Jó pár olyan visszatetszést keltő taktika létezik, amelyek a másokra jó benyomást tenni szándékozók ellen dolgoznak. Egy friss kutatás ezek közül részletezett néhányat.
Általában úgy vélekednek az ezzel kapcsolatos szakszövegek, hogy amennyiben valaki törekszik rá, hogy jó benyomást keltsen, de mégsem jár sikerrel ez ügyben, az többnyire az önuralom elvesztésének tudható be: sejtjük ugyan, hogyan kéne viselkednünk, de valamiért nincs rá elég energiánk, hogy minden apró részletre odafigyeljünk. Egy friss tanulmány szerint ugyanakkor gyakran nem azért nem sikerül megkedveltetnünk magunkat valakivel, mert elvesztjük a hidegvérünket, hanem sokkal inkább azért, mert eleve rossz taktikát alkalmazunk.
A Research Digestben részletezett kutatás a nárcizmust és a másik fél szemszögének figyelmen kívül hagyását emeli ki a, mint a rossz megközelítések két alapvető okát. Szerintük ez az a két fő tényező, ami visszás eredményeket szül, és a jó benyomás helyett kifejezetten rossz színben tünteti fel az önbálványozókat. Ebből kiindulva négy különböző, gyakran az alkalmazóik szándékaival ellentétes eredményeket szülő taktikát azonosítottak a kutatók.
Gőg
Elsőként az arrogáns, gőgös, és a másokat is megemlítő kijelentéseket emelik ki a tanulmány szerzői. A „jobb vagyok valamiben, mint a többiek” jellegű kijelentéseket ugyanis általában jóval visszatetszőbbnek találják az emberek, mint „jobb vagyok valamiben, mint régebben”, vagy a „jó vagyok valamiben” jellegű állításokat. Mindennek szerintük az az oka, hogy a hallgatóság gyakran magára veszi, és a saját képességei kritikájaként kezeli az összehasonlítást is alkalmazó hencegést.
Felvágni, de szerényen
Egy másik ilyen dolog a panaszkodásnak álcázott dicsekvés, mely némi alázatossággal, vagy látszólagos önsajnálattal hígítja fel az arcoskodó tartalmakat. Ilyesmi az, amikor valaki szomorú arccal megjegyzi, hogy mostanában sokat kell dolgoznia, majd szinte mellékesen megjegyzi, hogy persze a RENGETEG pénz, amit keresett kárpótolja azért valamennyire a fáradalmakért. A tettetett szerénység és panaszok mögött azonban az így dicsekvők pechjére a legtöbben gyorsan felismerik az őszintétlenséget és a manipulatív szándékot.
Álszentség
A mások viselkedésében és szándékaiban önellentmondást kereső, de a saját viselkedésük tekintetében legalább annyira következetlen emberek képmutatása és álszentsége is inkább a kritizálót tünteti fel rossz fényben. Egy-egy helyzetben persze gyakran jól jönnek ki a dologból a másokat becsmérlő emberek, egy későbbi lebukás esetén azonban annál jobban megutáltatják magukat.
"Hozzád képest nem is rossz!"
A negyedik gyakran visszatetszést keltő szokás a dicséretnek álcázott, de azért összességében a dicséretet kiosztó személy a hierarchiában betöltött magasabb helyét kiemelni hivatott gratulációk/bókok kategóriája. „Na, egy kezdőhöz képest ez szép eredmény!” – hangzik a Research Digest példája. Az ilyesfajta „dicséretek” általában rossz szájízt hagynak másokban, és inkább azt emelik ki, mennyire fontos valakinek, hogy mindenkivel éreztesse a saját pozíciójának jelentőségét.
A szerzők persze maguk is kiemelték, hogy rengeteg más módja is van annak, hogy valaki rossz színben tűnjön fel mások előtt, az általuk kiemelt négy viselkedési forma ugyanakkor mind olyasmi, amit önként választanak az emberek, tudtukon kívül szabotálva a megítélésüket.
