Kutatók azt vizsgálták, hogy a magányosabb nők éhesebbek lesznek-e a nap végére, mint kevésbé magányos társaik. Segítünk: igen. De vajon miért?
A magányról sok mindent tudunk már: hogy a férfiakat jobban érinti, mint a nőket és azt is, hogy nem feltétlenül kell elfogadni, ha valaki egyedül érzi magát a párkapcsolatában. Egy új kutatás pedig annak a valószínűségét veti fel, hogy a magány éhesebbé teszi az embert, ezzel pedig nemcsak mentális, de más, elhízással kapcsolatos betegségeket is okozhat – derül ki a Research Digest egyik cikkéből.
Lisa Jaremka és kollégái 42 (átlagosan 53 éves) nőt kértek fel vizsgálatukhoz, akik 12 ótával a pszichológiai laborvizsgálat előtt már nem ehettek. A reggeli érkezésnél pontozniuk kellett az éhségüket, majd be kellett vinniük 930 kalóriát tojás, pulykakolbász, süti és szószok formájában – aztán hét órával később ismét pontozták az éhségüket.
Egyébként azt, hogy mennyire magányosak, már 5 hónappal korábban egy másik kutatás keretében felmérték, az éhségérzetért felelős hormonuk, a ghrelin szintjét pedig az étkezés előtti, illetve az azt követő második és hetedik órában vett vérből nyerték ki.
Az egészséges testsúlyú (legalábbis a BMI szerint), korábbi vizsgálatok alapján magányos nőknél a nap végére a ghrelin szintje magasabb volt és ők maguk is azt mondták, hogy sokkal éhesebbek, mint azon társaik, akik kevésbé érezték magukat magányosnak. Ez egybevág azzal a másik, szintén friss kutatási eredménnyel, amely szerint azoknak a nőknek a szervezete, akiket több személyes konfltikus okozta stressz ér, magasabb ghrelin és alacsonyabb leptinszintet termel.
Hol az összefüggés?
Jaremka és a csapata az evolúcióban találta meg a magyarázatot: szerintük ugyanis az éhség az evést ösztönzi, ami viszont nagyobb társadalmi kötelékekhez vezet. „Az evés mindig is egy nagy közösségi tevékenység volt az emberi evolúció során. És napjainkra is igaz, hogy az emberek legtöbbször másokkal együtt esznek" – magyarázta a kutató. „Az is állhat a háttérben, hogy az emberek éhesebbnek érzik magukat, amikor úgy vélik, elszakadtak a közösségtől, mert megtanulták, hogy az evés segít nekik a kapcsolatok fenntartásában és/vagy biztosítja számukra a lehetőséget ismerkedésre" – tette hozzá. Arra sajnos nem jöttek rá, hogy ugyanez miért nem működik ugyanígy a túlsúlyos nők körében.
A kutatás egyébként nem áll biztos lábakon: hiányzik a friss magányossági szinttel kapcsolatos adat, nem vettek benne részt férfiak, ráadásul a minta fele ráktúlélő volt, akik egy korábbi kutatásban vettek részt. Ez gyengítheti a következtetéseket, de azt sem szabad elfelejteni, hogy a fő eredmények ugyanazok voltak mindenkinél – függetlenül az egészségügyi állapottól.
