Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Nyilvánvaló, hogy a férfiak és nők biológiailag különböznek. Régóta hiszünk abban is, hogy az agyuk is eltérő, hogy létezik férfi és női agy. Ezt azonban az újabb kutatások nem erősítik meg egyértelműen.
A nők alkalmatlanok arra, hogy megtanuljanak normálisan parkolni. Egyszerűen nem érzékelik a térbeli viszonyokat. Egy nő sosem fog olyan jól tájékozódni, mint egy férfi. A férfiak nem empatikusak, a nők jobban érzékelik az érzelmeket. A nők sokat fecsegnek, a férfiak hallgatagok. Természetes, hogy egy kisfiú verekszik, egy fiú inkább dühös lesz, a lányok inkább sírnak…
Van egy csomó hiedelem arról, hogy a lányok és a fiúk már eleve más belső felépítéssel születnek, így a viselkedésükben, érdeklődésükben megjelenő különbségek előhuzalozottak, nincs mit csodálkozni azon, hogy teljesen másként is működnek.
A légiforgalmi irányítás olyan munka, amihez általában a férfiaknak tulajdonított képességekre van szükség. Kiváló térbeli tájékozódás, gyors és határozott döntéshozatal, világos és rövid kifejezőkészség, fókuszált és hibamentes munka nagyon erős stresszhelyzetben is. Nem vitás, élet-halál kérdése, hogy az irányítók ezeken a területeken jól teljesítsenek, egy vészhelyzetben gyorsan és legjobb képességeik szerint reagáljanak, és ne fagyjanak le ijedtükben. Olyan rátermettség ez, ami ugyan - mint minden - fejleszthető, de elég mélyen kódolt egy-egy emberben. Ezeknek a képességeknek a meglétét szigorú pszichológiai tesztekkel vizsgálják, amin nagyon kevesek mennek át. Az irányítók között több a férfi, mint a nő – de míg sok ezer férfi kiesik a teszten, addig azért jó néhány nő átmegy rajta, és dolgozik utána sikeres irányítóként. Hogy is van akkor ez a férfi-nő különbség?
Augusztusban kirúgták a Google-től James Damore-t, miután kikerült az a belső megosztásra szánt véleménye, hogy nem a nemi diverzitást kéne mesterségesen erősíteni, hiszen természetes, biológiailag kódolt, hogy a nők kevésbé érdeklődnek a rendszerek iránt, jobbak az emberekkel kapcsolatos dolgokban és a művészetekben, mint a rendszerszemléletet kívánó programozásban. Ezért teljesen jogos és érthető, hogy a nők alulreprezentáltak a cégnél. Damore eredetileg biológus, állításait megalapozottnak gondolta. Az elmúlt évtizedek során több, mint ötvenezer tudományos cikk született a férfi-női különbségekről.
Ugyanakkor az utóbbi években elkezdték ezeket a kutatásokat, férfi-női különbségeket árnyaltabban vizsgálni. A Quartz hosszú összefoglaló cikket közölt ezeknek a kutatásoknak a tudományos, és ideológiai, politikai vetületeiről, ebből szedtem össze néhány, a férfi-női agyról való gondolkodásunkat kissé áthangoló fejleményt.
A nők agya kisebb. Hol számít ez?
Daphna Joel idegtudós hosszú időn keresztül tanulmányozta a nemi különbségek biológiai, neurológiai meghatározottságát vizsgáló kutatásokat, és arra jutott, hogy a valósnak hitt férfi-női agyi különbségek nem is annyira egyértelműek. Az meg végképp nem egyértelmű, hogy ezek hogyan jelennek meg a viselkedésben, milyen módon kéne, hogy befolyásolják azt, amit a férfiakról és nőkről gondolunk – például akkor, amikor két álláspályázó között kell dönteni.
Kétségtelen, hogy vannak bizonyos eltérések az emberek agyában nemek szerint. Például a nők agya kisebb. Erre hivatkoztak a XX. század elején a tudósok, amikor érveltek, hogy miért is nem való a tudományos pálya a nőknek. Ma az egyetemeken nagyobb arányban tanulnak nők, mint férfiak. Lehet ugyan, hogy kisebb méretű az agyuk, de ez a gondolkodási képességeiken nem ront. Annál is inkább, hogy arányaiban a nők szürkeállománya (a magasabb rendű agyi funkciókat végző terület) nagyobb, mint a férfiaké. Mondhatjuk-e azt, hogy akkor a nők okosabbak? Azért ez is erős állítás lenne.
Szokták mondani, Damore is erre hivatkozott, hogy más az érdeklődési kör: a férfiakat jobban érdeklik a „dolgok”, a nőket az emberek. Ha megnézzük az erre vonatkozó kutatásokat, ezt az állítást igazolva látjuk. Igen ám, csak hogy ezekben a kutatásokban felhasznált dolgok, tárgyak általában férfi dolgok voltak, és nem olyanok, amikkel inkább a nők szeretnek foglalatoskodni. Sok nemi különbséget, amit természetesnek, ősembertől jövőnek hiszünk, egyes kultúrákban eltérőnek találtak. Bizonyos országokban igaz az, hogy a fiúk matematikai képességei tűnnek jobbnak, más országokban pedig éppen a lányok teljesítenek jobban matekból.
Mi alakítja az agyat?
Joel, és más kutatók, akik egyre inkább azt kezdik látni, hogy nincs tipikus férfi vagy női agy, azt mondják, hogy a neurológiai kutatásokat arra használja a társadalom, hogy a már meglévő hiteket a férfiak és nők különbségéről, az eltérő nemi szerepekről, alátámasszák. Az agy palszticitása – vagyis az a jellemzője, hogy milyen agyterületek erősödnek, és mik működnek gyengébben – hatalmas. Ha valaki sakkozik, vagy hangszeren játszik, akkor az ezeket a tevékenységeket irányító agyterületei látványosan megnőnek. Ha valakinek baleset, vagy agyvérzés folytán valamelyik agyterülete, mondjuk, a beszédközpontja lesérül, akkor más agyterületek képesek átvenni az addig nem ellátott funkciókat. És ahogy elkezdenek az új területek működni, úgy meg is változnak, megnő bennük az idegi kapcsolatok száma. Mi van, ha ezeket az „előre kódolt”, agyban megmutatkozó nemi különbségeket is az agy használata, a kultúra, a korábbi tapasztalatok határozzák meg, és nem pedig egy nemi predesztináció?
A stressz elnőiesíti a fériak agyát, és férfiasabbá teszi a nőkét
Az agy hippokampusz nevű területe eltérő a nőknél és férfiaknál. Alapszinten. Stressz hatására azonban a hippokampusz megváltozik, a hím egyedeké nőies jellemzőket vesz fel, és fordítva, a nőstényeké „elférfiasodik”. Mindössze negyedórás stresszes esemény kiváltja ezt a változást. Az emberi agy kialakulása jelentős részben az anya hasában zajlik. A méhben lévő hormonális környezet befolyásolja, hogy mely területek, hogyan alakulnak. Ha az anya stresszes, akkor az ő agyában is változik a hippokampusz, és az ő hormonális belső világa is megváltozik. Ez már úgy hat a magzatra, hogy az agyterületek kialakulását befolyásolja. Tehát egy több stresszt átélő nő kisbabája más környezetben növekszik, mint egy kevesebbet átélőé, és az agyuk kialakulását ez már befolyásolja. Mire megszületnek, már van különbség az agyterületeik között, de nem feltétlenül azért, mert az egyik fiú a másik meg lány, hanem azért is, mert más hormonális környezetben növekedtek az anyaméhben.
Mozaikagy
Joel és kutatótársai azt mondják, hogy ahelyett, hogy férfi és női agyról beszélnék, sokkal közelebb leszünk a valósághoz, ha az agyat mozaikként képzeljük el. Vannak ugyan tipikus különbségek a férfiak és nők agya között, de ezek csak nagy átlagban igazak. Az egyes egyén agya, legyen akár férfi, akár nő, különböző arányban tartalmaz férfi és női jellegzetességeket is. Az emberek mindössze 8%-ánál tapasztalható, hogy kizárólag az egyik nemre jellemző tulajdonságai lennének az agyának. Azt mondják, hogy minden agyi felépítés egyedi. Arról lehet beszélni, hogy ez vagy az az agyi terület nagyobb vagy kisebb, az idegsejtek közötti kapcsolat itt vagy ott sűrűbb, de azt el kéne felejteni, hogy férfi-női biológiai meghatározottság lenne az emberek idegrendszerében.
Persze ezt a véleményt sokan vitatják tudományos körökben is. Többeknek a véleménye az, hogy ezek a kutatók nemi különbség ellenesek, és tudományos eredményeket akarnak feminista, a nők egyenjogúságát hirdető ideológiák szolgálatába állítani. Azt mondják, hogy az egyenlőség nem egyformaságot jelent, és igenis vannak nemi különbségek az idegrendszerben.
Nehéz lenne a neurobiológiai és idegtudományi kutatások sűrűjében ebben a vitában, itt a Díványon állást foglalni. De azért nem árt tudni róla, hogy amikor mély hittel mondunk valamit arról, hogy a férfiak a Marsról jöttek, a nők meg a Vénuszról – akkor nem biztos, hogy van biológiai alapja a mondandónknak.
