Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Álmosan és túlpörögve nem megy, a szorongáson azonban túl lehet lépni. Összeszedtük, mit tud a pszichológia a sikeres vizsgázásról.
A héten elkezdődtek az érettségi vizsgák, melyek összesen 115 300 fiatalt érintenek. A tételeknek most már felesleges nekiesni, mert hát amit eddig nem gyömöszölt a fejébe az ember, azt az utolsó hajrában már szinte lehetetlen megtenni. A vizsgahelyzetre felkészülni azonban még nincs késő, megnéztük, mit javasol ehhez a pszichológia.
Meg kell adni a testnek, amire szüksége van
Ahhoz, hogy az agyunk megfelelően pörögjön, hogy képesek legyünk a feladatunkra figyelni, koncentrálni, alapvető, hogy a testi szükségleteinket megfelelően kielégítsük. Az ember legfontosabb feladata a létfenntartás, a túlélés, ezt pedig biztosítani kell ahhoz, hogy bármiben teljesíteni tudjunk. Vizsgázni tehát közepesen jóllakottan, hidratáltan, kipihenten érdemes menni.
Ha már eszünk, nem árt jól enni – legalább az érettségi- és a vizsgaidőszak alatt –, az agyunk ugyanis jobban pörög akkor, ha megfelelően tápláljuk. Például így. Az alapos alvás meg egyrészt a koncentrációs képességünknek kell, másrészt abban is segít, hogy a tanult információk megmaradjanak a hosszú távú memóriánkban. Ha pedig mindent meg akarunk adni a testünknek a sikeres vizsgához, akkor a számonkérés előtt nem árt edzeni sem. A kutatások szerint ugyanis már egyszeri, 20 perc kemény edzés is segít abban, hogy az éppen megtanult dolgok beleragadjanak az agyunkba. Nem beszélve arról, hogy az edzés a szorongásszintünket is hatékonyan csökkenti.
Érjük el az optimális lelkiállapotot
Ahhoz, hogy egy vizsga sikeres legyen, nemcsak tanulásra van szükség, hanem arra is, hogy képesek legyünk a megfelelő pillanatban maximálisan teljesíteni. Ez azonban átkozottul nehéz. Eleve nem mindegy, milyen lelkiállapotban vagyunk. Ha nagyon izgulunk, nagyon pörgünk, félünk, szorongunk, akkor általában alulteljesítünk, ahogy akkor is, ha a feladatot unalmasnak, érdektelennek találjuk. Úgy tűnik, hogy a maximális teljesítményünk eléréséhez közepes aktivációs szintre van szükség. Pontosabban minél összetettebb egy feladat, annál alacsonyabb, minél egyszerűbb, annál magasabb aktivációs szint az ideális. Fel kell pörögni tehát a vizsgához, de nem érdemes túlpörögni azt. De mit tehetünk akkor, ha elönt minket a szorongás, az izgalom?
Ha valaki szokott meditálni, imádkozni, tehát olyan tevékenységet végezni, amikor beszűkíti a figyelmét és csak egyetlen dologra koncentrál, azt vizsga előtt, a túlpörgés határán érdemes gyakorolni. Ha azonban nem vagyunk jártasak ilyen dolgokban, egy egyszerű módszert is alkalmazhatunk. Mielőtt belépnénk a vizsga helyszínére, szedjünk össze fejben három dolgot, amiért hálásak vagyunk az életben. A hála érzése ugyanis megnyugtat, csökkenti a vérnyomást, a szívfrekvenciát, könnyíti a légzést.
Ha azokra gondolunk, akiket szeretünk, akik fontosak számunkra, ha számba vesszük az erősségeinket, az önbizalmat ad, és egy másik fókuszt, egy másik nézőpontot biztosít az előttünk álló feladathoz. Ha van hátterünk, van életünk és ennek tudatában is vagyunk, egyetlen kihívás sem tűnik majd olyan életbevágónak – tehát nem is rettegünk tőle annyira.
Emlékezni is tudni kell
Ha a testünk rendben, a lelkiállapotunk optimális, akkor már csak az az egy feladatunk van, hogy képesek legyünk előhívni agyunkból az elsajátított tudást. Sajnos ugyanis a sikeres vizsgához általában alapfeltétel, hogy tanuljunk rá. Persze, lehet puskázni is. De az nagyon, nagyon csúnya dolog.
Az emlékezetünk lenyűgözően működő rendszer, aminek megvan az a sajátossága, hogy asszociációk alapján működik, tehát nemcsak információkat, de számtalan ahhoz tapadó dolgot is eltárol. Ha például valamit szomorúan tanultunk meg, akkor könnyebb lesz szomorú lelkiállapotban előhívnunk, vagy mondjuk az óvodai emlékeinket is könnyebb felidézni akkor, ha éppen az ovi udvarán állunk. A felidézésben, a tudás előhívásában tehát nagyon segít az, ha nemcsak az információt kutatjuk az agyunkban, de az elsajátításának körülményeit is. Hol tanultuk a választ az adott kérdésre? Hogy éreztük magunkat, mi jutott róla eszünkbe? Ezekre a kérdésekre könnyebb úgy választ kapnunk, ha megpróbáljuk magunk elé képzelni az egész jelenetet. Persze, csukott szemmel.
Ha erre a három területre figyelmet fordítunk, ha alaposan elolvassuk a kérdéseket, ha nem kapkodunk a válaszokkal, ha első körben azzal foglalkozunk, amit tudunk, ha nem kérdőjelezzük meg magunkat vizsga közben, és nem esünk pánikba, jó esélyekkel indulunk bármilyen vizsgán. Hajrá!
