Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kivel történt már meg, hogy a két hét nyaralása utáni első munkanapja végére ugyanolyan fáradt volt, mintha el sem ment volna sehova? Láttuk már a házastársunkat, vagy magunkat egy strandon fürdőruhában ácsorogva hosszas telefonbeszélgetést folytatni leadási határidőkről, szükséges megrendelésekről és ügyféligényekről? Van olyan, aki halálra idegeskedi magát, mert otthonmaradt a körömvágó olló, és a teljes fürdőruha-szett? Előfordul, hogy a nyaralóhelyre érkezvén a boldog semmittevés helyett csak morgunk és veszekszünk?
A nyaralás minden ellenkező híreszteléssel szemben stresszes lehet. Kikerül az ember a megszokott és akármilyen is, de biztonságot adó környezetéből, és ez már önmagában stresszforrás. Az is idegesítő lehet, hogy bár kikapcsolódni szeretnél, mégis a munkán jár az eszed, hiszen az ember nem gép, amit ötven hét folyamatos munkára, eredmények produkálására lehet beállítani, majd két hét karbantartásra lekapcsolni.
Hogyan lehet minél kisebb stresszel nyaralni? Megnéztem, bölcs életmód-tanácsadó lapok mit javallnak a témában, Huffington Posttól a Medicinenetig. Nem meglepő módon, elég hasonló dolgokat. Arra viszont nem számítottam - bár nagynéném szerint biztosan számíthattam volna, - hogy saját utazási tapasztalataim gyökeresen eltérnek a javaslatoktól. Szeretek utazni, minden lehetőséget megragadtam az utazásra, de ha úgy kellett volna csinálnom, ahogy a tipp-adók ajánlják, akkor valószínűleg csomó idegsejtet elvesztettem volna menet közben, és ötször is meggondoltam volna, hogy elindulok-e még egyszer. Mások vagyunk, másképp működünk, nem ringatom magam abba a hitbe, hogy a többség osztja az én utazásról vallott nézeteimet. Ezért úgy döntöttem, hogy becsületesen zanzásítom a nálam véleményformálóbb szerzők tanácsait, és ahol én másképp csinálom, azt is leírom. Mindenki választhat kedvére, és megfogadhatja őket, vagy utazhat úgy, ahogy neki magának a legjobban megfelel.
1. Gondosan tervezd meg az utat
Az utazás az ismeretlenbe stresszesebb, mint otthon heverészni egy könyvvel. Akármilyen részletes is az útikalauz vagy az utazási iroda brosúrája, ha még nem jártunk valahol, akkor minden új, minden más, nem ismerjük a helyet, a szokásokat, eltévedünk, kényelmetlenül érezzük magunkat. Ezen azzal segíthetünk, úgy adhatjuk vissza saját biztonságérzetünket, ha alaposan kigondoljuk, hol, mit fogunk csinálni. Megnyugtató, ha látjuk előre melyik nap mit nézünk meg, hol alszunk, nagyjából sejtjük, hogy mi vár ránk. Nem csúszunk szét, nem késünk le semmit, ha mindenről előre alaposan tájékozódunk, és betartjuk a pontos tervünket. Csökken a szorongás, ha van, ami biztonságérzetet adjon. Ez pedig egy jó terv.
1. kiegészítés: "Ne essünk a racionális tervezés csapdájába"
Nekem az utazás a szabadságról szól. Arról, hogy az ember elengedi magát, és arra a két hétre, pár napra hagyja magát sodortatni az eseményekkel. Mivel ismeretlen helyre megyünk, ezért nem tudjuk, hogy ott mik a szokások, melyik látnivaló nyűgöz le, és mit fogunk unni, melyik lesz a jó szállás, és honnan menekülnénk azonnal. Éppen ezért, hogy úgy alakulhasson a nyaralásom, ahogy nekem a legjobb, sosem szoktam előre tervezni. Vagyis csak annyit, hogy nagyjából mely városokat szeretném megnézni, és melyik helyen hány napot eltölteni. De ez is rugalmasan alakulhat közben. Szállást is ritkán foglalok előre. Ezt még sosem bántam meg. Általában az előrefoglalt szállások voltak a rosszabb helyek, amit meg ott találtunk volt az, ahova vissza is mennénk. Felszabadító érzés, ha az ember hagyja, hogy hasson rá a hely, ne a feje vezesse, hanem a szeme, szíve, lába, és ott lyukadjon ki, ahova a sors veti. Nem mondom, volt olyan, hogy nem találtunk alvóhelyet, előfordult, hogy Verona helyett egy Rómába tartó vonaton töltöttem az éjszakát (mivel szállás nem volt, viszont egy éjszakai vonat éppen indult Rómába), az is megesett, hogy helyiek fogadtak be magukhoz, de ezek mind az utazások legemlékezetesebb, és legizgalmasabb élményeivé váltak. Megadták a lehetőséget, hogy gyönyörű helyekre jussunk el, és remek emberekkel ismerkedjünk meg.
2. Pakolj okosan
Mit értenek ezalatt? Készíts egy listát arról, hogy mire lesz szükséged az út során - ami persze nem azt jelenti, hogy biztosan szükséged lesz rá, de a százezer előfordulható eset néhány ezrelékére felkészülhet az ember előre. Ha megvan a lista, akkor pakolj be a bőröndbe mindent egy, mások szerint két-három nappal korábban. Így van még pár nap arra, hogy eszedbe jusson, mit felejtettél ki, és pótolhatod. Ráadásul nagyon idegesítő dolog az utolsó pillanatban kapkodva pakolni, így, a gondos felkészüléssel ezt is meg lehet úszni. Javaslat az is, hogy mindemellett ne vigyél sok cuccot, hiszen a repülőn sokba kerül, cipelni nehéz, és csomó mindenre valószínűleg úgysem lesz szükség.
2. kiegészítés: ne görcsölj rá a bepakolásra
Az utazás egyik legbolondabb része az összepakolás, szerintem kevesen élvezik. A listával és előrepakolással is lehet csökkenteni az eköré felépülő stresszt, de számomra ez a hosszadalmas készülődés inkább hangsúlyozza ennek a tevékenységnek az idegesítő voltát. Az ember két-három napig agyal azon, hogy vajon minden megvan-e, egyre jobban rápörög a dologra. És hogyan tartsuk be a kevés holmi alapszabályt, ha 24-48 órán át azon járatjuk az agyunkat, hogy mi mindenre lehet még szükség? Így én mindig az indulás előtt szoktam összepakolni. Van egy direkt utazó neszesszerem, amiben minden higiéniai holmi és gyógyszer benne van, ami kellhet - ezt egyben megfogom és berakom. Ezen kívül követem még a mamám axiómáját, miszerint mindenhova vigyél fürdőruhát, nem tudhatod, nem lesz-e lehetőség úszásra, aminek kihagyásáért fájna a szíved. Ezek után a ruhákat az éppen aktuális legjobb belátásom szerint beteszem. Az egész fél óra. Volt már, hogy otthon maradt valami? Volt. De ha az ember nem Szibériába megy túlélőtúrára, vagy egyéb civilizációmentes, vagy komoly eszközöket igénylő expedícióra, hanem a tengerpartra nyaralni, vagy városlátogatásra, akkor ott minden kimaradó dolog pótolható. És én nagyon szeretem a máshonnan származó holmikat. Ha az ember felvesz egy hirtelenjében, a mostari piacon megvett pólót, akkor évekig eszébe jut az a nyár, az az utazás, az az érzés. Tíz évig volt kedvenc pulóverem, amit egy biciklitúrán, a győri Tescoba beugorva kellett megvenni a gyorsan beálló hideg ellen. Egyébként sosem vettem volna meg. Van zoknim Dániából, sálam Boszniából, mindegyikhez egy külön történet kapcsolódik.
3. Ha eredményorientált vagy, teljesíts a nyaralásodon is
Sok olyan ember van, aki számára létszükséglet, hogy tegyen valamit, hogy érezze, hogy hasznosan tölti az idejét. Ők frusztráltak lehetnek egy vakáció alatt, amikor úgy érzik, nem tesznek semmi értelmeset, de az is éppen eléggé zavaró lehet, hogy nem képesek kikapcsolni. Belső hangjuk folyamatosan mondogathatja, hogy nem igaz, hogy nem tudsz lazítani, mint minden más, normális ember. A tennivalók hiánya, és az ebből fakadó frusztráció duplán is stresszessé tehet egy, egyébként pihentetőnek szánt vakációt. Michael Miles menedzsment professzor szerint az első lépés, hogy az ember felismerje: én eredmény-orientált vagyok. Azaz a természetem, személyiségem része, hogy szükségem van rá, hogy letegyek valamit az asztalra. Ha pedig ez megvan, akkor ennek megfelelően érdemes megtervezni a pihenést is. Olyan szabadidős programokat találjon ki az eredményorientált ember, ahol nem kell lemondania az eredményekről. A professzor azt mondja, lévén ő is ilyen, hogy a garázs kitakarítása neki nagyon bejött. Mással kellett foglalkoznia, mint a hétköznapjain, tehát kikapcsolt, de mégis volt dolga, aminek elérhető és kedvelhető eredménye lett: egy tiszta és rendezett garázs.
3. kiegészítés: azért van jobb dolog, mint takarítani
Nekem személy szerint jobban bejönne a másik tanácsa: ha van az embernek bakancslistája, olyan dolgokról, amiket életében meg szeretne tenni - ha nincs, akkor írjon egyet - akkor a vakáció alatt válassza ki ennek egy-két pontját, és csinálja meg azt. Ez megint csak eredmény, ráadásul a kellemesebb fajtából.
4. Nézz mindennek utána az interneten
A különböző tanácsadó cikkek különböző aspektusokat hoznak fel, hogy mit ellenőrizzen az ember még otthonról a neten. Milyen lesz az időjárás, van-e közlekedési dugó, lezárás arrafelé, ellenőrizze, hogy a választott szállásról milyen kommenteket írtak az utazók, milyen blogbejegyzések vannak a régióról, olvasson odavágó utazási tippeket stb. Így korlátozottabb mértékben éri majd meglepetés, felkészülhet a nehézségekre.
4. kiegészítés: Tartsuk ésszerű keretek között az előzetes tájékozódást
Persze, azt nem árt tudni, hogy országnyi dugó van, vagy tornádó közeleg. De az adott helyszínekről szóló blogok, kommentek, tippek már félrevihetnek. Sok ember, sokféle igénnyel, sokféleképp él meg egy-egy országot vagy várost. Annyiféle információt kaphatunk, amik sok esetben ellent is mondanak egymásnak, hogy a végén teljesen elveszhetünk köztük. Ezt nézd meg, ezt semmiképp se nézd meg, ott vacsorázz, nagy csalódás volt az étterem, ide menj, oda ne menj - az egész összeáll egy nagy kognitív disszonanciává. Szerintem érdemes kiválasztani egy-két beszámolót, ami szimpatikusnak hangzik, hasonló felfogásban írták, mint ami nekünk van, aztán a többivel nem nyomasztani magunkat.
5. Pihenten indulj útnak
Az utazás fárasztó, sok élmény, érzékelnivaló ér közben, ezért nem kifizetődő fáradtan elindulni. Az út előtt mindenki aludja jól ki magát, egyen eleget, lehetőleg töltsön otthon pár napot (pláne ha napokig tartó pakolást és internetes tájékozódást tervez,) és legjobb fizikai formájában vágjon neki az útnak.
5. kiegészítés: pihenés az út előtt általában nem jön össze
Ezt a pontot én is szívesen követném, racionális hozzáállás pihenni egy utazás előtt. Csak nekem nem szokott sikerülni. Kevés a szabadságom ahhoz, hogy pár napot a készülődéssel töltsek, de még ha nem is így van, valahogy mégis mindig egy zsúfolt munkás időszak után estem bele az utazásokba. Ez nem szerencsés. Viszont kiváló érzés végre a repülőn ülni, vagy első este végigsétálni az idegen város legszebb helyén, és érezni azt, hogy vége, az otthoni gondok otthon maradtak, és most valami sokkal szabadabb és csesztetésmentesebb pár nap kezdődik. Ha volt közben zsilipelés az otthoni pihenéssel, akkor kevésbé erős ez a jó érzés. Az utazás előtti éjjel meg úgysem tudnék sokat aludni, általában túlságosan várom már ahhoz, hogy ne ébredjek fel hajnalban.
6. Öltözz kényelmesen
A stress.about.com idevágó cikke szerint régen az emberek jól kiöltöztek az utazáshoz, erre ma már nincs szükség. A praktikum azt diktálja, hogy kényelmes, gyűrődésbíró, nem szorító ruhákat vegyen fel az ember. És ebből se vigyen túl sokat magával.
6. kiegészítés: Öltözz abba, amibe szeretnél
Én mindig kényelmes ruhákba szeretek öltözni, de a női társadalom nagy része beszerez egy út előtt mindenféle csini cuccot, amiben büszkén flangál majd a sétányon. Szerintem ezt az örömöt senki se tagadja meg magától. És ha ehhez vasalót is vinni kell, akkor vigyen vasalót. Egy nyaraláson engedjük meg magunknak, hogy abban legyünk, amiben jól érezzük magunkat. Az egész erről szól.
+ 1 tanulság kiegészítés nélkül: két hét nyaralás nem tesz csodát
Nem érdemes arra számítani, hogy egy kéthetes nyaralás regenerálja az embert, és tökéletesen kipiheni magát, feltöltődik az év további részére. Még ha jól is sikerült a vakáció, akkor is hamar elmúlik a hatása. Ahhoz, hogy tartósan csökkenthessük életünkben a stressz káros hatásait, hogy többnyire energikusak és tettrekészek maradhassunk, sűrűbb pihenésre van szükség.
Az év során tervezzünk pár napos mini-vakációkat, hosszú hétvégéket, és használjuk ezeket a feltöltődésre. Ezt mondjuk havonta, kéthavonta érdemes megtenni. De napi szinten is kell egy kis kimenő mindenkinek: esténként, vagy az ebédszünet alatt csináljunk valami aktív és kikapcsoló dolgot: napi húsz perc séta ebédszünet alatt, relaxáló fürdő esténként, sport, zenehallgatás - bármi, ami másról szól, mint az ügyes-bajos dolgaink. Ha ezt sikerülne betartani az embernek, akkor a nyaralás is hab lenne élete tortáján, nem pedig egy falat kenyér.
