A kiégés, avagy burnout tönkreteszi életünket: ismerjük fel időben és lépjünk tovább!
Ha sokáig dolgozunk egy helyen, egy adott munkakörben, előbb-utóbb elunjuk az életünket, ez szinte törvényszerű. A jelenségnek neve is van, burnout szindróma, és nem mindig kellenek hosszú évek ahhoz, hogy kialakuljon. Ha rendszeresen unottan indulunk reggel, ha úgy érezzük, képtelenek vagyunk kicsit is dolgozni, hányunk a főnöktől, akkor gyanakodjunk burnoutra. Mit tehetünk ellene?
A burnout, vagy kiégés egy pszichológiai fáradság, mentális probléma, az elhúzódó stressz eredménye lehet. A kiégettség állapotában csökken cselekvőképességünk, folyton fáradtnak, demotiváltnak érezzük magunkat. Ezt az állapotot ne tévesszük össze azzal, hogy vannak napok, amikor nem tudunk mit kezdeni magunkkal, a burnout ennél sokkal tovább elhúzódó, kínkeserves állapot, mely hatással van nem csak a munkánkra, hanem a magánéletünkre is. A folyamatos stressz tönkreteszi az egész életünket, de ha idejében észbe kapunk, még visszaszerezhetjük az irányítást.
Egy lusta nap még nem burnout
A kiégés egyik legszembetűnőbb kezdeti jele, ha minden nap rossz napunk van, de tényleg minden egyes áldott nap szörnyű! Az otthoni- és munkahelyi feladatok ellátása feneketlen energianyelőnek tűnik, és úgy általában, mindig pokoli fáradtak vagyunk. A napunk nagy részét – szerintünk – kimerítő és időrabló, unalmas, piti feladatok töltik ki. Úgy érezzük, hogy bármit teszünk, az teljesen fölösleges és senkit nem érdekel. Egyre többször fáj a fejünk, megváltoznak az alvási vagy étkezési szokásaink. Egyre cinikusabbak, motiválatlanabbak vagyunk, csökken az önbizalmunk, egyedül érezzük magunkat a világban.
Ha érzett már huzamosabb ideig hasonlót, kezdhet kiégésre gyanakodni! A burnout nem egy mondvacsinált probléma, nem nyafogás: komolyan rongálja társas kapcsolatainkat, karrierünket és egészségünket is. Ha egyre gyakrabban vagyunk betegek és minden megfázás hetekig tart, akkor már baj van. Akkor van még nagyobb baj, ha a felelősség és ürességérzet elől piálásba menekülünk, és elhanyagoljuk magunkat. Késünk a munkából, és egyre elviselhetetlenebbek vagyunk. Ezzel a teszttel könnyen megállapíthatjuk, kiégtünk-e már!
Monotonitás, semmi visszajelzés
A kiégés lehet a stressz eredménye, de semmiképp nem egyenlő a stresszel: a stressz arról szól, hogy túl sok, ami körülöttünk van, a kiégés arról, hogy túl kevés. A kiégett ember szerint a helyzete teljesen reménytelen, nem várható pozitív változás. A beteg elveszti életkedvét és kreativitását, amitől csak még jobban utál mindent és mindenkit.
Bárkit elérhet a kiégés, aki úgy érzi, nem becsülik meg a munkáját, vagy nem marad semmi ideje magára: a gyerekével egyedül maradó anya éppúgy kiéghet, mint a menedzser, aki 2 éve nem volt szabadságon. Burnouthoz vezethet a hiányos teljesítménymérés, az alacsony jövedelem, az adminisztratív terhek, korlátozott előrejutási lehetőségek, a túl nagy felelősség. Veszélyben vannak, akiknek alapvetően monoton a munkájuk és kevés visszajelzést kapnak feletteseiktől, de személyes tényezők is hajlamosíthatnak a kiégésre: ha valaki elégedetlen, pesszimista típus és nagyon szereti másokhoz mérni magát, akkor könnyebben kiég, mint optimista társai.
Relaxáljon, írjon naplót, szakadjon el!
A helpguide.org szerint a legfontosabb, hogy felismerjük, kiégés közeleg. Ilyenkor segíthet, ha reggelente relaxálunk, azaz ébredés után még pár percig az ágyban maradunk, naplót írunk, lassan kinyújtogatjuk tagjainkat, olvasgatunk. Csak jót tehet, ha egészséges szokásokat veszünk fel: rendszeresen eljárjunk sportolni, rendesen eszünk, stb. Ha nagyon beszivárog életünkbe a munka, óhatatlan elegünk lesz belőle, ezért idejekorán be kell vezetni az úgynevezett elektronika-mentes napokat, amikor egész napra otthonhagyjuk a telefont, kikapcsoljuk a számítógépet, és szabadon élvezzük a pihenést azzal, akit szeretünk.
Mindenkiben van vágy a kreativitásra, kezdjünk hát új hobbiba: fűzzünk gyöngyöt, tanuljunk zenélni, főzzünk, palántázzunk, csináljunk minden nap tíz-húsz percig olyat, amihez kedvünk van. Érdemes lehet emellett konzultálni üzemorvossal, ismerős pszichológussal, hogy hol tanuljunk stresszkezelést, milyen személyiségfejlesztő terápiára érdemes esetleg jelentkeznünk.
Ha felismertük, már csak meg kell gyógyulni!
A legfontosabb, hogy felismerjük a problémát – írja a helpguide.org. Ha felismertük, hogy kiégtünk, keressünk segítséget, vagy próbáljunk meg segíteni magunkon. Ha úgy érezzük, egyedül meg tudunk küzdeni a problémával, első lépésként csak lassítsunk! Le kell nyugodnunk, tisztáznunk kell egy csomó dolgot saját magunkkal - a legjobb, ha kiveszünk pár hét szabadságot és kicsit félrevonulva végiggondoljuk, mi nincs rendben az életünkkel. Mik az álmaink? Merre tartunk? Mi az, ami hiányzik az életünkből? Az elmélyült gondolkozás mellett vegyük fel a kapcsolatot azokkal, akiket évekig hanyagoltunk, keressük családtagjaink, barátaink társaságát, velük is beszéljük át, ők milyennek látnak minket, szerintük mi a helyes út.
Ha eleget filozofáltunk, és megtaláltuk a választ arra, miért untunk bele abba, amit csináltunk, akkor meg kell változtatni azokat a szokásokat, amik idáig vezettek: szeretem a munkám, csak túl sok? Akkor rendszeresen szabadságra kell menni! Utálom a munkám, inkább lennék cukrász? Kell egy jó üzleti terv, és bele kell vágni! Vagy esetleg csak a munkahellyel van baj, nem a feladattal? Mi sem egyszerűbb, új munkahelyet kell keresni!
Legyünk aktívabbak!
Ha az állás- vagy munkahelyváltás nem opció, mert jelen gazdasági helyzetben örülünk, ha van miből megélni, akkor adott munkahelyen kell megtalálnunk önmagunkat!
Álljunk proaktívan a problémákhoz! Dolgozzunk többet, mint korábban, ez az egy dolog segíthet igazán: a kollégák is jobban fognak szeretni, hisz eddig (ha tetszik, ha nem) ők többet dolgoztak a mi lassúságunk miatt, a főnök is el fog ismerni, mert fel fog tűnni neki a friss lendület. És ha már épp jóban vagyunk a felettessel: beszéljünk vele, mondjuk el neki, hogy szükségünk van a pozitív visszajelzésekre, kérjünk tőle több és más feladatot.
Vannak más egyszerű, de hatásos technikák, amik átsegíthetnek a nehezén: vegyünk egy virágot, vagy valami olyasmit, amitől otthonosabbnak tűnik unalmas íróasztalunk. Kérhetünk/vehetünk új széket is, mert ha kényelmesen ülünk, jobban telik a nap. Ismerkedjünk, barátkozzunk munkatársainkkal, de ha egyébként is hajlamosak vagyunk a levertségre, stresszelésre, forduljunk szakemberhez, ne töltsük egész életünk teljes apátiában.
A nők nagyobb veszélyben vannak
Felmérések szerint a nők, főként a segítő foglalkozást végző nők veszélyeztetettebbek kiégés szempontjából, mint a férfiak. A nők hagyományosan gondoskodó beállítottságúak, mindig, minden elvárásnak eleget akarnak tenni, a konfliktusok esetében magukban keresik a hibát – írja a lelkititkaink.hu. A másokat túlpátyolgató, önmaguk igényeit elnyomó nőknek személyiségfejlesztő terápia javasolt.
A burnout egy krízishelyzet, ha egyedül nem tudjuk megoldani, forduljunk orvoshoz! Higgyük el, hogy nem mi vagyunk a hibásak: külföldön teljesen természetes, hogy 5-7 évente munkát, akár pályát változtatnak az emberek, sőt, alkotó éveket iktatnak a két állás közé azok, akik megtehetik. Mi is nyugodtan váltsunk, ha a teljes fásultság ül rajtunk. Csak akkor nem fenyeget minket kiégés, ha szeretjük a munkánkat, és ha munkahelyünk szeret minket: tartanak közösségépítő tréningeket, szakmai továbbképzéseket, figyelembe veszik személyes problémáinkat.
