1. rész: Zsuzsa nem akar koplalni, csak lefogyni nyárra
2. rész: Táplálkozási napló: marhaszelet a lélek tükre
3. rész: Zsuzsa felfalta a hűtőt
4. rész: Az élet szalonna nélkül
Miután az agyam és szervezetem felkészült a fogyásra, a folyamat természetesen a második hét elején megindult. Szerencsére elfogyott itthon a gríz, lisztet már hetek óta nem tartok, így kisebb a kísértés. Persze az edzés is sokat segít, hisz az itthon kedvemre végezhető órákat jól be tudom illeszteni még mindig elég rendszertelen életembe, s kifogások se nagyon maradtak. Holnap van, edzeni kell.
Csodákat vártak tőlem
Rövid kitérő azok kedvéért, akik egy hét után csodákat vártak és gyorsan ítélkeztek. Nem tudom, ki hogyan intézte eddig súlycsökkentését, talán szerencsésebb körülmények között, mint én. Sokszor belegondolok abba, hogy de jó lenne hollywoodi celebnek lenni, mert akkor hatalmas csapatnyi edző, dietetikus, séf, és ki tudja még hányféle tanácsadó repkedne állandóan körülöttem, hogy lessék minden óhajomat, és egy hónap alatt legalább húsz kilótól megszabadítsanak. Egy filmszerep kedvéért és az azt körülvevő médiacirkuszért. Ami persze roppant veszélyes és káros az egészségre, azt hiszem ezt nem kell részleteznünk.
Itt most nem ez a helyzet. Jelen kezdeményezés kulcsszava az átlagosság. Egészséges szintű exhibicionizmusom nagyon nem kedveli ezt a kifejezést, de be kell látnunk, hogy itt egy átlagéletet élő átlagemberről van szó, aki teljesen átlagos körülmények között szánta rá magát a fogyásra. Ez ugye azt is jelenti, hogy ismerem az elméleteket a táplálkozásról és edzésről, olykor esendő vagyok, de meg nem hátráltam. Nem gyors eredményt várok, hanem tartósat.
Az esős hét hatása a fogyásra
Az elmúlt hét koraőszi időjárása nem tántorított el a feladattól, sőt, még jól is jött. Ilyen időben ugyanis rendkívüli mennyiségben tudok zöldséglevest fogyasztani, akár napi egy litert is. Ezzel még a folyadékszükségletem fele is megvan. Aztán jöttek az edzések. Leszámítva az utóbbi pár évet, gyerekkorom óta sokat sportoltam és mozogtam. Kezdtem művészi tornával, folytattam jazz balettel és mindenféle egyéb tánccal, végül áttértem a kickboxra. A küzdősportosra, nem a zenés verzióra, Van Damme után szabadon. Négy éve még az igazi boxot is sikerült kipróbálni. Híve vagyok a dinamikus műfajnak, a kevésbé pörgös lehetőségeket, mint jóga, pilates és tájcsi, öregkoromra tartogatom.
Nagyon bután, teszem hozzá most, hogy volt alkalmam végigcsinálni egy pilates órát. Két szóban összefoglalom: alattomos gyilkos. Az ember csinálja szép lassan a gyakorlatokat, a laptop képernyőjéröl kellemes hangon bátorítják, és azt hiszi minden rendben van. Tíz percig, mert utána rég elfeledett izmok élednek fel lassan és fájdalmasan jelzik jelenlétüket. Az eredmény viszont hihetetlenül kellemes, hála a sok légzésgyakorlatnak is, utoljára ennyi oxigénhez szerintem két éve jutottam, amikor az osztrák hegyekbe mentem síelni.
S hogy ne essek a monotónia csapdájába, természetesen több edzésformát is kipróbáltam. Kínoztam magam has- és deréktájon, illetve egy rövid box-edzést is kipróbáltam. Mert jó nagyon a pilates, de egy húsz perces árnyékboxnál nincs jobb. Valójában mindkettőnek megvan az előnye, ezért is tervezem, hogy minden nap edzem reggel is meg este is, váltogatva a műfajokat. Lényeg az, hogy ilyen szintű izomlázra nem is emlékszem annyira régen lehetett.
A laptopos edzésnek egy nagy hátránya van, mégpedig az, hogy Misi macskám is szeretne részt venni, s amikor a törülközőmön fekve próbálok a helyes légzésre illetve a pontosan végzett gyakorlatra koncentrálni, ő rendre megjelenik mellettem, hangosan nyávog és amíg nem hessegetem el, folyamatosan dörgölödzik.
Rengeteg zöldséget ettem
Étkezés terén büszke vagyok magamra, mert rengeteg zöldséget és gyümölcsöt ettem, és igen kevés kenyeret. A sok folyadék nagy segítség, s ez epermániámmal kombinálva szerintem jó eredményekhez fog vezetni. A héten kicsiráztattam az utolsó adag rucolamagomat is, amit pusztán az íze miatt kedvelek, de nyilván nem árt, hogy egyébként is rendkívül jótékony élettani hatása van. Ráadásul szeretem nézni, ahogy nap mint nap nőnek az apró zöld levélkék.
Majd' elfelejtem, az eredmény mínusz 2 kg, tehát még 7 kg-t kell leküzdenem. Mellékelve pár fotó, melyeken bemutatom a híres tunikát és jelenleg igen szűk kedvenc farmeromat.
