A Science Alert szerint a kifejezetten alacsony, napi szénhidrátbevitelüket mindössze 50 grammra korlátozó diétázók között viszonylag gyakoriak az olyan eufórikus pillanatok, amelyeket általában inkább különböző drogok használatával, ez esetben a GHB nevű szerrel szoktak összefüggésbe hozni. Mindez a ketogén diéták során a májban keletkező, a GHB felépítéséhez kísértetiesen hasonlító BHB nevű anyag hatásának tudható be.
Az éhezők viadala
Legalábbis ez az egyik lehetséges magyarázata a furcsa jelenségnek. A rendkívül alacsony szénhidráttartalmú fogyókúrák során a szervezet alternatív energiaforrások után néz, és a máj segítségével a zsírsavak keton testekké való átalakításába fog: ezt a folyamatot nevezzük ketózisnak. A hosszantartó éhezés által beindított folyamat során a máj acetoaceáttá kezdi átalakítani a véráramba kerülő zsírsavakat, amely aztán szén-dioxidra és acetonra bomlik le a szervezetben. Az aceton egy része azonban a tüdőn át távozik a szervezetből, a máj pedig, annak érdekében, hogy ezt megelőzze, az acetoaceát nagy részét egy szilárdabb anyaggá, béta-hidroxi-butiráttá, azaz BHB-vé alakítja át.
A BHB pedig gyakorlatilag azonos a szintetikus formájában már drogként definiált GHB nevű neurotranszmitterrel, a két 15 atomból álló ingerületátvivő anyag között mindössze egy-egy hidrogén és oxigén atom helyzete tesz különbséget. Mindez azt eredményezi, hogy, - a GBH-hez hasonló módon - a megkötött állapotban a szorongást és nyugtalanságot okozó állapotok csillapításáért felelős receptorokat megkötő BHB révén eufórikus pillanatokat élhetnek át a szénhidrátról lemondó éhezők.
Az első feljegyzések az 1950-es években születtek a jelenségről, amikor a koplalás élettani hatásaival kísérletező Walter Bloom betegei néhány nap után azt tudatták az orvosukkal, hogy az étvágytalanságuk ellenére kifejezetten jól érzik magukat, és az alkohol hatásához hasonlóan kellemes állapotba kerültek. A 60-as években hasonló élményekről számoltak be három skót orvos páciensei is: a 249 napig koplaló urak és hölgyek szintén sokkal jobban kezdték érezni magukat, ami néhányuk esetében odáig „fajult”, hogy egészen konkrétan eufórikus élménekről számoltak be. A folyamatot azonban egyelőre nem igazán vizsgálták meg közelebbről, az sem kizárt például, hogy az alacsony vércukorszint valamilyen más hozadéka is közrejátszik a jelenség kialakulásában. Mindenesetre érdekes lenne megvizsgálni, vajon hasonló agyi aktivitást mutatnak-e az éhezők, mint a GHB-t fogyasztó társaik.
