Fáj a pisilés, mit tegyek?

„A hólyaggyulladások annyira sokfélék lehetnek, mint az angol királynő ruhái, egyvalamiben azonban azonosak: piszkosul fájnak! Míg a férfiak esetében ez a diagnózis ritkább - náluk a prosztatagyulladás okoz hasonló tüneteket -, megbízható adatok alapján minden második nő életében egyszer hólyaggyulladást kap" – írja Oliver Gralla német andrológus-urológus Húgyügyek című könyvében. Ez pedig azt jelenti, hogy a kellemetlen betegség simán eléri a leggyakoribb diagnózisok top 10-es listájának valamelyik dobogós helyét. Sanszos, hogy női olvasóink között is sokan vannak, akik jól tudják, milyen kínokat okoz a hólyaggyulladás, ezért most minden fontos tudnivalót összeszedtünk a probléma okairól, kezeléséről és a megelőzésről is.

A hólyaggyulladást általában baktériumok okozzák – a gombák, a paraziták és vírusok sokkal ritkábban bűnösök –, közülük is a sűrűn emlegetett Escherichia coli, becenevén, E.coli az elsődleges közellenség. Az E.coli valójában a bélben otthonos, ahol az immunstimulációtól kezdve a vitaminok előállításáig számos folyamatban szerepet játszik, a baktérium patogén, vagyis betegséget okozó törzsei azonban bélproblémák mellett a nőknél a hólyag nyálkahártyájának gyulladásáért is felelősek.

És hogy miért épp a nőket kedveli?

Nos, ezt (is) az anatómiának köszönhetjük, „a nők és férfiak húgycsöve ugyanis eltérő hosszúságú; férfiaknál akár húsz centiméter hosszú is lehet, míg a nőknél alig három centire jön ki, így a baktériumoknak az utóbbi esetben jóval rövidebb gyalogtúrát kell megtenniük, hogy a hólyagba jussanak. Ehhez jön még hozzá, hogy a végbélnyílás és a húgycső nyílása a nőknél igen közel esik egymáshoz” – írja dr. Gralla. Nem véletlen, hogy az urológus rendelőjében minden negyedik páciens nő.

Ugyanez az oka egyébként annak is, hogy a húgyúti fertőzések nem ritkán közösülés után lépnek föl. Gyakran gondolják azt, hogy a férfi kórokozókat hordoz, és ezeket átadja szeretkezéskor a nőnek. A valóság ezzel szemben az, hogy a baktériumok a hüvelyhez tartoznak, és közösüléskor könnyen benyomódnak a húgycsőbe. Onnan feljutnak a hólyagba, befurakszanak a nyálkahártya sejtjeibe, és azt csinálják, amihez a legjobban értenek: gyulladást.

A gyulladás jellemző tünetei

• a hidegrázás, láz mellett 
• a vizelés közbeni és/vagy utáni fájdalom,
• néha a két vizelés közötti alhasi fájdalom,
• a gyakori vizelés,
• a kis mennyiségű, olykor véres vizelet (a húgyhólyag nyálkahártyájának felmaródása miatt),
• de gyakran csak a vizelés ingere jelentkezik anélkül, hogy a beteg pisilni tudna.

Mi a teendő?

A szakember szerint nem kell feltétlenül hólyag- vagy veseteát fogyasztani, a víz is megteszi, de a lényeg, hogy sok legyen. Különböző kutatások igazolták már, hogy az egyszerű hólyaggyulladások hatékonyan kezelhetők megemelt folyadékmennyiséggel, ami ráadásul gátolja az új fertőzések kialakulását is.

De akkor sem muszáj mindjárt gyógyszerért rohanni, ha a tünetek nem enyhülnek, akadnak ugyanis olyan gyógynövények, amelyek önmagukban vagy egymással kombinálva bizonyítottan beválnak: a legismertebbek akut hólyaggyulladásra a medveszőlőlevél és az aranyvessző, ezek mellett remek párost alkot a sarkantyúvirág és a tormagyökér (nagy adagokban jó eredményeket hoz, kis adagokban a megelőzésben segít), de a gyulladáscsökkentő hatású mezeizsurló-kivonat és a görcsoldó füstikekivonat is jól kombinálható, hatékony módszer a hólyaggyulladásra.

A nagyszemű áfonya is elterjedt szer hólyaggyulladások esetén, csakhogy a legtöbbször rosszul használják. „A bogyó proantocianidinjének pont olyan antibiotikus hatása van, mint a csokoládénak vagy a sült krumplinak kecsappal: vagyis semmilyen. Az áfonyalé vagy a szárítottáfonya-kivonat nem közvetlenül a baktériumok ellen hat, hanem védőréteget képez a húgyhólyag teljes nyálkahártyáján, amely meggátolja az E.coli megtapadását, és ezzel a gyulladást. Így semmi értelme annak, hogy már fennálló panaszokra áfonyaterápiát alkalmazzunk, és megelőzésre is csak akkor hatékonyak a savanyú bogyók, ha rendszeresen és tartósan fogyasztjuk azokat” – figyelmeztet az urológus.

Ha pedig sem a sok ivás, sem a gyógynövények nem segítenek a bakteriális hólyaggyulladáson, a gyors javulás érdekében természetesen észszerű antibiotikumterápiát végezni, de azt is fontos tudni, hogy a gyakori vizelés (és hólyaghurut) belgyógyászati betegség (például cukorbaj) tünete is lehet - különösen, ha az illető idősebb és/vagy túlsúlyos. A kivizsgálás során érdemes tehát egy vércukorvizsgálatra is sort keríteni, a cukorbaj felfedezésével és kezelésével ugyanis a probléma is enyhül.

Mi van akkor, ha kiújul?

Az E.coli baktériumoknak sajnos van egy rossz szokásuk, ami jelentősen megnehezítheti az antibiotikumterápia sikerességét. „A kórokozók úgy döntöttek, hogy miután létrehoztak egy kiadós gyulladást, összegyűlnek a nyálkahártyában és apró hólyagokban úgynevezett kolóniákat képeznek. Ezek a baktériummal teli hólyagocskák leválnak a hólyag nyálkahártyáájnak felszínéről, és mélyen a hólyagfal belsejében bukkannak föl, ahol védettek az antibiotikumos kezeléstől. Amikor a terápia befejeződik, a hólyagocskák a baktériumokkal ismét a felszínre jönnek, a hólyagocska külső burka beolvad a hólyag nyálkahártyájába, és ismét kezdetét veszi a fertőzés” – fejti ki dr. Gralla.

Állítólag évek óta létezik egy gyógynövény erre a bakteriális stratégiára, de csak ritkán alkalmazzák, mivel a hatékonysága tudományosan nem igazolt. Az eddigi tapasztalatok és magyarázatok szerint a forskolin, egy indiai gyógynövénykivonat elősegíti, hogy a baktériumhólyagocskák a nyálkahártyasejt felszínére kerüljenek. A baktériumtanya burka ismét a hólyag falához kapcsolódik, és a baktériumok kiúsznak a hólyag belsejébe. Ennek köszönhetően az antibiotikumok már elérik a kórokozókat a hólyag belsejében, így a terápia átfogó hatású lehet.

A másik ígéretes gyógymód a kiújuló hólyaggyulladás ellen a D-mannóz, egy speciális cukorfajta, amely a hólyagban az E.colihoz kapcsolódva megakadályozza, hogy a baktérium megtelepedjen a hólyag falán. Megfelelő mennyiségű folyadék fogyasztása mellett így a szabadon úszkáló baktériumokat apránként kipisiljük a hólyagból. Napjainkban tudományos kísérletek folynak a forskolin és a D-mannóz használatáról, megbízható eredményekre azonban csak néhány év múlva számíthatunk.

Előzd meg!

Nyilván az lenne a legjobb, ha nem gyulladna be a hólyagunk, de mi mindent tehetünk azért, hogy csökkentsük a fertőzések esélyét?

• Először is fontos leszögezni, hogy a túlzásba vitt intim higiénia értelmetlen. A vagina nyálkahártyáját az intim lemosók vagy az erősen illatosított tusfürdők gyakran károsítják, vagyis a hüvelymiliő testazonos védelme összezavarodik. Éppen ezért a legtöbb esetben tökéletesen megteszi a rendszeres mosakodás meleg vízzel.
• Érdemes jól szellőző pamut alsóneműt hordani a műszálas és a selyem helyett, utóbbiak ugyanis egyrészt meleg és nedves klímát hoznak létre az intim területeken, másrészt mivel ezek csak 30 fokon moshatók, az esetleges kórokozók jóval nehezebben pusztulnak el.
• Szexelj teli hólyaggal! A medence és a hólyag záróizmai ezzel a módszerrel érthető okokból rendesen megfeszülnek, hogy összenyomják a húgycsövet, ami mellékesen mechanikailag gátolja a baktériumok behatolását. Azok számára, akiknek ez kevéssé étvágygerjesztő: egy a ‘90-es években készült kutatás magasabb szexuális izgalmi szintet állapított meg a tele hólyaggal való szeretkezésnél.
• Ma már tudjuk, hogy az ész nélküli antibiotikumhasználat közép- és hosszú távon antibiotikum-rezisztenciát okoz, és a későbbiekben több problémát idéz elő, mint amennyit megold. A szakember szerint azonban ha nincs más lehetőség, és ha a terápia végül segít, urológiai szempontból semmi nem szól ellene.
• Az immunrendszer általános állapota sok más tényező mellett egészen biztosan fontos sarokpont, ha kiújuló vagy krónikus hólyaggyulladásokról van szó, ezért gondoskodni kell a megfelelő vitaminbevitelről és az antioxidánsok fogyasztásáról és természetesen ki kell iktatni a mindennapjainkból az immunrendszert tartósan károsító tényezőket; a dohányzást, a rendszeres alkoholfogyasztás, a stresszt és a helytelen táplálkozást.