Ebben az esetben ugyanis még arra is van esélye, hogy elégedett legyen a munkájával.
Vajon mitől függ, hogy szeretjük-e a munkánkat? Mitől leszünk azzal elégedettek? A fizetésünk számít? Vagy a beosztásunk? És mi a helyzet a munkakörnyezetünkkel? És azzal, hogy jó arcok-e a munkatársaink? Legutóbbi kérdőívünkben többek között ezeket a kérdéseket tettük fel, önök meg lelkiismeretesen válaszoltak. Köszönjük, mind a 2683 kérdőív kitöltönknek!
Ezt tudjuk önökről
Kérdőívünket kitöltők átlagéletkora 33 év, és közülük több, mint kétszer annyi a nő, mint a férfi. A többség felsőfokú végzettségű (74%), a kitöltők ötöde középiskolát végzett, a maradék 6 százalék pedig szakmunkásképzőt vagy általános iskolát. Munkahelyi elégedettség iránt érdeklődő olvasóink 29,4 százaléka multinál dolgozik, a többiek hasonló arányban dolgoznak az államigazgatásban, nagy-, közép-, kis- és mikrovállalkozásoknál, és csupán 2,8 százalék az, aki egyéni vállalkozóként nyomja. A kitöltők 38 százaléka beosztott (például asszisztens vagy koordinátor), közel harmaduk szakképzett beosztott (például nővér vagy informatikus), 20 százalékuk vezető, a többiek meg részben maguk irányítják a munkájukat. Az emberek 37,5 százaléka két évnél rövidebb ideje dolgozik ugyanott, 27 százalékuk 2-5 éve, 12,5 százalékuk 5-15 éve, 23 százalékuk meg 15 évnél régebb óta bírja egy helyen.
De vajon mennyire érzik jól magukat a munkahelyükön? Hát, közepesen. Olvasóink munkával való átlagelégedettsége egy ötös skálán 3,35-re jött ki az, azaz a legnagyobb jóindulattal is maximum azt mondhatjuk, hogy elvannak odabent. Hogy min múlik mindez?
A szervezet és a beosztás is számít
Az biztos, hogy a munkahelyi elégedettség sem a nemtől, sem a munkahelyen eltöltött évek számától nem függ. Attól viszont igen, hogy milyen típusú szervezetnél és milyen beosztásban dolgozunk. Az adatokból kiderült, hogy a legkevésbé az államigazgatásban és a nagyvállalatoknál dolgozók lelkesek (a multiknál jobb a helyzet), míg az egyéni vállalkozók elégedettek a leginkább tevékenységükkel. Ez utóbbi jelenség valószínűleg azzal függ össze, hogy a munkahelyi elégedettség nő az önállóság és a függetlenség növekedésével, ami a szervezeti hierarchiában betöltött pozíció és az elégedettség összefüggésében is jól látható. Minél magasabb pozícióban dolgozik valaki, annál elégedettebb. Pontosabban minél kevesebb embernek van közvetlen beleszólása a munkájába, annál elégedettebb, ugyanis itt is egyéni vállalkozók voltak a leglelkesebbek.
Persze azt nem tudjuk, hogy ezek mögött az adatok mögött valójában mi áll. Lehet, hogy tényleg a szabadságot értékeljük, de simán lehet például az is, hogy aki egyéni vállalkozónak áll, az tudja mit akar: egy jól körülhatárolható, tiszta célért dolgozik. Ugyanez lehet igaz a vállalati hierarchiában magasabban állók esetében is: pozíciójukat sikerként élhetik meg, fejlődésként, annak eredményeként, hogy haladnak az útjukon. Az pedig, hogy a munka többet jelentsen a szimpla pénzkeresésnél fontos. Nagyon fontos.
A fejlődés lehetősége mindent visz
Minél érdekesebb, változatosabb egy munka, minél kielégítőbb intellektuálisan, minél több benne a lehetőség a fejlődésre, tanulásra, előrejutásra, annál motiváltabbnak érezzük magunkat, vagyis annál lelkesebben dolgozunk, és annál kevésbé agyalunk azon, hogy munkahelyet váltsunk. Hasonlóan fontos számunkra az is, hogy a munkánkat hasznosnak érezzük, hogy a tudásunkhoz, képességeinkhez mérten a megfelelő helyen és beosztásban dolgozzunk. Ezek hajtanak minket leginkább előre, ezeken múlik leginkább, hogy elégedettek vagyunk-e a munkánkkal. A személyes fejlődés lehetősége és a munka értelme, jelentése ráadásul messze fontosabbak számunkra, mint az anyagiak vagy a munkahelyi kapcsolataink.
Ez az eredmény ugyan elsőre egy túlidealizált bullshitnek tűnhet, pedig pontosan összevág azzal, amit a munkapszichológia már régóta gondol a témáról. Egy hatvanas évek óta népszerű elmélet szerint vannak olyan tényezők, amiknek hiányában elégedetlenek vagyunk a munkánkkal, de pusztán attól, hogy megkapjuk őket még nem leszünk boldog munkavállalók. Tipikusan ilyen például a szervezet felépítése, a főnök kompetenciája, a vele és a munkatársainkkal való kapcsolat, a munkafeltételek és a keresetünk. Ezzel szemben a sikerélmény, ha elismernek, ha a munkánk tartalmas, ha van felelősségünk, lehetőségünk a fejlődésre, előrejutásra az valóban elégedetté tesz minket.
Folyamatos fejlődésre, jelentésre, célokra tehát mindennél inkább szükségünk van az elégedettséghez, de az sem mindegy, hogy mennyire kellemes a munkakörnyezetünk és a benti légkör. Ezek a tényezők fontosabbal annál, minthogy mennyire kapunk rendszeres visszajelzéseket a teljesítményünkről, mennyi odabent a konfliktus, mennyire vagyunk benne a munkahelyi közösségben vagy általánosan milyen a viszony a munkatársakkal. A jó munkakörnyezet és a kellemes légkör valószínűleg a mindennapok hangulatára van jótékony hatással, és a boldogság egy pofátlanul egyszerű képlete alapján ez befolyásolja az összboldogságunkat is.
First world problem?
Ha problémát okoz a megélhetés, ha a mindennapokban is anyagi gondjaink vannak, akkor nyilván prioritás a keresetünk, ha azonban az anyagi és személyes biztonságunk megvan - mondjuk a főnökünk éppen nem egy pszichopata - akkor az elégedettségünkhöz, boldogságunkhoz sokkal inkább az kell, hogy legyen lehetőségünk a személyes és szakmai fejlődésre, hogy képesek legyünk tartalmasnak, értékesnek találni a munkánkat. Ha tehát a kérdőívünket kitöltőkhöz hasonlóan ön is csak közepesen elégedett a munkájával, érdemes végiggondolnia, vajon akad-e a munkájának olyan része, ami segíti a növekedésben, és ha igen, hát, érdemes arra fókuszálnia. Biztos eredményekkel persze ez a taktika sem kecsegtet, egy kutatás szerint ugyanis, azok az emberek találnak könnyebben örömöt a munkájukban, akik úgy általában is általában jól érzik magukat a bőrükben. Mi azért drukkolunk.
