Genetikai lottó ötös híján dugd el a sószórót

Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!

Mikor a sóbányászat ipari méreteket öltött, gyakorlatilag mindenki számára és szinte korlátlan mennyiségben hozzáférhetővé vált a só. Napjainkra így könnyedén a szív- és érrendszeri betegségek egyik fő rizikófaktorává tudta kinőni magát.

A konyhasóval visszük be szinte teljes egészében a nátriumot a szervezetünkbe. A nátrium (Na) az egyik legfontosabb ásványi anyag a szervezetben, szerepe van a test folyadék-, és sav-bázis háztartásának egyensúlyának szabályozásában, a sejtek közötti ingerület-átvitelben, így az izom- és idegműködésben (pl. szívműködés), a különböző transzportfolyamatokban, valamint a vérnyomás szabályozásában.

Az élelmiszeripar egy nagy csapda

Az ajánlott mennyiség 2 gramm Na/nap a felnőttek számára, ez kb. egy teáskanál konyhasónak (5 gramm) felel meg. Országos vizsgálatok szerint a sófogyasztásunk ennek több mint a három-négyszerese.

Ez azért probléma, mert a rendszeres magas sófogyasztás magas vérnyomást eredményezhet. A magas vérnyomás pedig a szív és érrendszeri betegségek széles skálájáért felel, így többek között az infarktusért, az agyvérzésért, egyéb szívproblémákért, de többek között okozhat veseelégtelenséget is. Hazánkban szív és érrendszeri betegségek vezetik a halálozási statisztikákat. Van egy szűk réteg, akik megütötték a genetikai lottó ötöst, és náluk nem okoz vérnyomás emelkedést a sok só hosszú távon sem, de ez nagyon ritka.

Sóbevitelünk jelentős része (kb. 70%) a feldolgozott élelmiszerekből származik. Az élelmiszeripari gyártás során egyrészt a tartósítás, másrészt az állagkialakítás során használják (az ízesítésen kívül). Különösen a kenyérfélék, pékáruk tartalmaznak sok konyhasót, de jelentős a felvágottak, húskészítmények, konzervek, félkész élelmiszerek, ételízesítők, levesporok Na tartalma is. A sós rágcsálnivalók pedig még szóba sem kerültek.

Gyerekkorban elrontjuk

Gyermekkorban alakul ki, hogy a kisgyerek milyen ízvilágot szeret meg, mihez szoktatjuk hozzá. Amennyiben azt látja, otthon gyakran használjuk a sószórót, többször fogyasztunk ropit, chipset, neki is ez lesz a természetes. De az is elég, ha az édesanya nem figyel a sószegénységre a főzésnél, és így az alapvetően sós íz lesz a normális, felnőttként is ezt fogja szeretni.

Mit tehetünk?

- Olvassuk el az élelmiszercímkét! Itt ugyan a Na tartalom van általában feltüntetve, de ha ezt       megszorozzuk 2,5-tel, megkapjuk az élelmiszer sótartalmát.

- Válasszuk az azonos jellegű élelmiszerek közül az alacsonyabb Na tartalmút!

- Sótartót nem kell az asztalra tenni, hiszen ha nincs kísértés, kevesebb sót használunk.

- A nyers zöldséget, salátát ne sózzuk, hiszen így nem érezzük az étel „eredeti” ízét. Próbáljuk     ki például a paradicsomot bazsalikommal megszórva, ha mindenáron ízesíteni akarjuk.

- A hazai ásványvízpiac igen széles, így nátriumtartalmuk alapján is nagyban különböznek az       ásványvizek: találunk deciliterenként 2 mg nátriumot tartalmazót, de akad, amelyben több mint   200 mg van deciliterenként.

- Konzervek, kész- és félkész ételek helyett friss és mélyfagyasztott alapanyagokból főzzünk!

- Kerüljük a só és a sótartalmú ételízesítők együttes használatát, az ízesítők nagy része amúgy   is tiszta konyhasó.

- Kaphatók olyan ételízesítők, amelyek kizárólag szárított zöldségeket és fűszernövényeket    tartalmaznak.

- Használjunk minél több zöldfűszert, és ezzel párhuzamosan csökkentsük a korábban                 megszokott sómennyiséget.

- Kell pár hét, amíg hozzászokik a kevésbé sós (értsd: természetes) ízvilághoz, és élvezni kezdi   az ételek természetes ízét, utána viszont már ehetetlenül sósnak fogja érezni a korábbi ízeket.