belül ürességet találsz. Mivel önértékelése rendkívül törékeny, ezért folyamatosan ún. narcisztikus ellátmányra (supply) van szüksége, azaz dicséretekre, figyelemre, hatalomra, hogy valami kitöltse a benne tátongó űrt. Amint fogyni kezd az ellátmány, azonnal pótolnia kell, különben a rendszer széteséssel fenyeget, hiszen nincsen olyan belső tartalom, ami tartást adna neki. Olyan ez, mintha egy feneketlen hordót kellene megtölteni vízzel.
Bármennyire is lehetetlen a küldetés, a narcisztikus személy bármire képes az ellátmány megszerzéséért. Ha ez nem sikerül manipulálás vagy csábítás útján, kicsikarja belőled erővel. A témára specializálódott szakember, Preston Ni szerint ezt a 7 szerepet játssza el leggyakrabban, hogy elérje, amit akar.
#1 Az Önjelölt Mindentudó
Hajlamos otthon, a munkahelyén, vagy bármely más társas helyzetben páratlan szaktekintélyként, a tudás felkent papjaként hivatkozni önmagára. Mivel mindig mindent ő tud a legjobban, ezért nem átall folyamatosan kritizálni, kijavítani másokat. Csak a saját nézőpontja számít, más szempontokat érvénytelenít, marginalizál. A beszélgetések során hatalmas térfoglaló, amit azt jelenti, hogy nagyon kevés tartalmat ad elő vég nélkül burjánzó mondatokban, hogy a csodálatos hangját hallhassa. Amikor nagy nehezen szóhoz jutsz, gyakran a szavadba vág, illetve rövid szünet után a saját gondolatmenetéhez tér vissza, mintha ott se lennél. Csak egy statiszta vagy, míg ő az okos eszmefuttatások koronázatlan királya.
#2 A Jóságos Megmentő
A narcisztikus személy általában olyan embereket céloz be, akik valamilyen oknál fogva sérülékenyebbek, így könnyebb leigázni, kontrollálni, elnyomni őket. Ennek egy variációja, amikor a narcisztikus megment másokat, ezáltal nélkülözhetetlennek állítja be magát, a többi ember az adósa lesz, illetve függő helyzetbe kerül tőle. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ha például egy munkahelyen pótolhatatlan valaki, az komoly szervezeti hiba, hiszen ott a kollégák közötti tudásmegosztással és kommunikációval biztosan van valami probléma.
#3 A Piedesztálra Emelt
Jellemző módon olyan hivatást választ, ahol más emberek csodálják, de minimum félnek tőle. Bármilyen munka szóba jöhet, ahol a felsőbbrendűségét ki tudja fejezni. Ő nem az a típus, aki névtelenségbe burkolózva, szerényen, de odaadóan dolgozna a közjóért. Fontosságát állandóan igazolnia kell a környezetének, hiszen őt különleges hely illeti meg az emberek között, akarom mondani felett. A pszichopatákhoz hasonlóan megtaláljuk őket a vezérigazgatók, ügyvédek és médiaszemélyiségek sorában, míg elvétve fordulnak elő az empátiát igénylő foglalkozásokban (pl. ápoló, gyógypedagógus).
#4 A Gátlástalan Határsértő
A kisujjadat nyújtod, de neki rögtön az egész karod kell. Egy narcisztikusnak nem tudsz a kedvében járni, mert mindig többet és többet akar. Arra használja a sármját, a meggyőző erejét, a ravaszságát, hogy manipuláljon téged, mígnem fokozatosan feladod a határaidat és önmagadat is. Ezt sok narcisztikus egyenesen győzelemként éli meg, ami megerősíti az énjét. Mivel nem képesek kapcsolódni másokhoz, így sokszor hatalmuk növelésére használják a többi embert.
#5 A Grandiózus Hetvenkedő
A narcisztikus ember nagyon szeret villogni: ha teheti, körülveszi magát státusz szimbólumokkal, márkás cuccokkal, nagy autókkal és híres ismerősökkel. Minden beszélgetésben elejti, hogy milyen luxusnyaraláson vett részt legutóbb és hány diplomája van, bármi is legyen a téma. Arra törekszik, hogy minél több elismerést, dicséretet, lájkot, megtekintést zsebeljen be. Szándékosan arra utazik, hogy mások irigykedjenek rá, hiszen ezáltal átmenetileg ő is pozitívabban tud saját énje felé fordulni.
#6 A Nehéz Ember
Számos esetben nem törekszik arra, hogy együttműködő legyen. Sok helyzetben szándékosan konfrontatív, olyankor is, amikor az láthatóan szükségtelen, vagy ésszerűtlen. Az egóját az is tölti, ha félnek tőle, hiszen ez nézetei szerint még mindig jobb, mintha egy jelentéktelen kis senki lenne. Ugyanakkor ez a viselkedés ördögi kört eredményez. A társas környezet elkezd negatívan reagálni a személyre, ami megerősítheti a nagyzolás mélyén rejlő öngyűlöletét, azaz, hogy sérülései miatt nem érdemli meg, hogy mások szeressék és elfogadják őt. Miközben ő az, aki bántalmaz másokat, ezért fordulnak el tőle.
#7 A Másokon Keresztül Élő
Gyakran előfordul, hogy a környezetében élő és sokszor az uralma alá vont embereket nem különálló személyeknek tekinti egyedi tulajdonságokkal és vágyakkal, csupán önmaga kiterjesztésének. Így beteljesületlen fantáziáit és álmait másokon keresztül akarja elérni, hogy az ő fényükben sütkérezve emelje saját önértékelését. Ezzel a mentalitással azonban semmibe veszi a többi ember igényeit, kihasználja őket és nem hagy választást nekik. Ha gyermeket nevel, akkor például a fia csak orvos lehet, vagy világbajnok sportoló, a lányának pedig minden ellenkezése dacára habos-babos szoknyában kell járnia, ha neki szülőként ez tetszik.
Ráismertél valakire a környezetedből?
Ezekben a szerepekben közös elem, hogy mindegyik a narcisztikus ellátmány megszerzésére irányul, amitől a személy teljes pszichés függésben van, hogy mesterségesen létrehozott, önmaga körül forgó, felfuvalkodott énjét fenntarthassa. Ebből a körből pedig nagyon nehéz kilépni. Csak akkor sikerülhet, ha a narcisztikus ember végigmegy az önfelfedezés bátor útján, szembesül a hiányaival és újra felépíti önmagát. Addig viszont muszáj határokat szabni vele szemben.
