Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Ahogy feleslegesen ostorozza magát azért is, ha két napig zabál. Íme pár kutatási eredmény és tipp, ami jól jön, ha fogyna és életmódot váltana.
Fogyókúrázni rossz. Mármint persze, csuda jó dolog olyan egészséges testben élni, ami megkapja az igényeinek megfelelő mennyiségű és minőségű tápanyagot, de étkezési szokásokat erőszakolni magunkra, izomból kirugdosni az agyunkból a sóvárgást, összeszorított foggal nemet mondani – na, az hosszú távon rettentő idegölő. Nem véletlenül mondják az okosok, hogy a fogyókúra nem, csak a szemlélet-, az életmódváltás igazán jó megoldás a súlykontrollra. Azt, hogy ez mennyire így van, jól mutatja egy friss brit kutatás is, mely szerint a rendszeresen fogyókúrázó emberek bizony boldogtalanabbak túlsúlyos vagy kövér társaiknál.
Ahelyett tehát, hogy valami aktuálisan divatos marhasággal kínoznánk magunkat, érdemes inkább belevágni egy életmódváltó-projektbe, és ahhoz, hogy ebben sikeresek legyünk, nem árt képbe kerülni azzal sem, hogy milyen pszichés tényezők mozgatják az étkezési szokásainkat, és hogyan használhatjuk fel ezeket arra, hogy normál testsúllyal éljünk boldogan. Hét meglepő pszichológiai kutatási eredmény következik. Kösz a tippet, Psyblog!
Nem egy nap számít, hanem az életünk
Az, hogy fogyunk vagy hízunk, nem azon múlik, hogy néha teleesszük-e magunkat, hanem azon, képesek vagyunk-e egy kalóriatúltengős estét, napot, hétvégét kompenzálni a következő időszakban. A kutatásokból kiderül, hogy általában hétközben fogyunk, hétvégén hízunk. Mindenki. A kövér és a sovány emberek között pedig nem abban mutatkozik különbség, hogy mennyit híznak, hanem abban, mennyit adnak le a hétköznapokon. Bármibe bele lehet tehát lazulni egy-egy napra, a lényeg, hogy utána képesek legyünk visszavenni.
Süti helyett elég a gasztrofotó
Megvan, mi történik akkor, ha egy csodásan fotózott süti képét teszik elénk? Megkívánjuk, persze. És azt tudja, hogy mit vált ki belőlünk az, ha órákon át nézegetünk sütifotókat? Megundorodunk tőlük. Bizony. Ha túl sok hasonló inger ér bennünket, érzékszerveink belefáradnak, megunjuk, így a sütifotók esetében egyszerűen elmegy az étvágyunk. Nem árt tehát, ha az ember a felesleges éjszakai falásrohamai helyett inkább végeláthatatlanul böngészi a gasztroblogokat.
A figyelemelterelés használ
Korábban is írtunk már arról, hogy a videojátékok nem ördögtől valók, sőt bizonyos esetekben még hasznosak is. Például akkor, ha fogyni szeretnénk. Ha tehát ránk tör a szörnyű sóvárgás, elég néhány néhány percet tetrisezéssel tölteni, és az agyunk rögtön egy másik üzemmódba kapcsol: sóvárgás helyett a feladatra koncentrál.
Hatékonyabb a mozgás, ha mókás
Amikor valaki elkezd edzeni, mondván, hogy most már ideje fogyni, akkor az első időszakban fogyás helyett csak szaporodnak a kilók. Hogy miért? Mert ha edzettünk, akkor azt hisszük, többet is ehetünk utána. Pedig nem. Különösen hajlamosak az edzés utáni zabálásra azok, akik utálnak edzeni, azok viszont, akik a mozgást mókának tekintik, jóval kevésbé hajlamosak a túlevésre. Olyan mozgásformát érdemes tehát találni, amit valóban szeretünk, és nemcsak a diétánk kedvéért.
A vágyott kajától sem leszünk boldogabbak
Legtöbbünk életében létezik olyan kényeztető koszt, amit akkor eszünk, ha rossz kedvünk van, ha az ízlelőbimbóink ingerlésével, és a kellemes gyerekkori emlékek felélesztésével akarjuk magunkat jobb kedvre deríteni. Ez a férfiaknál általában valami főtt, meleg étel, míg a nőknél inkább nassolás. De vajon a kényeztető koszt tényleg eléri a célját, tényleg javul tőle a hangulatunk? Hát, nem. Egy friss kutatásból legalábbis az derül ki, hogy tök mindegy, a kedvencünket, valami mást vagy éppen semmit sem eszünk: a letörtség a legtöbb esetben elmúlik. Szerencsére az egészséges psziché így van huzalozva.
Aludni kell, nem megy máshogy
Nem újdonság, hogy kevés alvás után, fáradtan hajlamosabbak vagyunk magunkhoz képest többet enni. Én mondjuk mindig azt hittem, hogy ez azért van így, mert a gyorsan felszívódó szénhidrátok energizálnak, így ha fáradtan kell tevékenykednünk, hát pörgetjük magunkat, ahogy tudjuk. De úgy tűnik, nem ez a fő ok. A Berkeley agykutatói kimutatták, hogy az alváshiány a kontrollért felelős felsőbb agyrégiók aktivitását csökkenti, míg a jutalmakat kereső, automatikus viselkedésekért felelős mélyebben fekvő agyterületeket felpörgeti. Nagyobb a vágy, a súlyosabb a sóvárgás, kisebb a kontroll. Aludni tehát kell.
Önismeret nélkül ez sem megy
Ha az étkezési szokásainkat a tényleges testi szükségleteink határoznánk meg, akkor felesleges lenne diétás tanácsokat, életmódváltó tippeket adni, ahogy felesleges lenne megírni ezt a cikket is. Az evés azonban a legtöbbünk életében ennél jóval többről szól, és erősen befolyásolja az aktuális érzelmi állapotunk. Ha azonban jobban ismerjük magunkat, ha jobban megértjük saját és a mások érzéseit, akkor képesek vagyunk az általános jól-létünkért is többet tenni, tehát inkább választunk egészségesebb ételeket, és érezzük magunkat boldognak a bőrünkben. Hogy mi kell ehhez? Leginkább önismeret. Ehhez is.
