Aki nem fut, valószínűleg soha nem fogja megérteni miért jó vasárnap kora reggel, 3 fokban körbefutni Budapest egy részét. Megpróbáljuk elmagyarázni.
Aki nem fut, valószínűleg soha nem fogja megérteni miért jó vasárnap kora reggel, 3 fokban körbefutni Budapest egy részét. Megpróbáljuk elmagyarázni.
Kicsit olyan, mintha kecskét küldenének, hogy menjen el kritizálni a káposztaföldet. Szeretek futni, és a városi versenyek hangulatát is szeretem, így aztán nehéz lett volna kedvemet szegni vasárnap reggel, amikor párommal a futóversenyre készülődtünk.
Nem mondom, hogy a körülmények nem próbálkoztak vele. Egyrészt korán kellett kelni, de oké, azt tudtuk előre. Azt viszont alig akartam elhinni, amikor reggel ránéztem a hőmérőre és nulla fokot mutatott, kint pedig dühöngött a szél. Előző nap ugyan már a meteorológusok is mondogattak ilyesmit, de nem vettem túlzottan komolyan.
Így aztán már a kora reggel nagyon sportosan indult: létrára mászással és a sapkák, valamint aláöltözékek előszedésével. Ők egyébként épp a múlt héten kerültek fel a szekrény legfelső polcaira, hogy jövő télig pihenjenek. Szerencsére legalább a nap sütött, és mire kiértünk, a Margitszigeten már 3 fok volt.
Aki nem fut, borzalommal vegyes kíváncsisággal szokta kérdezgetni, hogy hogyan vagyok képes rávenni magam, hogy vasárnap korán felkeljek, és ráadásul még fussak is. Soha nem sikerül elmagyaráznom nekik, de az ajó, hogy nem adom fel. Most is megpróbálom leírni, mi minden szokott történni egy ilyen versenyen.
Sajna egy kicsit ellinkeskedtem a téli edzéseket, ezért csak a 6,2 kilométeres Midicittát mertem vállalni. Az érkezés után a szokásos nevezés, rajtcsomag átvételi szertartás, ami minden verseny velejárója. Végül is tök jó, a 3500 forintos nevezési díjért mindenki kap egy pólót – hagyományos fehér, az eseményt hirdető póló, emlékbe szoktam eltenni, mert hordani nem nagyon hordok ilyen szabásút, - meg szórólapokat, meg magazin remittendát. (Utóbbival kapcsolatban, nekem tényleg tökmindegy van-e magazin a csomagban vagy nincs, mert nem azért jövök el, de ha már egy cég magazint ajándékoz, akkor szerintem ciki, hogyha az a tavaly novemberi szám, benne karácsonyi kuponfüzettel. Az teljesen érthető, hogy nem az aktuális számot osztogatják, de akkor legalább legyen a múlt havi. A csomagban két magazin volt, egy tavaly novemberi Maxima, és egy múlt havi Éva.)
Közben a nagyszínpadon a szokásos közös bemelegítést vezényelte Katus Attila, aztán pedig a konferanszié, - ismerős volt a hangja, szerintem mindig ő szokott lenni, legalábbis a Vivicittán – a rajthoz hívta az indulókat.
Bevallom, nekem kicsit sok volt a hangulatteremtésből, de azért le a kalappal a speaker előtt, baromi nehéz lehet neki. Reggeltől kezdve folyamatosan beszélnie kell, és ráadásul még jópofaságokat is várnak tőle, szóval nem irigylem, és még így is klasszisokkal jobb, mint némely más sportesemény konferansziéja. De nekem akkor is az a legrosszabb része a versenynek, amikor a rajtvonal előtt összezsúfolódva áll többezer ember, a jórészük harmincon túli felnőtt, és közben arra bíztatják őket, hogy tapsoljanak, meg mossanak ablakot, meg hullámozzanak, meg dobáljanak egy nagy, felfújt kockát.
Majdnem végig a mezőny közepe táján futottam, és kicsit szégyenkezve konstatáltam, hogy velem egy tempóban egy nagymama fut a tíz év körüli unokájával. Végül azzal vigasztaltam magam, hogy az unokában persze hogy van még szufla, arra pedig nekem van még néhány évem, hogy felhozzam a kondimat olyan szintre, hogy nagyi koromra én is bírjam az iramot.
Később aztán még megelőzött még egy újszülött is, igaz, őt egy remek kondiban lévő, sportos apuka tolta babakocsiban, úgyhogy úgy döntöttem, nem akadok fent a dolgon.
De a tréfát félretéve, azt jó volt látni, hogy milyen sok embernek jelent egy ilyen tömegsport-esemény hétvégi programlehetőséget. Mellesleg elgondolkodtató is a dolog, szoktam dühöngeni magamban azon, hogy az emberek hétvégente plázáznak (nem egészen fair dühöngés, mert ilyenkor persze én is ott vagyok, de az természetesen egészen más, mert én nem plázázni megyek, hanem azért, mert gyorsan szeretném elintézni, amit el kell).
Összegezve, szerintem jók az ilyen rendezvények, lehetne belőlük több is.
A versenyekről további információ és nevezési lehetőség a www.futanet.hu oldalon található.
