Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Helló, vécén lehúzott fogadalmak, kiégett karácsonyfaégők, extra négy kiló, és nagyon messzi nyár!
Egy barátom, aki jóban volt az egykor oly népszerű brit lánybanda a Sugababes egyik tagjával, egyszer elpletykálta nekem azt a random infót, hogy a csajok (többek között) azért mentek szét, mert az egyiküknek masszív karácsony utáni depressziói voltak, és ettől évről évre lehetetlenebbé vált a közös munka – januártól áprilisig. Jómagam is vallom, hogy az év három szakaszból áll: a nyárból (ami a lélekben és testben való készülődés miatt már március vége fele elkezdődik), a téli ünnepek időszakából (ami nekem már szeptemberben csiklandozza a karácsonymániámat), és a kilátástalanságból, amely az év elejét jellemzi. A legtöbben ilyenkor vagyunk a legkövérebbek, a fejünk püffedt a “dehát karácsony van, mindent szabad” égisze alatt elfogyasztott extrém alkohol- és bejglimennyiségtől, és hosszú hónapok választanak még el a nyári készülődés reményteliségétől.
Életem eddigi 32 karácsonyának elmúlása szerencsére arra is alkalmat adott, hogy felvértezzem magam: íme az én 7 tippem, hogy idén sikerüljön extra tíz kiló, elhamarkodott szakítás, pillanatnyi elmezavar során elszenvedett felmondás, és egyéb kis tragédiák nélkül átvészelni az év legrémesebb szakaszát.
1. Az ünneplés akkor ér véget, amikor ön úgy dönt
Érdekes módon abba “belemegy” az agyunk, hogy októberben már érvényes karácsonyozni, hiszen megjelennek a csokimikik meg az ünnepi tévéreklámok, és puff, már meg is van az ünnepi hangulat. Ugyanilyen egyszerű meggyőzni magam, hogy nekem bizony szükségem van a karácsonyfára úgy február közepéig – vagy akár amíg megérkezik a tavasz első lehellete. Megtartani az ünnepi hangulatot csupán döntés kérdése. Játssza csak azokat a karácsonyi zenéket, ha olyanja van, tegyen fel még egy pár fényfüzért a lakásba a már meglévők mellé, és kísérlezze ki, milyen sütiket készít majd jövő karácsonykor – most igazán egyszerű és praktikus 2015 karácsonyi főpróbát tartani!
2. Ha ez a karácsony nem volt az igazi, engedje el
Persze olyan is van, hogy az ünneplés botránysorozatban teljesedik ki: mindannyiunk életében vannak karácsonyok, amelyeket szívünk szerint inkább elfelejtenénk. Ha önnek idén kijutott a családi drámából, elveszített valakit, akit szeret, magányosnak érezte magát a fagyöngy alatt, vagy nem volt kinek BUÉK-ot kívánnia (vagy épp az nem kívánt, akitől annyira várta volna), vegyen egy mély lélegzetet, és vegye tudomásul: v-é-g-e! A karácsony és a szilveszter elmúlt, benne ragadni felesleges, helló, friss energiákkal teli Január, üdv “bármire képes vagyok” attitűd! Ebben az esetben viszont – az első tanácsot ellenpontozva – azt mondom, seperjen le minden karácsonyra és újévre emlékeztető tárgyat, csináltjon egy nagytakarítást, és vegyen egy 2015-ös naptárat!
3. Nem kell mindenen egyszerre változtatni
Nemrég futottam bele egy 2009-es év végi nyilatkozatomba, amelyben az újságíró kérésére újévi fogadalmakat tettem. Arcpirító volt olvasni, hogy az akkori céljaimból milyen keveset valósítottam meg, de a legfurább az, hogy mennyi fogadalmat felejtettem el év közben, majd jutottak eszembe újra az év vége közeledtével, arra egyáltalán nem emlékezve, hogy ezt bizony már öt éve is megfogadtam. Ezzel szemben a célok, amiket egyszerűen csak úgy - évszaktól függetlenül - kitaláltam magamnak, sokkal nagyobb eséllyel valósultak meg. Csak hogy egy példát említsek: én 2014 áprilisa óta sportolok rendszeresen, és ehhez nem a szilveszter tündérének varázsporára, hanem elhatározásra volt szükségem. A legjobb tehát, amit tehetünk, hogy átgondoljuk, mi mindenen lenne jó változtatni, de önszabotázsnak beillő fogadkozásba és (a be nem tartott ígéretek kapcsán óhatatlanul megjelenő) bűntudathullámba belegabalyodni teljesen felesleges.
4. Élvezze a nyugalmat
Mi lenne, ha egyszerűen csak élvezné az év végi ünnepi szezont követő kómát? Az ember sokszor már december közepén fel-fel csattan néha, hogy “bárcsak már mögöttünk lenne ez az egész ünnepi cécó!”, és az éjszakába nyúló mosogatás közepette is álmodozunk az időszakról, amikor végre ismét csak a kis családnak vagy magunknak kell főzni. Erre most, amikor lement az őrület, visszasírjuk a tébolyt?! Végre nincsenek hatszázezren a villamoson, az üzletekben lehet lélegezni, nem kopogtatnak a szomszédok cukorért és olajért, és bizonyos lehet benne, hogy nem felejtett el udvariasságból “boldog ünnepek utánt” kívánni mindenkinek.
5. Most van értelme vásárolni
Már ha maradt egy kis pénze az ünnepek után. Most ugyanis tényleg vannak leárazások, sőt, a már leárazott dolgokat is leárazzák, hogy szabaduljanak tőlük. Ha van rá módja, ugorjon ki valamelyik nagy Outlet centerbe, vagy nézze át alaposan a H&M akcióiból visszamaradt utolsó két sort – én ebben a turkáló-fílingben szeretek legjobban vásárolni a fast fashion üzletekben.
6. Sport helyett (vagy mellett) kiránduljon
Nyilvánvaló, hogy januárban még a nem fogadkozók is valahol titkon megfogadják: formába hozzák magukat. A baj csak az, hogy futáshoz hideg van, a fürdőruhaszezon messze, úgyhogy az se motiváció, a kényelmi kajálás pedig megédesíti (és még veszélyesebbé teszi) ezt a sivár időszakot. Hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon, fedezze fel az erdőt! Nem viccelek – Amerikában társadalmi célú rádió és tévé reklámok szakosodnak rá, hogy rámutassanak: a legközelebbi kirándulóhely egészen biztosan kevesebb, mint fél órányira van tőlünk, és vétek megfeledkezni a természet stresszoldó és depresszióűző hatásáról. Menjen fel a János-hegyre, nézze meg, mennyit kopott a Kékestető csúcsa a gimis osztálykirándulás óta, mióta ott járt, vagy egyszerűen csak szervezzen egy téli pikniket a Margit-szigetre, forró teával a termoszban!
7. Kezdődik a báli szezon, jön a Valentin nap, és percek múlva itt a nyár!
Ha ön a racionális típus, és mindenképpen okokra van szüksége, hogy örömbe borítsa a lelkét az ünnepek elmúltával, gondoljon a közelgő, dátumokhoz kötődő boldogságforrásokra! Nemsokára farsang lesz, és lehet hülye ruhákba bújni, bő egy hónap múlva már szívecskés lufik alatt fog üldögélni a kedvenc éttermében élete szerelmével (és/vagy egy üveg Chardonnay-val), aztán egyszercsak melegíteni kezd a napocska, a bevásárlóközpontokban ismét megjelennek a túlárazott, de gyönyörű fürdőruhák, és mire észbe kap, már a nyaralás utáni depresszióról olvas cikket a Díványon. Ez a problémakör iróniája: bár mindig találunk okot a panaszkodásra, azért, ha nagyon akarunk, a jókedvre is.
