A mikrobák hiánya bizony könnyen zavarba hozta a kísérletek egér alanyait.
Amigdala, te mindenre gondolsz!
A félelemért többnyire az amigdala, a halántéklebenyben található mandula alakú neuroncsoport a felelős, nagyjából itt dől el, érzünk-e félelmet vagy nyugtalanságot egy-egy fenyegető szituációban. Egy új kutatás alapján azonban úgy tűnik, más is befolyásolja a reakcióinkat, írja az Iflscience.
A Cork Egyetem kutatócsapata arra jött rá, hogy a bélrendszer mikrobiomját képező mikobák és baktériumok megléte -vagy éppen hiánya- hatással van arra, hogyan dolgozzák fel és kezelik a félelmet az egerek. Ezek a mikrobák nincsenek jelen a születés pillanatában, később, a külvilággal való találkozás eredményeként jönnek létre. A kutatócsoport arra volt kíváncsi, mi történik az egerekkel, ha ezektől a mikroorganizmusoktól mentes, steril környezetben nőnek fel.
Tétova egerek
Amikor ezek az egerek olyan stimulussal találkoztak, ami általában rögvest arra készteti őket, hogy bátran elfussanak, a kutatók azt találták, hogy a mikrobiom-mentes rágcsálók jóval kevésbé egyértelmű reakciókat mutattak, és hajlamosak voltak elfelejteni, mit is kéne csinálni az ilyen helyzetekben. Azonban ahogy felvértezték őket a különböző mikroorganizmusok ökológiai rendszere jelentette eszköztárral, máris újra a „hagyományos” módon reagáltak a félelemre, és később is emlékeztek rá, hogyan szokás viselkedni hasonló helyzetekben.
Túladagolás
Úgy tűnik mindez annak az eredménye, hogy a steril környezetben felcseperedett egerek amigdalája folyamatosan hiperaktív állapotban volt, nem volt tehát különbség az agyi aktivitásuk tekintetében a stimulus jelenléte és hiánya között. Egyszerűen nem volt több sebességi fokozatuk. Az eddig is nyilvánvaló volt, hogy a különböző mikrobák hatással vannak az idegrendszer működésére, de hogy pontosan hogyan és miért történik mindez, azt egyelőre nem tudják a kutatók. Mindenesetre könnyen lehet, hogy az emberek esetében is jelen lehet valamilyen hasonló kapocs a bél mikroorganizmusai és a félelelmérzékelés között.
