Egy friss kutatás szerint a válasza szorosan összefügg azzal, mennyire boldog és nyugodt.
Mások szeretete, támogatása, elfogadása csodás dolog. Annyira csodás, hogy már az agykutatások is bizonyították, hogy a testi és lelki egészségünkhöz, a boldogsághoz mennyire szükségünk van erre. A boldogság és a szoros szociális kapcsolatok összefüggéseivel rengeteget foglalkozott a pozitív pszichológia is, tudjuk például, hogy akik szoros családi és baráti kapcsolatokkal rendelkeznek 50 százalékkal valószínűbben élnek tovább, mint magányos társaik, ráadásul sokkal boldogabban. Azzal azonban jóval kevesebb tanulmány foglalkozott, hogy milyen hatása van ránk annak, ha nem kapjuk, hanem adjuk a támogatást, és még kevesebb olyan kutatást végeztek, ami igyekezett volna feltárni hogyan hat ez a viselkedés az agyunkra. Legalábbis eddig.
A Psychosomatic Medicine-ben megjelent vizsgálatban a kutatók huszonéves fiatalokkal töltettek ki kérdőíveket szociális kapcsolataikról, majd különböző feladatok végrehajtása közben funkcionális MRI-vel mérték agyi aktivitásukat. Az önkitöltős kérdőívek alátámasztották, amit eddig is tudtunk: mind támogatást kapni, mind adni klassz dolog, és ezek a viselkedések fokozzák az emberi pszichológiai védekezőképességét. Vagyis, aki szeret, támogat és akit szeretnek és támogatnak kevésbé sérülékeny a nehéz élethelyzetekben.
A kutatás legizgalmasabb eredménye azonban nem ez volt, hanem az, hogy az agy szintjén csak a másoknak nyújtott támogatás pozitív hatásai mutatkoznak meg. Azoknál, akik lelkileg rendszeresen támogatnak másokat alacsonyabb aktivitás volt észlelhető a stresszel és magasabb a jutalmakkal összefüggő agyterületeken. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a másokat támogató emberek jobban bírják a stresszhelyzeteket, és érzékenyebbek a jutalmakra.
Ha tehát nyugodtabb és boldogabb életre vágyunk ideje figyelmünkkel szeretteink felé fordulnunk, és ha már ott vagyunk, öleljük is meg őket szorosan. Jó lesz.
