Jó dolog a nyitott kapcsolat, csak ne nekem kelljen csinálni

Kérdőívvel jártunk utána, mit gondoltok a poliamoriáról, a nyitott kapcsolatokról, valamint az érzelmi és szexuális hűségről. Íme, az eredmények!

Minél többet szeretsz, annál jobban tudsz szeretni

- mondja Robert A. Henlein amerikai író és poliamor aktivista, aki szerint nem igaz, hogy a szeretet megosztottsága szükségszerűen csökkentené annak erejét. A poliamoria hívei szerint a szeretet ugyanis nem egy véges termék, nem megosztandó érzések, gesztusok és tettek, ahogy egy kapcsolat sem egy zéró összegű játék. Nézetük szerint mindez ahhoz hasonlítható, ahogyan egy többgyermekes szülő sem szereti kevésbé gyermekeit, mint egygyermekes társai. 

Alapvetően monogám kultúránkban okozhat persze némi fennakadást a poliamoria jelensége, még akkor is, ha a többszerelműség mint vonás vagy identitás nem jár feltétlenül együtt azzal, hogy az illető több párhuzamos kapcsolatot tart fent egyszerre. Sőt, a párhuzamos kapcsolatoktól sem lesz valaki poliamor (azért persze minden bogár továbbra is rovar). A fennakadás nem is ezen, hanem sokkal inkább a szocializáción múlik, azon, hogy mit tanul meg egy gyerek a szeretetről és a kapcsolatokról, illetve milyen identitást, világnézetet formál ebből serdülőként, majd később felnőttként, amikor a szülőktől kapott alapokhoz egyre több és több személyes tapasztalatot szerez.

Legutóbbi kérdőívünkben annak jártunk utána, hogy vagytok ezzel ti, olvasók, mit gondoltok a többszerelműségről, el tudjátok-e képzelni, hogy így éltek, el tudjátok-e képzelni, hogy mások így élnek... és hogy ez nekik jó. 

Monogámia, de azért nem annyira

Ahogy az várható volt, a kérdőívünket kitöltő két és félezer olvasónk nagy többsége a monogámiában gondolkozik (80 százalék), nyitott kapcsolatban pedig ugyanannyian élnek, ahányan partner(ek) nélkül (10-10 százalék). Érdekes eredmény, hogy míg tíz kitöltőnkből nyolc tette le voksát az 1-1-es felállás mellett, közülük csak minden másodiknak sikerül ezt csont nélkül működtetni: a monogám ikszelők 32 százaléka volt ugyanis már hűtlen párjához, 15 százalékukat pedig partnere csalta meg. Férfi kitöltőink, akik egyébként csaknem háromszor annyian voltak, mint a nők, úgy tűnik, nagyobb eséllyel kacsingattak kifelé: az eredmények alapján minden negyedik férfinak volt már kapcsolaton kívüli afférja (25,3 százalék), míg a nők körében ez az arány 13,3 százalék. A különbség statisztikai értelemben szignifikáns, a kérdés már csak az, vajon a kérdőívben bevallott, vagy a tényleges kilengések számában különbözik ennyire a két nem. 

Ha a Géza is jön, kétszer olyan jó lesz
Ha a Géza is jön, kétszer olyan jó leszFotó: Shutterstock

És a poliamoria?

Bár poliamor kapcsolatban csak a kitöltők mintegy 3 százaléka él, ennél jóval többen vannak azok, akik nem gyakorolják ugyan, de el tudnák magukat képzelni ebben a felállásban. Ha azt nézzük például, mennyien gondolják, hogy boldogok tudnának lenni egy ilyen kapcsolatban, a válaszadóknak csupán a negyede zárja ezt ki, és ugyanennyien vannak azok is, akik szinte biztosak abban, hogy kapcsolati szinten is működhet számukra a többszerelműség. Itt is nagyok persze a nemi különbségek: a nők körében a fél társaság hallani sem akar egynél több partnerről, a férfiaknak azonban mindössze csak az ötöde gondolja, hogy ez bizony nem neki való. 

A nemek közötti legnagyobb egyetértés szintén nem meglepő módon az összetettebb kérdések mentén alakult ki. Mind a nők, mind pedig a férfiak viszonylag kevesen gondolják például úgy, hogy a poliamoria terjedése veszélyeztetné a társadalom biztonságát, vagy hogy a monogámia nem egy tanulható viselkedésforma. Személyesebb, gyakorlatiasabb kérdésekben azonban nagyon is elválik a két nem véleménye. A legnagyobb nézetkülönbség így abban adódott, ki mennyire akarna poliamor kapcsolatban élni; mennyire gondolja, hogy boldog lenne abban; illetve, hogy mennyire gondolja azt működőképesnek - mindnél a férfiak álltak pozitívabban a többpartnerűség intézményéhez. 

Úgy tűnik ráadásul, a nemen kívül semmilyen más demográfiai tényező nem áll összefüggésben azzal, hogy áll valaki a poliamoriához: sem az iskolai végzettség, sem a lakóhely, sem pedig az életkor nem jósolta be szignifikánsan az ezzel kapcsolatos véleményeket, sőt, az sem tűnik vízválasztónak, ki mennyire elégedett a párkapcsolatával, vagy éppen a szexuális életével. 

A kérdőív és a kiértékelés megjelenését a Nyitva című film támogatta.

Mustra