Elvetetnéd a gyereked, ha tudnád, hogy buta lesz?

Kevés megosztóbb kérdése van napjaink tudományos életének, mint az IQ genetikájához kapcsolódó. Nemrégiben a korábbinál is felkavaróbb hírek érkeztek az emberi géntérkép és az intelligenciahányados kapcsolatát vizsgáló kutatások eredményeiről.

A gének önmagukban való elemzése hosszú ideig nem adott elegendő információt egyes krónikus betegségek kialakulásának kockázatairól, vagy például az emberi intelligenciáról. A modern, poligenetikus technikák és eljárások azonban lehetővé tehetik, hogy már embrionális korban következtessenek a tudósok: sújtja-e majd valamilyen betegség vagy alacsonyabb IQ kockázata a születendő gyereket. A New Scientist rövid közleményéből ijesztő jövőkép rajzolódik ki.

Mit mondanak nekünk a poligenetikus vizsgálatok?

A science fictionbe illő nevű, 2017-ben alapított Genomic Prediction nevű labor innovatív, IVF-hez köthető vizsgálati módszereket kínál. Azt ígéri a hozzá forduló leendő szülőknek, hogy a mesterséges megtermékenyítési eljárás során fogant embriókat eddig nem bejósolható betegségek és az alacsony intelligenciahányados kockázatára is tesztelik.

Önmagában is felkavaró a hír, de innen már tényleg csak egy lépés, hogy a klinikák azzal kecsegtessék a hozzájuk fordulókat: a legmagasabb IQ-ra esélyes babákat segítenek világra hozni. És ha mindez még nem lenne elegendő, a labor (és más vizsgálatok) eredményei azt ígérik, hogy ahogyan egyre többet és többet tudunk meg az emberi genomról, annál nagyobb eséllyel jelez majd előre a tudomány a születendő gyermek lelki és mentális karakterével vagy szexualitásával kapcsolatban is.

Hová vezethet ez?

A mesterséges megtermékenyítésben rejlő lehetőségek tekintetében már régóta feszegetjük a határokat; 2016-ban született meg például az első, háromszülős kisfiú. (Állítólag korábban is végeztek már hasonló beavatkozásokat, de ez a leghitelesebben dokumentált eset.)

A baba édesanyja egy ritka genetikai rendellenesség miatt több alkalommal elvetélt, és két megszületett gyermekét is elvesztette, mielőtt az egyelőre még csak Nagy-Britanniában legális eljáráshoz fordult. A háromszülős módszer során, kivédendő a genetikai rendellenesség örökítését, az anya petesejtjének sejtmagját egy donor sejtmag nélküli petesejtjébe helyezték át, és ezt termékenyítették meg az édesapa hímivarsejtjével.

Az IVF-hez kapcsolódó rohamos ütemben fejlődő technikák tényleg azt sejtetik, hogy a „legjobb életkilátásokkal” rendelkező gyerekeket hozzák a világra, de rengeteg etikai aggályt felvet, hogy valóban helyes-e ez az út. Annak a lehetősége, hogy a mesterséges megtermékenyítés keretében mód van egyes markerek előrejelzésére, még olyan szülőket is a laborokba vezethet, akik természetes úton is családot tudnának alapítani.

Megtervezhetjük-e a születendő gyerekünk tulajdonságait?
Megtervezhetjük-e a születendő gyerekünk tulajdonságait?Fotó: Shutterstock

Valószínűtlennek hangzik? Pedig annyira nem is az. Jelenleg is vannak olyan eljárások, melyeket azért hoztak létre, hogy előre jelezzenek bizonyos genetikai rendellenességeket. A Down-szindróma szűrésére szolgáló egyik módszer járulékos előnye, hogy a terhesség korai szakaszában meg tudja mutatni a születendő baba nemét. Sokakban kelt aggodalmat, hogy ez a korai jelzés például arra is alkalmas lehet, hogy az erre alapozott terhességmegszakítással döntsenek a születendő gyerek neméről.

Mit tehetünk?

A politikusoknak, a döntéshozóknak, a kutatóknak és a társadalomnak együtt kellene összerakni, hogy milyen szabályai lehetnek a poligenetikus IVF-szűrésnek, és hol húzódnak az etikus orvoslás határai. Még etikus, ha fizikai betegségeket kívánunk kizárni, de már nem, ha a személyiségjegyek közül keressük az ideálisat? A leendő szülők döntsenek-e arról, hogy nekik hol húzódnak ezek a határok, vagy a társadalom mondja meg, mi fér még bele?

Nagyon nehéz kérdések, melyeket nem könnyű eldönteni. Viszont mivel a technika már itt van, előbb  vagy utóbb muszáj lesz.

Mustra