Rettegek, hogy visszamegy a feleségéhez

A kékszakállú herceg várának librettója kötelező olvasmány is lehetne – a lányoknak legalábbis biztosan. A történetben a férjéről mindent tudni akaró asszony örökre elbúcsúzhat a szerelemtől, csak mert a bizalom helyett a kíváncsiságot választotta. A szimbolikus hét ajtó mögött – amelyeket sorra kinyittat a kékszakállúval – a herceg múltjának szomorú, fájdalmas, zavarbaejtő pillanatai laknak, majd a könnyek tengere, és a kínzókamra után előbb-utóbb belépünk a terembe, ahol az összes korábbi, kíváncsi asszony szelleme lebeg. A „szeretlek, tiéd vagyok” egyiküknek sem volt elég. A Dívány tanácsadó rovatához hasonló témában érkezett levél.

„Kedves Dívány, Ego Life coach!

28 éves vagyok, párom 36. Valamivel több mint egy éve vagyunk együtt, mindketten külföldön dolgoztunk, ott találkoztunk. Az első pillanattól fogva tudtam, hogy nős és van három gyereke. Ugyanakkor, amikor ezt elmondta, elmondta azt is, hogy már évek óta nem jó a házasságuk, az asszony megcsalta őt, csak a gyerekek miatt vannak együtt. Amióta hazajöttünk, beadta a válókeresetet, összeköltöztünk itthon is, de nekem ez valahogy nem elég. Láthatóan feszültebb, amióta itthon vagyunk, rengeteget dolgozik, alig marad idő kettőnkre, nem beszélve a bizonyos kéthetente hétvégékről, amikor a gyerekek az apjukkal vannak. Én az a típusú ember vagyok, aki ha lezárt egy kapcsolatot, utána bárkivel, bármikor tud arról nyugodtan beszélni. Ami volt, elmúlt, már nem kavar fel a múlt, nem érdekel; miért ne beszélhetnék róla higgadtan?! Ehhez képest páromtól nem lehet a házasságáról kérdezni, mert vagy kiabál, vagy nem is válaszol, mondván ez már a múlt, már velem van.

shutterstock 196097957
Shutterstock

Több ilyen veszekedés után annyit elmondott, hogy bánja, hogy nem akkor vált el, amikor az első megcsalás kiderült (igen, volt belőle több is). Én azt nem értem, miért nem azt bánja, hogy huszonkét-három évesen elvette a tizenkilenc-húsz éves lányt két hónap ismeretség után, válni viszont már nem volt ilyen sürgős, az ráér évekig. Hozzátartozik még a történethez, hogy az asszony a legidősebb gyerek kihordása óta, azaz tizenkét éve nem dolgozik, és a legkisebb gyerek egyéves kora óta biztosan új ‘barátai' vannak. Páromnak is voltak futó kapcsolatai, de egymással is éltek "házas" életet. Tőlem nagyon távol áll ez a fajta viselkedés, nem szeretek se veszekedni, se kiabálni, se elterelni-elhallgatni egy témát. Nem tudom, hogy csak én érzem rosszul vagy valóban visszamenne a drága nejéhez, ha a körülmények úgy hoznák – már csak a gyerekek miatt is. Esetleg ez a tipikus példája annak, hogy ők voltak – és ők is maradnak – egymásnak a nagybetűs szerelem. Tudom, hogy ez elég kevés információ, de nekem is ennyi van.

Mit tehetek ebben a helyzetben, mert már kezdek nagyon kétségbe esni, hogy bármi másról lehet beszélni párommal, csak erről nem?! Én érzem, hogy nekem ez így nem jó, hogy magamban elfojtom ezeket a kérdéseket és érzéseket; mit tegyek?"

Hagyja kicsit békén

Nemrég már írtunk arról, hogy az emberi kapcsolatoknak nem az a mércéje, mennyi lelki vívódást pakolunk ki a másik elé. Nemcsak a barátságokra, a szerelmekre is igaz: az ember nem mindig áll készen arra, hogy átadja másoknak, min megy keresztül – egyszerűen azért, mert még ő maga is csak most próbálja összerakni a puzzle-t. Ha valaki megkérdezi tőlem, mennyi hatvanháromszor huszonnégy, és miközben számolok, folyton cseszeget, nem fogok előbb előállni a válasszal. Ennél a matematikai feladványnál sokkal komplikáltabb, ha egy ember leélt egy fél életet valakivel, akivel közös emlékei és közös gyerekei vannak. Bármilyen elcseszett is volt a házasság, ez egy masszív szelet marad mindkét fél életében, örökre – és sosem lesz könnyű szavakba önteni, hogy miért, hogyan, kinek a hibájából ment tönkre. Egy válás éppen olyan trauma, mint egy hozzátartozó elveszítése, és épp így gyász időszak is van – ezt pedig nem sürgetheti senki, vagy ha mégis megteszi, akkor bizony balhé várható.

shutterstock 50967142

Nyissa ki a szívét

Bár nem mondhatom meg, mit tegyen, de azt el tudom mondani, mit tennék az ön helyében: nem hagynám, hogy az egóm miatt elveszítsem azt az embert, aki a legfontosabb nekem. Ha az exfeleséges kérdésektől feszült lesz, ha ez a téma folyton veszekedéshez vezet, akkor felesleges folyton feszegetni. Elég egyszer leülni békében, nyugalomban, és azt mondani: „Drágám, én nagyon szeretlek, de mint minden emberben, bennem is vannak bizonytalanságok, így néha attól tartok, visszavágysz a régi életedbe. Akár valóban így van, akár semmi alapja a félelmemnek, tudnod kell róla, hogy én így érzek. Ezért kérdezősködöm annyit. Nem akarlak sürgetni, és nem foglak a házasságoddal kapcsolatban faggatni, de nagyon sokat jelentene nekem, ha egy ponton eljutnánk oda, hogy mersz, akarsz nekem erről beszélni. Nekem ez a kapcsolat sokkal fontosabb annál, mintsem hogy ezekkel a veszekedésekkel tönkretegyük.” Ilyen hozzáállással kisülhet valami a beszélgetésből.

Tudja, mikor kell lépni

A türelem persze nem azt jelenti, hogy élet végéig nyelnie kellene a békát. Ha eljön egy pillanat – akár holnapután, akár húsz év múlva – amikor úgy érzi, fekete lyukba invesztál energiát, és amit kellett, megtanulta ebből a kapcsolatból, egész nyugodtan a sarkára állhat. Persze ezt sem kell drámával köríteni. Lehet azt mondani: „Édesem, én megpróbáltam türelmesnek lenni, de te nem beszélsz a gondjaidról, ha kérdezek, abból meg veszekedés lesz, így én most ebből kiszállok, mielőtt értékes éveket vesztegetnénk el egymás életéből.”

Végezetül pedig a legnagyobb sablon szöveg, ami egyben a legnagyobb igazság is: ha vissza akar menni, vissza fog menni, ebben pedig semmi és senki nem állíthatja meg. Ha viszont maradni akar, maradni fog – ilyen egyszerű a helyzet. Felesleges egy életet, de akár egyetlen napot is azzal tölteni, hogy a lehető legrosszabbra készülődünk, miközben semmi más dolgunk nincs, mint értékelni azt, amink van – addíg, amíg a miénk. És ha már nem a miénk, nos, akkor sincs tragédia. Mindannak tudatában, amint ebből a kapcsolatból leszűrtünk, már sokkal több esélyünk van helyesen bánni a következő kapcsolattal.

„Mindenkinek van múltja, de...

...ezt párkapcsoltban még nosztalgikus mosollyal sem célszerű felemlegetni" – mondja a pszichológus. Tóth-Horváth Gábor szerint még kevésbé célszerű az aktuális társnak emlegetni a másik exeit, mert még a legmélyebb és legőszintébb kapcsoaltban is okozhat sérülést, feltéphet sebet. „Az meg mindennek a teteje, amikor egy nő az elődeit emlegeti fel –ilyenkor a pasi nem az előzőhöz fog visszamenni, hanem keres valakit, aki nem szekálja halálra. A féltékenységnek ez a formája alattomos gyilkos, képes egy jól működő szerelemet lenullázni. Az ex bármely irányú felemlegetése olyan, mintha azt mondaná: anyukám másképp csinálta a paradicsomlevest" – véli a szakember. 

Írjon nekünk!

Hasonló helyzetbe került? Kérjük, írjon nekünk a divanycoach@mail.index.hu címre, és mi válaszolunk itt, az Ego blog life coach sorozatában, természetesen olvasóink névtelenségét megőrizve!

Steiner Kristóf például örömmel válaszol külföldön új életet kezdők, spirituális útkeresők, étkezési zavarokkal küszködők vagy szexuális orientációjuk, származásuk miatt kirekesztett olvasók kérdéseire, kéréseire. A life coach csapat tagja továbbá Kuna Gábor pszichológus, tréner, család- és párterápiás tanácsadó, aki munkahellyel, munkahelyi konfliktusokkal és kudarcokkal, felnőttkori pályaválasztással és élethelyzeti döntésekkel, illetve családi krízisekkel kapcsolatban szintén szívesen válaszol. Vagy Gyulai Bencének is írhatnak, ő jogi egyetemet végzett és ügyvédi szakvizsgával rendelkezik, de várja a kérdéseket a kivándorlással, párkapcsolatokkal, hittel, kereszténységgel kapcsolatban is.

 

Hozzászólna? Facebook-oldalunkon megteheti!

Kövessen minket a Facebookon is!

 
Oszd meg másokkal is!
Mustra