Tudjuk, hogy hosszú távon boldog és kielégítő párkapcsolatot fenntartani nagyon kemény meló, nem véletlen, hogy annyi pszichológiai kutatás szól arról, hogyan is kellene csinálni. Ezekből tudjuk, hogy nem árt gyakorolni a másikkal szembeni alázatot, hogy érdemes kerülni a teljes összeolvadást, vagy hogy függés helyett függetlenségre van szükség. Ezek mind hasznos tanácsok, és nem is árt, ha az agyunkba véssük őket, de a megvalósításuk nem mindig egyszerű. Szerencsére nemcsak ilyeneket tud a pszichológia. Akad olyan egyszerű dolog is, amit nap mint nap könnyen gyakorolhatunk, és bizonyítottan növeli a felek közötti kötődést és intimitást. Ilyen például a közös étkezés.
A gasztropszichológusok már rég felhívták arra a figyelmet, hogy társaságban többet – akár kétszer annyit – eszünk, mint egyedül tennénk, ami a súlykontroll szempontjából nyilván béna, de valamiért mégis szeretjük. Nem véletlen, hogy a fontos családi eseményeknek, az ünnepeknek elengedhetetlen eleme, hogy közösen ülünk le az asztalhoz. De vajon mit ad nekünk a közös étkezést? A Physiology & Behavior nevű lapban megjelent kutatásban éppen erre a kérdésre keresték a választ az okosok, pontosabban arra voltak kíváncsiak, melyek a közös étkezés pszichológiai, érzelmi előnyei. Merthogy azt feltételezték, hogy van neki. És tényleg.
A vizsgálatban 98, harmincas, dolgozó embert kértek meg arra, hogy három héten át a létező összes 5 percnél tovább tartó szociális interakciójukat rögzítsék, és jegyezzék le azt is, milyen a hangulatuk, hogyan ítélik meg a másik és a saját viselkedésüket. A vizsgálatba bevont emberek a három hét alatt több mint 11.500 társas eseményről számoltak be, ebből nagyjából 2000 étkezés közben esett meg. A résztvevők a vizsgálat alatt ettek barátokkal, munkatársakkal, üzleti partnerekkel, párjukkal és családtagokkal, de bárki volt is az asztaltársuk, a társas érintkezés klasszabb volt ilyenkor. Az összesített eredmények szerint a közös étkezés közben a felek kevesebb domináns és alárendelt viselkedést mutattak, kellemesebben viselkedtek és szeretetreméltóbbnak találták partnerüket is. Ez az eredmény pedig független volt a nemtől, a helyszíntől, vagy a társak személyétől és számától. A lényeg tehát, hogy evés közben a társas interakciók pozitívabbak, a hangulat jobb, ahogy jobb fejek az emberek és annak találják a másikat is.
Ez a vizsgálat ugyan nem a közös étkezés és a párkapcsolatok jellemzőinek alakulására helyezte a hangsúlyt, de azt megmutatja, hogy az emberek az asztalnál egyenlőbbek, és erősödnek közöttük az érzelmi kötelékek. A szerzők szerint az, hogy megosztjuk egymással az ételt, hogy akár csak rutin szinten, de beszélgetünk, hogy családi rituálékat tartunk, közelebb hoz minket egymáshoz, és kapcsolódást, stabilitást biztosít. Ennek tükrében pedig már jobban értem a papámat, aki a házasságom előtt egyetlen jó tanáccsal szolgált: minden nap egyetek együtt, és jó lesz.
