Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egy párkapcsolatban a nő is lehet bántalmazó, de a férfiak helyzetét a neveltetésük, a szégyen és a társadalmi hozzáállás is visszatartja, hogy kiutat találjanak.
Amikor a családon belüli erőszakról esik szó, szinte mindenkinek az a sztereotipikus kép jelenik meg a fejében, hogy a férj bántalmazza feleségét, gyermekét. De mi van, ha kilépünk ebből a sztereotípiából? Mit mutatnak a statisztikák? Milyen egy bántalmazott férfi lélektana?
A családon belüli erőszak kutatása a 70-es évekig nyúlik vissza, majd a 90-es évektől ugrásszerűen megnőtt azon tanulmányok száma, melyek már nem csak objektív adatgyűjtéssel, hanem a bántalmazó/bántalmazott lélektannal, a viktiminológiával foglalkoznak. Az adatokból az derül ki, hogy a nők valóban nagyobb eséllyel vannak kitéve családon belüli erőszaknak, ugyanakkor az is látszik, hogy nem elhanyagolható a bántalmazott férfiak száma sem, így őket sem szabadna kihagyni a probléma kezeléséből.
Nincsenek egyértelmű statisztikák
A 2005. április 1-je óta működő Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat szerint a segítséget kérők 74%-ban nők, és 26%-ban férfiak. A KSH 2011-es adatai szerint a hozzátartozók sérelmére elkövetett erőszakos bűncselekmények áldozatai között 70-30 százalék volt a nők, illetve a férfiak aránya, míg a párkapcsolati, élettársi erőszak elszenvedői 90-10 százalék az eloszlás a nők, és férfiak között.
Miért nehéz kutatni a témát?
- Mint ahogy a fenti adatokból is látszik, közel sem olyan egyértelmű, hogy a férfi veri a nőt. Kevés szó esik arról, hogy családon belül férfi bántalmaz egy másik férfit, vagy nő bántalmaz fiú gyermeket.
- A különböző kutatások más-más fogalmakkal dolgoznak, így azok összehasonlítása, összegzése nehézségbe ütközik.
- A bántalmazott férfiak jóval kisebb arányban fordulnak segítségért.
Nem gondolom, hogy az a megoldás, ha a férfiak és a nők nekiállnak mutogatni egymásra, hogy melyikük bántalmazóbb a másiknál, a probléma sokkal összetettebb, mint ahogyan arról olvashatunk, hallhatunk a médiában. A klasszikus sztereotíp bántalmazó férjek sem agresszornak születtek. Nagy valószínűséggel őket is bántalmazták ilyen-olyan módon, és még az is lehet, hogy nem Apu volt az elkövető. Gyakran találkozom olyan felnőtt férfiakkal, akik egy domináns anya lelki terrorjából szeretnének kiszabadulni. Ők nem bántalmazott férfiak? Mint ahogy sokan, ők is gyakran beleesnek abba a hibába, hogy öntudatlanul egy hasonló párkapcsolati helyzetbe lépnek bele, mint amit gyermekként megéltek.
Bántalmazott férfinak lenni ciki?
Igen. Nagyon nehéz kilépni a társadalmi szerepekből, elvárásokból önmagukkal szemben is. A hagyományos férfiszerepbe nem fér bele, hogy áldozat legyen. „ A fiúk nem sírnak.” „A fiúk nem panaszkodnak.” Sokan tagadnak, inkább a focimeccsre fogják fizikai sérülésüket, mintsem felvállalják azt.
Hihetetlenül szégyellik magukat , és gyakran attól is tartanak, hogy nem hisz nekik senki, illetve, hogy a visszájára fordulhat a történet, és ők maguk lesznek megvádolva.
Nincsenek szervezetek, melyek velük foglalkoznának, a rendőrségre bemenni azzal, hogy zaklat, ver a feleségem, pedig egészen szürreálisnak tűnik mai társadalmi berendezkedésben.
Hogy néz ki a gyakorlatban egy ilyen kapcsolat?
A bántalmazó nőkre inkább az érzelmi bántalmazás, a lelki terror jellemző. Sokan túlzott féltékenykedésükből fakadóan párjukat követik, semmilyen magánszférát nem hagyva nekik. A hatalmi játszma eszköztárába ilyenkor a teljes ellenőrzés, beszabályozás, elszámoltatás tartozik. A bántalmazó nőkre jellemző továbbá a vitákban a másik figyelmen kívül hagyása, a „te szemét férfi!” hozzáállás. Ezekben a helyzetekben nehéz egy nővel szemben csatát nyerni, hiszen a nők szocializációjukból fakadóan könnyebben fejezik ki magukat. És persze mindenre emlékeznek! Nem idegen a bántalmazó nőktől a bántó megjegyzések elejtése, a folyamatos bűntudatkeltés, a megszégyenítés. Sorolhatnánk még ezt tovább is, de korábban már írtunk a bántalmazás dinamikájáról , és az ott felsorolt a jellemzők függetlenek a nemtől.
Azt gondolom a bántalmazás nem a nemi különbségeken, hanem az értékrenden múlik. Mind a férfiak, mind a nők lehetnek agresszorok, áldozatok egyaránt. A bántalmazásban szerepe van a bántalmazó gyerekkorának, szocializációjának, és a társadalom agresszióra adott válaszának is. Többek között ezért is fontos, hogy egészséges, szerető mintát, megfelelő konfliktuskezelő technikákat adjunk a gyermekek kezébe, beleértve azt is, hogy senkinek az érdekei se sérüljenek, mert az ismét csak agressziót szül.
Írjon nekünk!
Segítségre, tanácsra van szüksége? Kérjük, írjon nekünk a divanycoach@mail.index.hu címre, és mi válaszolunk itt, az Ego blog life coach sorozatában, természetesen olvasóink névtelenségét megőrizve!
Steiner Kristóf például örömmel válaszol külföldön új életet kezdők, spirituális útkeresők, étkezési zavarokkal küszködők vagy szexuális orientációjuk, származásuk miatt kirekesztett olvasók kérdéseire, kéréseire. Marjai Kamilla addiktológiai konzultáns a kémiai és viselkedési függőségekkel foglalkozik, de szívesen reagál a függők hozzátartozói oldaláról felmerülő kérdésekre is. Juhász Dániel pszichológus gyermekpszichológus, pár- és családterápiás tanácsadó, a Humánia Pszichológia Blog szerzője, akihez bátran fordulhatnak családi, házassági és nevelési problémákkal is. A life coach csapat tagja továbbá Kurán Zsuzsa pszichológus, családterápiás tanácsadó és Sebők Franciska tanácsadó szakpszichológus az emPatika munkatársai, valamint Sákovics Diana pszichológus, aki szívesen segít párkapcsolati és szexuális problémákkal, magánnyal, életvezetési válságokkal kapcsolatban. Írjon nekünk bizalommal, igyekszünk segíteni!
