Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Bármilyen népszerű úti cél London, Dublin vagy Edinburgh, Walesnek is megvannak a maga szépségei és értékei.
Nem is egyszer. Cardiff utcáin és környékén kóborolva engem például egyetlen random éjszaka alatt - amikor kiruccantunk egy barátnőmmel a londoni forgatagból - annyira elbűvölt a kelta kastélyok és kikötők misztikus hangulata, a minden lében kanál sirályok rikácsolása, no meg a roppant különleges és mókásan hangzó walesi nyelv - amely néha még a helyieknek is feladja a leckét -, hogy aztán egy időre oda is költöztem a „vörös sárkány országába”.
Bármilyen népszerű úti cél a turisták számára London, Dublin vagy Edinburgh, ha a közelben jár, mindenképpen látogasson el Walesbe is! Görgessen tovább, és megtudja, miért.
A természet lesz a hobbija
Ha eddig a konditermek vagy a filmsorozatok megszállottja volt, akkor a dimbes-dombos, vízeséseket rejtő erdős területek, a lehető legzöldebb fűvel borított tanyavilág, az ősi barlangok, a hatalmas parkok és botanikus kertek vagy a homokos, sziklás öblök látványa arra fogja késztetni, hogy ezentúl minél több időt a szabadban töltsön, kempingezni járjon, és többé ne házra, hanem lakóautóra spóroljon. Rá fog jönni, hogy mennyi új élmény vár még a családjára (mert a dokumentumfilmek nem elégítik ki a kalandvágyat) és ehhez nem is kell feltétlenül messzire menniük. A változatos tájak mellett persze az állatvilág is rejt izgalmakat: ősszel például sanszos, hogy Pembrokeshire partján találkozik szürke fókákkal és fehérszőrű kölykeikkel (nekem volt szerencsém és merszem úszkálás közben lepacsizni egyikükkel), Cardigan Bayben pedig rengeteg palackorrú delfint és bálnát is látni a nyári szezon alatt. Plusz pont, hogy négyszer annyi bárány él Walesben, mint ember, azaz nincs tömegnyomor, annál inkább jó fej állatok.
Walesi "leg"-ek
- Tudta, hogy a Gower-félsziget volt Nagy-Britanniában az első olyan terület, amelynek kimagasló természeti szépségét védettnek nyilvánították?
- És azt, hogy a világ talán legősibb kőbe vésett rajzát fedezték fel a félsziget egyik barlangjában?
- Nagy kár, hogy szinte már nyoma sincs a világ első személyszállító, Swansea-t és Mumblest összekötő vasútvonalnak, de a múzeumok tanúskodnak Wales igenis színes történelméről.
- Az viszont már kevésbé meglepő, hogy a kastély(rom)ok száma az európai országok közül Walesben a legnagyobb.
- Anglesey-ben található Európa leghosszabb (kb. 2000 méteres) drótkötélpályája, ahol az extrém kalandok kedvelői 160-nal száguldhatnak a magasban.
- Az Oakwood kalandparkban pedig felülhet a világ harmadik legjobb hullámvasútjaként számon tartott Megafobiára, sőt az egyik legmagasabb vízi hullámvasútra is. Ha mer...
Adrenalinra vágyik? Irány Snowdonia vagy a Severn!
Az egyik legszebb panoráma egyébként az észak-walesi Snowdon-hegység tetejére érve fogadja, innen ugyanis tiszta és napos időben belátni Írország nyugati, sőt Anglia és Skócia keleti részét is. De azért ne gondolja, hogy báránysimogatással, gyönyörködéssel, esetleg golfozással letudhat egy walesi vakációt. A Snowdonia Nemzeti Parkot sem kell feltétlenül kényelmesen, vonattal bejárni: aki szeret túrázni, annak érdemes a több mint ezer méter magas csúcsokra gyalog feljutni, de az extrémebb sportok kedvelői számára a hegyi kerékpározás vagy sziklamászás lehetősége is adott. Sőt, ha már itt jár, száguldjon végig Európa leghosszabb drótkötélpályáján is!
Aki pedig inkább a vízi sportokért rajong, az kihasználhatja a Severn-torkolat gyakori árapályváltozásait. Nem hiába kedvelt helye ez a szörfösöknek és a kajakosoknak; minden második héten - négy napon át naponta kétszer – a folyó egyszerűen visszafordul és az ellenkező irányba folyik, és ilyenkor csapnak a magasba a kalandorok számára igazán kedvező hullámok. Walesben azonban a rögbi is legalább ennyire népszerű sport, így ha szurkolni menne, még mindig válthat jegyeket a Rugby Világbajnokság nyolc mérkőzésére, amelyekre szeptember vége és október vége között kerül sor a cardiffi Millennium Stadionban.
Ha válogatós, még fogyhat is
Na jó, Wales nem a konyhájáról híres, így a fogyókúrázók még akár jól is járhatnak, de azért akad egy-két érdekesség és ínyencség, ami még egy finnyás evőnek (nekem) is bejön. A ránézésre kaviárra emlékeztető laverbreadet – ami valójában szárított tengeri moszat - előszeretettel fogyasztják a walesiek reggelire kolbásszal (aminek csak a formája kolbász, igazából sajtból és hagymából készül), tükörtojással és sült szalonnával.
Ugyancsak népszerű napindító fogás a bundáskenyérszerű welsh rarebit, amit az angol humor „Welsh rabbit”-té (walesi nyúl) avanzsált, holott ennek az olvasztott sajt-tojás-pirítós kombónak semmi köze a nyulakhoz. A piacok standjai persze tele vannak mindenféle kagylóval és halfélékkel (ördöghal, osztriga, tarisznyarák, hering, disznófejű hal, lazac, angolna, tengeri sügér), és nagy kedvenc a bárány is: akár megsütve, mentaszósszal tálalva, akár a walesi gulyáslevesbe (cawl) aprítva vagy rakott zöldséges báránypiteként (Shepherd's pie), de a májból és veséből készült húsgolyó (faggots) is a walesi éttermek népszerű specialitása.
Amit viszont a magyarok kifogásolhatnak a walesi konyhában, az az, hogy nem igazán használnak fűszereket, a zöldségeket pedig legfeljebb párolják vagy főzik. De nézzük a dolgok jó oldalát: természetjárás + sok natúr zöldség = mínusz 1-2 kiló. Rossz hír viszont az édesszájúaknak, hogy csalódhatnak, ha nem érik be a gyümölcskenyérrel (bara brith) vagy azzal az egyszerűen összedobható sütivel (welsh cake), amit a britek a jól megérdemelt teájukhoz fogyasztanak. De legalább minden pékségben kapható a mi házi krémesünkre hajazó, francia eredetű vaníliás pudingszelet (custard slice, Napoleon), amit nem szabad kihagynia!
Nem fog többé felvágni a magyar nyelvvel
Ha azt gondolta, hogy a magyar méltán tartozik a világ legegyedibb nyelvei közé, mert annyira kifejező, meg hát jó nehéz is, akkor jobb, ha tudja, hogy a walesi nyelv sem piskóta:
Llanfairpwllgwyngyllgogerychwyrndrobwllllantysiliogogogoch.
Nem, ez nem halandzsa, sem díszítősor, bár tény, hogy a legextrémebb példa a walesi nyelv hangzásának szemléltetésére. (Kiejteni így kell.) Ez hivatalosan a leghosszabb nevű helység az Egyesült Királyságban, amit én következetesen csak gogogónak hívok, mert ember legyen a talpán, aki nyelvbotlás nélkül képes menetjegyet váltani ebbe a faluba. Egy walesi bárd adta a településnek ezt a nevet, amelynek jelentése kb. "Szűz Mária templom a fehér mogyorófák tavacskájánál, a gyors örvény közelében, St. Tysilio templomának vörös barlangjánál”. Nyilván itt nyomtatják a világ leghosszabb vasúti menetjegyét is.
Sajnos ezt a horkantós, brekegő, krákogó őskelta nyelvet azonban nem elegen beszélik, hiszen a mindennapokban az egyszerűség kedvéért (walesi) angol nyelven kommunikálnak az emberek. Életvitelszerűen csak a lakosság 11 százaléka használja a nemzeti nyelvet, azon belül is leginkább az idősek, illetve mivel annak oktatása a tanterv része, így 16 éves korig kötelezően tanulandó, a legtöbb fiatal azonban idővel elfelejt walesiül.
Zene füleinek
A nyelv mellett persze vannak Walesnek más sajátos hagyományai és olyan sokszínű kulturális eseményei, mint a minden évben megrendezett Eisteddfod, amely Európa legnagyobb népművészeti fesztiválja. Az Eisteddfod a 12. században, a normann uralom ideje alatt alakult ki, amikor a lakosság új irodalmi hagyományt teremtett az elnyomás ellen. A nemzeti ünnepen azóta költõk, zenészek, színészek, táncosok és tudósok is összemérik tehetségüket. Minden augusztusban más-más városban kerül sor a legnagyobb, nemzetközi Eisteddfodra, ahol különböző országok szállnak versenybe egymással, és ahol olyan hazai hírességek szerepeltek már, mint Dylan Thomas (a walesiek Petőfije), Sir Anthony Hopkins, Richard Burton, Roald Dahl, Bonnie Tyler vagy Tom Jones. Az ideiről ugyan lecsúszott, de ha jövő nyárra nincs még programja, látogasson el ebbe a kulturális kavalkádba! Jól szórakozhat azonban az Egyesült Királyság legnagyobb ingyenes szabadtéri zenés rendezvényén, a Cardiff Big Weekenden, sőt a Brecon Jazz fesztiválon vagy a Green Man fesztiválon is.
Nemzeti jelképük egyébként a nárcisz mellett a póréhagyma, amit nemcsak előszeretettel fogyasztanak, de március elsején büszkén viselnek is magukon a walesiek. Ezzel a gesztussal és persze önfeledt mulatozással emlékeznek meg védőszentjükről, Szent Dávidról, aki a legenda szerint egy szászok elleni csatában kiadta az ukázt a katonáinak, hogy a sisakjukra póréhagymát tűzve azonosítsák magukat.
