Az, aki egyszer már félrelépett, három és félszer nagyobb eséllyel teszi meg ugyanezt legközelebb is, szemben azzal, aki képes volt korábbi kapcsolatában hűséges maradni. Legalábbis ezt állapította meg egy nemrég prezentált tanulmány, melyben majdnem ötszáz, 18 és 35 év közötti amerikait faggattak ki magánéletükről. A vizsgálatból kiderült az is, hogy közel fele azoknak, akik az első kapcsolatukban megcsalták partnerüket, a későbbi párkapcsolataikban is félreléptek.
A megcsalási minták azonban nemcsak a hűtlenek életében ismétlődtek, hanem azokéban is, akik elszenvedték a hűtlenséget. A megcsaltakat ugyanis háromszor olyan gyakran csalják meg a következő viszonyukban, akik pedig gyanakodtak a félrelépésre, legközelebb tízszer gyanakvóbbakká váltak. Arról, hogy ez pontosan miért van így, fogalmuk sincs a kutatóknak, de feltételezik, hogy a hűséghez, elkötelezettséghez, bizalomhoz való hozzáállásunk sokszor nagyobb szerepet játszhat a kapcsolat alakulásában, mint a partnerünk jellemzői.
Korábbi kutatásokból tudjuk, hogy a hűtlenségnek számos oka lehet, és annak ellenére, hogy a hűtlenség nem tulajdonság (tehát nincs olyan, aki alapból ilyen típus), létezik egy csomó olyan személyiségvonás, amik valószínűbbé teszik a félrelépéseket. Ilyen például a szexuális szorongás, a magabiztosság, vagy az, ha valaki kevésbé barátságos és lelkiismeretes.
Ahogy az eddigi vizsgálatok, ez sem ad konkrét receptet arra, hogyan válnak hűtlenné az emberek, de azt azért megmutatja, hogy a múltbéli sztorikból következtethetünk arra, mire lehet számítani a másiktól a jövőben. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy a korábbi kapcsolatában hűtlen partnerünket azonnal ki kell rúgni, hiszen egyszer úgyis félrelép majd, de érdemes alaposabban körüljárni a miérteket, felfedezni azokat a pontokat, jelenségeket, vágyakat, amik a kapcsolat szempontjából veszélyesek lehetnek. Így talán több esélyünk van egy tiszta és őszinte viszonyra, ahogy arra is, hogy hosszú távon megőrizzük a szerelmet.
