Különös kép okoz fejtörést az internetezőknek

Jóval a gifek elterjedése előtt, az 1990-es évek elején Baingio Pinna olasz tudós felfedezte az első rotáló mozgást végző optikai illúziót. Ennek egy továbbfejlesztett változata a képen szereplő ábra: az örvényszerűen kavargó spirál azonban négy statikus körből áll. Ha nem hiszed, számold meg a körök metszéspontjait. Ha szeretnél többet tudni róla, olvass tovább.

Baingio Pinna olasz professzor az észlelés pszichofizikáját, a művészet vizuális aspektusait és az optikai illúziók világát kutatja. Az ezredforduló évében publikált, róla elnevezett jelenség későbbi verziója az alábbi, sokakat megtévesztő ábra, amelyet nem olyan régen a The Science Scoop nevű Facebook-oldal tett közzé. 

A képet sok mindenhez hasonlították a kommentelők: kibomlott szerpentinhez, örvénylő tornádóhoz, kanyargó spirálhoz. Nézhetjük, amíg beleszédülünk, az összefonódónak tűnő körök a valóságban mégsem metszik egymást. Mi állhat a háttérben?

Az illúzió lehetséges magyarázata

Az egyszerűnek látszó ábra nagyon elmésen van kitalálva.

  • Bizonyos értelemben már az is bravúros, hogy a négyzetekből álló köröket köröknek érzékeljük, mintegy kitöltjük a négyzetek közötti hézagokat, hogy a kör egész alakját, más néven gestaltját érzékelni tudjuk.
  • A kép további kulcseleme egyrészt, hogy a kis négyzetek iránya körönként változik, másrészt a négyzetek körvonalai egymáshoz képest is kontrasztosak.
  • A magyarázat szerint a kontrasztbeli különbségek általában mozgásra utalnak, így a retinánkban található ganglionsejtekhez tartozó receptív mezők ennek megfelelően továbbítanak idegimpulzusokat az elsődleges látókérgünkbe, ami a fejünk hátsó részén, a nyakunk felett helyezkedik el.
  • A magasabb agyi központjaink már azt az „információt” fogják kapni, hogy valamilyen mozgó ingerről van szó, pedig statikus, tökéletesen formált koncentrikus körökben helyezkednek el a csalóka négyzetek.
  • Ez a tévesztés evolúciós szempontból valószínűleg előnyösebb, mintha mozgó dolgokat néznénk statikusnak. Ha menekülnünk vagy támadnunk kell, jobb résen lenni, még ha ez néha téves riasztáshoz is vezet.

Mikor tűnik el az illúzió?

Ha hunyorítasz, vagy ha a látótered szélére helyezed a laptopot / telefont, és onnan nézel az ábrára, a körök tisztán elrendeződnek, összefonódásuk megszűnik.

Mit üzenhet nekünk az illúzió?

Izgalmas módon az illúzió a „leleplezést” követően is fennmarad. Még ha tudjuk is, hogy ezek a körök nincsenek egymással átfedésben, továbbra is látjuk az örvénylő mozgást. Ez felveti azt a filozófiai kérdést, hogy mennyire lehetséges belső folyamataink tudatos befolyásolása, mennyire tudunk hatni az észlelési kimeneteinkre, arra, amit látunk. Ezt a komplex kérdéskört nevezi kognitív penetrációnak a szakirodalom.

Érdekelnek más vizuális illúziók?

Ismerkedj meg W. E. Hill 1915-ben készült kétértelmű rajzával, a Feleségem és anyósom című ábrával, melyről korábbi cikkünkben írtunk. Tudj meg többet a világosságészlelés izgalmas mechanizmusairól a Hermann-rács-illúzióval, a mélységészlelés rejtett működéséről a Müller–Lyer-illúzió csalóka nyilaival, észlelésünk időbeli késéséről a Hering–Wundt-illúzióval, valamint az eltérő perspektívák szokatlanságát bemutató blivet-illúzióval, melyet nem hiába neveznek az ördög vasvillájának. Ha kíváncsi vagy arra, hogy kiknél működik jobban az Ebbinghaus-illúzió, s kiknél egyáltalán nem, olvasd el alábbi cikkünket.

Mustra