Elmondjuk, kit szeretnek leginkább a szúnyogok, és azt is, mit tehetsz, hogy elriaszd őket.
A szabadban töltött nyári esték hangulatát egyedül talán a szúnyogok tudják nagyon elrontani - főleg akkor, ha a társaság legtöbb tagjának nullás vércsoportja van, vagy szervezete sok húgysavat termel, és még az alkoholt sem vetik meg – legalábbis egyes kutatások szerint. Utánajártunk, hogy a vérszívók valójában mi alapján választják ki megfelelő táplálékforrásukat, és hogy léteznek-e hatékony szúnyogriasztó praktikák.
Gének, szagok, baktériumok
A vérrel táplálkozó nőstényszúnyogokat számos tényező, többek között az általunk kilélegzett szén-dioxid, testünk melege és bőrünk illata irányítja a táplálékszerzésben. A terhes nők és a nagyobb testű emberek azért potenciális áldozatok, mert több szén-dioxidot lélegeznek ki, mint mások, de a kutatások szerint a nullás vércsoportúak is ellenállhatatlanok a szúnyogok számára. (A legtöbb ilyen kutatás azonban egyetlen szúnyogfaj megfigyelésén alapul, és valószínűleg más-más eredmények születnének, ha több faj viselkedését is számba vennék.) A szerencsések pedig az a kisebbség, akiknek izzadságából hiányzik az a kémiai nyom, amely elárulná, milyen a vércsoportja, így ezeket az embereket elkerülik a vérszívók, mert valószínűleg nem szeretik a zsákbamacskát.
Az emberi bőrön akár 400 kémiai vegyület is megfordulhat, és a baktériumok által termelt illatkeveréknek az erőssége egyénenként eltérő, ennek is köszönhető, hogy kit mennyire kedvelnek a szúnyogok. A tudósok szerint leginkább a genetika határozza meg, hogy mennyire vagyunk népszerűek a vérszívók körében, de azért étrendünknek és testfelépítésünknek is köze van hozzá - olvasható a The Conversation oldalon. Az egyik legtöbbet vizsgált vegyület a verejtékben a testmozgás során az izmokban keletkező tejsav, amely a kutatások szerint különösen vonzza a nőstény szúnyogokat. Éppen ezért jobb, ha kerüli a vizes területek környékén való edzést, hiszen az izzadt test tökéletes táplálékforrás a moszkítók számára.
A leghíresebb szúnyogcsípésekkel kapcsolatos kísérlet azonban az volt, amelyben kimutatták, hogy a malária vírust terjesztő Anopheles gambiae nevű fajt kimondottan vonzza a Limburger sajtok illata, amelyeknek jellegzetes aromája ugyanattól a baktériumfajtól származik, amelyik a lábujjaink között is élősködik. Ezzel magyarázható, hogy az említett szúnyogfaj leggyakrabban a lábfejet környékezi meg. Ám egy másik fajjal, például a nálunk honos Aedes aegyptivel ugyanez a sajtos kísérlet nem válik be, ezért nincs értelme általánosítani, ha a vérszívók viselkedéséről van szó.
Mikrobiális ujjlenyomat
Azt, hogy nem vagyunk egyformák, a baktériumflóránk is igazolja, létezik ugyanis egyfajta „mikrobiális ujjlenyomat”. Egy korábbi ikertanulmány is kimutatta, hogy a testszag erősségében genetikai tényezők játszanak szerepet, így vannak, akik kevésbé izzadnak, és vannak, akik jobban. Egész pontosan génvariációink kontrollálják a testünk által termelt szagokat és azok észlelését. Mostanáig a tudósok úgy hitték, hogy mindez a véletlenen, illetve a környezetünkön múlik, ám újabb kutatások bizonyították, hogy a géneknek döntő szerepük van abban, milyen bélbaktériumok élősködnek bennünk, és ugyanez igaz a bőrfelszínen megtelepedő mikrobákra is.
A legújabb vizsgálatok - amelyekben 18 egypetéjű és 19 kétpetéjű nő ikerpár vett részt - során a szakértők a bőr illata és a szúnyogcsípések (Aedes aegypti) gyakorisága közötti összefüggésekre voltak kíváncsiak. "Azért volt szükség egypetéjű és kétpetéjű ikrek megfigyelésére, mert ez az egyetlen módja annak, hogy viszonylag pontos becsléseink legyenek arról, mennyire járul hozzá a genetika az egyének közötti különbözőségekhez" - magyarázza Tim Spector, a King's College London genetikai epidemiológia professzora
A kísérletben egy-egy ikerpár egy speciális üvegbúra két végébe tartotta egyik kezét, amelyben a tudósok 20 nőstény szúnyogot helyeztek el úgy, hogy ne csíphessenek, de látható legyen, hogy az ikrek bőrének illata vonzó vagy semleges számukra, végül összehasonlították a szúnyogok reakcióját. Az eredmények alapján az egypetéjű ikrek - akiknek örökletes tulajdonságaik is egyezőek - következetesen magasabb pontszámot értek el a kétpetéjű ikrekhez viszonyítva, ami egyértelmű genetikai tényezőre utal. A becslések szerint az összehasonlítás során felfedezett különbségek 67%-ban az öröklődésnek köszönhetők. Ezért ne a balszerencsére vagy az olcsó rovarirtóra fogja, hogy viszkető foltok borítják a bokáját, hiszen a gyakori csípések oka az evolúció: a géneknek és a mikrobaközösségnek köszönhetően termelődik olyan vegyi anyag bőre felületén, ami a szúnyogok számára ellenállhatatlan.
Harapás és reakció
Egyesek testét kellemetlenül viszkető csípések borítják, míg mások rejtélyes módon érintetlennek tűnnek. Ám az, hogy nem jelenik meg piros folt vagy nem viszket, még nem jelenti azt, hogy az illetőt megúszta volna, hiszen csakúgy, mint sok más környezetvédelmi, kémiai vagy élelmiszerallergén, a rovarcsípések is más-más reakciót válthatnak ki szervezetünkből. Ez veszélyes is lehet, hiszen a tünetmentességtől függetlenül ugyanúgy fennáll a kockázata komoly betegségek (malária, Nyugat-nílusi láz, dengue-láz) terjesztésének.
„A szúnyogok csípése során a nyálban lévő enzimek részben szövetkárosító hatásúak, részben túlérzékenységet okozhatnak. Egyesekben a harapás helyén kiterjedt duzzanat, esetleg hólyagok vagy bevérzés is keletkezhet, másokban viszont semmilyen tünetet nem okoznak. Az egyéni érzékenység nagyon különböző, de valódi allergiás reakció lezajlása szúnyogcsípés esetén egyelőre nem bizonyított. Emiatt jelenleg allergiavizsgálat sem létezik szúnyog, bolha vagy poloska nyálával szemben” – mondta a Díványnak dr. Garaczi Edina bőrgyógyász-allergológus, a Budai Allergiaközpont orvosa.
"Az általános reakció az, hogy a csípés után néhány perccel a bőrön viszkető, vörös, duzzadt csalángöb jelentkezik, amelynek közepén többnyire látható is a szúrcsatorna. Akik túl érzékenyen reagálhatnak a csípésre, azoknál akár 3-5 cm-es vörös udvar is lehet a csípés helyén, középen bevérzéses tünetekkel, amely 3-5 napig is fennállhat. Az úgynevezett „púpos szúnyogok” valójában apró fekete legyecskék, amelyek főleg vízpartokon tömegesen rajzanak. Csípésük valójában marás vagy harapás, a helyükön pedig kicsiny bevérzett fekélyek maradhatnak" - tette hozzá a szakértő.
Előzze meg!
"A hagyományos védekezési mód a rovarháló (szúnyogháló) alkalmazása, ezenkívül az illóolaj keverékek (eukaliptusz, levendula, citronella), valamint a bőrön használható szintén illóolajokat tartalmazó rovarriasztó spray-k is hatékonyan tartják távol a szúnyogokat, kullancsokat és egyéb rovarokat, túrázáshoz, vízparti kiránduláshoz pedig viseljünk megfelelő védőruházatot" - javasolja dr. Garaczi Edina.
Kíváncsiságból kipróbáltuk, hogy valóban működik-e a Listerine mint szúnyogirtó készítmény: egy szórófejes flakonba öntöttünk a szájvízből, majd befújtuk a kerti asztalt és székeket, sőt a saját bőrünket is (igen, ragad). Úgy tűnt, hogy beválik a trükk, de nem valami tartós, mert 10-15 perc után újból támadni kezdtek a szúnyogok, így maradtunk inkább a citronella gyertyánál, a füstölőnél és a szúnyogriasztónál.
Ugyan nem létezik bizonyíték arra sem, hogy bármilyen étel vagy ital fogyasztása segíthetne megelőzni a szúnyogcsípéseket, azért a fokhagyma fogyasztásával távol tarthatók a vérszívók, de a B1-vitamin szedésével inkább vigyázzon! "Lehet, hogy napi 75-150 mg B1-vitamin szedése enyhén megváltoztatja a test illatát, így némi védelmet nyújthat a rovarcsípések ellen, ám ez a mennyiség csak bizonyos enzimhiányos betegségek esetén javasolt, a B1-vitamin szokásos dózisa napi 10-20 mg" - figyelmeztet a szakértő.
Ha inkább az izzadás enyhítésével taktikázna, az itt felsorolt ételeket kerülje a szúnyogszezon alatt.
