Kevés megosztóbb kérdése van napjaink tudományos életének, mint az IQ genetikájához kapcsolódó. Nemrégiben a korábbinál is felkavaróbb hírek érkeztek az emberi géntérkép és az intelligenciahányados kapcsolatát vizsgáló kutatások eredményeiről.
A gének önmagukban való elemzése hosszú ideig nem adott elegendő információt egyes krónikus betegségek kialakulásának kockázatairól, vagy például az emberi intelligenciáról. A modern, poligenetikus technikák és eljárások azonban lehetővé tehetik, hogy már embrionális korban következtessenek a tudósok: sújtja-e majd valamilyen betegség vagy alacsonyabb IQ kockázata a születendő gyereket. A New Scientist rövid közleményéből ijesztő jövőkép rajzolódik ki.
Mit mondanak nekünk a poligenetikus vizsgálatok?
A science fictionbe illő nevű, 2017-ben alapított Genomic Prediction nevű labor innovatív, IVF-hez köthető vizsgálati módszereket kínál. Azt ígéri a hozzá forduló leendő szülőknek, hogy a mesterséges megtermékenyítési eljárás során fogant embriókat eddig nem bejósolható betegségek és az alacsony intelligenciahányados kockázatára is tesztelik.
Önmagában is felkavaró a hír, de innen már tényleg csak egy lépés, hogy a klinikák azzal kecsegtessék a hozzájuk fordulókat: a legmagasabb IQ-ra esélyes babákat segítenek világra hozni. És ha mindez még nem lenne elegendő, a labor (és más vizsgálatok) eredményei azt ígérik, hogy ahogyan egyre többet és többet tudunk meg az emberi genomról, annál nagyobb eséllyel jelez majd előre a tudomány a születendő gyermek lelki és mentális karakterével vagy szexualitásával kapcsolatban is.
Hová vezethet ez?
A mesterséges megtermékenyítésben rejlő lehetőségek tekintetében már régóta feszegetjük a határokat; 2016-ban született meg például az első, háromszülős kisfiú. (Állítólag korábban is végeztek már hasonló beavatkozásokat, de ez a leghitelesebben dokumentált eset.)
A baba édesanyja egy ritka genetikai rendellenesség miatt több alkalommal elvetélt, és két megszületett gyermekét is elvesztette, mielőtt az egyelőre még csak Nagy-Britanniában legális eljáráshoz fordult. A háromszülős módszer során, kivédendő a genetikai rendellenesség örökítését, az anya petesejtjének sejtmagját egy donor sejtmag nélküli petesejtjébe helyezték át, és ezt termékenyítették meg az édesapa hímivarsejtjével.
Az IVF-hez kapcsolódó rohamos ütemben fejlődő technikák tényleg azt sejtetik, hogy a „legjobb életkilátásokkal” rendelkező gyerekeket hozzák a világra, de rengeteg etikai aggályt felvet, hogy valóban helyes-e ez az út. Annak a lehetősége, hogy a mesterséges megtermékenyítés keretében mód van egyes markerek előrejelzésére, még olyan szülőket is a laborokba vezethet, akik természetes úton is családot tudnának alapítani.
Valószínűtlennek hangzik? Pedig annyira nem is az. Jelenleg is vannak olyan eljárások, melyeket azért hoztak létre, hogy előre jelezzenek bizonyos genetikai rendellenességeket. A Down-szindróma szűrésére szolgáló egyik módszer járulékos előnye, hogy a terhesség korai szakaszában meg tudja mutatni a születendő baba nemét. Sokakban kelt aggodalmat, hogy ez a korai jelzés például arra is alkalmas lehet, hogy az erre alapozott terhességmegszakítással döntsenek a születendő gyerek neméről.
Mit tehetünk?
A politikusoknak, a döntéshozóknak, a kutatóknak és a társadalomnak együtt kellene összerakni, hogy milyen szabályai lehetnek a poligenetikus IVF-szűrésnek, és hol húzódnak az etikus orvoslás határai. Még etikus, ha fizikai betegségeket kívánunk kizárni, de már nem, ha a személyiségjegyek közül keressük az ideálisat? A leendő szülők döntsenek-e arról, hogy nekik hol húzódnak ezek a határok, vagy a társadalom mondja meg, mi fér még bele?
Nagyon nehéz kérdések, melyeket nem könnyű eldönteni. Viszont mivel a technika már itt van, előbb vagy utóbb muszáj lesz.
