Száz évvel a vitaminok felfedezése után még mindig odáig vagyunk értük; az USA és az Egyesült Királyság lakóinak például fele szedi valamelyiket. A napfényvitaminként is ismert D vitamin az egyik legnagyobb kedvenc, s ennek ismerjük a legtöbb, bizonyított áldásos hatását. Tim Spector genetikus professzor és sztárszerző most provokatív hangvételű cikkben kérdőjelezi meg mindazt, amit eddig a D-vitaminról hittünk.
A D- vitamin világszerte óriási népszerűségnek örvend. Az Egyesült Királyság döntéshozói szerint pozitív hatása annyira nyilvánvaló, hogy az év legalább hat hónapjában minden felnőttnek szednie kellene. A vitamint először a viktoriánus korban használták angolkór ellen, manapság pedig rutinszerűen alkalmazzák a csontritkulás megelőzésére és kezelésére, illetve csonttörések kiegészítő terápiájaként. Sőt, a depressziótól a rákig több száz betegség kockázatának csökkentésében figyelték meg a hatásait.
Spector a D-vitamin-kultusz hátteréről és megalapozatlanságáról a sciencealert.com oldalon írt.
A D-vitamin mánia vége?
A valaha volt legnagyobb, a D-vitamin törésmegelőző szerepéről végzett kutatás jelent most meg a BMJ-ben, melynek keretében 23 országból 500.000 embert és 183.000 törést vizsgáltak a D-vitamin szinttel való kapcsolat szempontjából.
Mivel a D-vitamin szintet nagymértékben befolyásolják a gének, a kutatók most genetikai markereket is alkalmaztak a vizsgálat során, (Mendel-randomizációnak vagy MR-nek is nevezik ezt a módszert), hogy minimalizálják a mérési pontatlanságokat, és láthatóvá tegyék a gének és az egyéb életmódhatások szerepét és egymásra hatását is.
Az eredmények nem mutattak összefüggést (a teljes élethosszon mért) D-vitamin szint és a törés kockázata között. A tanulmány így ellentmond a jelenlegi hivatalos állásfoglalásoknak, de messze nincs vitában bizonyos korábbi mérési eredményekkel…
Egy korábbi, D- vitamin kiegészítőket vizsgáló kutatás sem talált ugyanis minden esetben összefüggést a D- vitamin és a törések között. Úgy tűnik, a vitamin áldásos hatásáról való meggyőződésünk jórészt a nyolcvanas években végzett, otthoni ápolásra vonatkozó vizsgálatokon alapult, melyeket később nem ismételtek meg, s melyek akár hibásak is lehettek. Egy nemrégiben készült, több mint 50.000 időskorút bevonó vizsgálat analízise szintén azt mutatta, hogy a kalcium illetve D-vitamin kiegészítés nem volt hatással a törések előfordulására, az izomerőre, vagy a mozgékonyságra.
Ha pedig az adatok arra utalnak, hogy nincs egyértelmű kapcsolat a D-vitamin szint és a törések között, miért kell a frászt hozni azokra, akiknek alacsonyabb a D-vitamin szintjük? A D-vitamin hiány modern járvány lett, az USA és az EK lakóinak ötöde „szenved” tőle. Ők akkor valóban fogékonyabbak a rákra és egyéb megbetegedésekre is?
Az sem biztos, mennyi az annyi
Ráadásul a D-vitamin hiány kritériumaiban sincs nemzetközi konszenzus. A „normál szintet” literenként 50 és 80 nanomol közé teszik, de a legújabb kutatások szerint 30 nanomol is untig elég.
10 nanomol alatt viszont már klinikai hiányról beszélünk, s ez a könnyen szerzett stigma sokaknál stresszhez és túlgyógyszerezéshez vezet.
Az emberek nagy többsége úgy véli, hogy kalciumot és D-vitamint szedni jó, sőt, minél többet szedünk, annál jobban járunk. A klinikai gyakorlat azonban megváltozott, amikor a vizsgálatok kimutatták, hogy a kalcium hatástalan a törések megelőzésében, nagy mennyiségben viszont szívbetegséget okozhat. Manapság már kevesebbet is írnak fel ezekből a tablettákból.
A D-vitamin zsírban oldódik, így a szervezetben jelentős készletek is lehetnek belőle. Bár a kiegészítésekre vonatkozó ajánlások általában szerény dózisokkal (10 mikrogramm vagy 400 nemzetközi egység) operálnak, óhatatlanul is túladagolnak azok, akik más forrásból is vesznek fel; például a halolaj kapszulában, dúsított tejben, narancslében vagy kenyérben. További aggodalomra ad okot, hogy a neten nagyon nagy a kereslet az igen nagy dózisú (4000-20000 nemzetközi egységet tartalmazó) készítmények iránt is.
A nagyon magas D-vitamin-szinttel rendelkezők (100 nanomol/liter felett) egyre gyakrabban fordulnak elő a klinikákon, és a toxikus mértékű túladagolások sem ritkák. Sőt! Számos véletlen besorolásos vizsgálat kimutatta, hogy a magas D-vitamin szintű, vagy nagy dózisú (800 nemzetközi egység feletti) D-vitamint szedő betegeknél - teljesen váratlan módon - még nagyobb eséllyel is lép fel törés, zúzódás, mint a nem szedők körében. A D-vitamin tehát messze nem biztonságos.
Nem ajánlható többé más területeken sem, mióta a korábbi, mintegy 130 betegség megelőzésével való kapcsolatát bemutató publikációk túlnyomó többsége tévesnek bizonyult. Korábban például úgy hittük, hogy a D-vitamin kiegészítők megakadályozzák a szív- és érrendszeri betegségeket, de a metaanalízis és a nagyméretű genetikai MR vizsgálatok már nem ezt mutatatták.
Pszeudo-betegség
Úgy tűnik, egyfajta pszeudo-betegséget kreáltunk, amit a vitamingyártók, az önsegítő betegcsoportok, és az élelmiszergyártók csak erősítenek. Mindenki szeret hinni a kis tabletták mágikus hatásában; ezeket bekapkodva úgy érezzük, teszünk valamit az egészségünkért.
A D-vitamin, sztár-státusza ellenére még csak nem is nevezhető vitaminnak, valójában egy szteroidhormon előanyaga, melyet a szervezet egyébként a napfény segítségével állít elő. Ahelyett tehát, hogy erre támaszkodnánk, jobban tesszük, ha naponta kb. harminc percet igyekszünk a szabad levegőn tartózkodni, és törekszünk a változatos ( halakat, olajokat, gombát is tartalmazó) étkezés betartására. Bízhatunk továbbá abban is, hogy a több ezer éves evolúció után a testünk képes megbirkózni azzal, hogy télen kevesebb D- vitaminhoz jut…
A lakosság mintegy fele naponta bevesz vitaminokat, annak ellenére, hogy ez nem jár bizonyított előnyökkel, s egyre több a bizonyítékunk a káros hatásokra. Az élelmiszerek szabályozatlan vitaminnal való dúsítása olyan tendencia, amit szintén ideje most már megkérdőjelezni. Amíg a D-vitamin megkérdőjelezhető szerepet játszik az orvoslásban, jobban tesszük, ha inkább az egészséges életmódra és a mértékkel adagolt napfényre összpontosítunk, na meg arra a rengeteg pénzre, amit a be nem vett pirulákkal spóroltunk meg.
