Jön a nyár és a balzsamos pesti éjszakák. Jó lenne végigsétálni a körúton egy csinos ruhában. De a cipzár nem jön fel: fogyókúráznom kell. Nem lesz csodadiéta, csak egy átlagos harmincas csaj hétköznapi harca az évek alatt felhalmozódott kilókkal szemben, kifogásokkal és parákkal együtt.
A nyilvánosság előtt kezdek bele a diétába azért, hogy legyen motivációm véghezvinni. Picit úgy, mint a Julie és Julia főszereplője, amikor blogjában számolt be a mester szakácskönyvében található minden recept lefőzéséről.
Kilenc kilótól szeretnék megszabadulni
Az én esetem ennél jóval prózaibb. Mielőtt az a vád érne, hogy jaj, tavasz, még egy ostoba nő, akinek problémája van a testével, hadd szóljak a magam védelmében. Nem lesz annyira látványos fogyás, hiszen nem 30 kilótól akarok megszabadulni, és nem két hét alatt. Jelenleg 69 kg vagyok, és 60 kg szeretnék lenni 3 hónap alatt. Jóval 30 év felett nyilván más az ember teste, mint 20 éves korában, főleg akkor, ha rendszertelenül étkezik, nem sportol, és naponta több órát ül a monitor előtt. Így nem csoda, ha a kilók szép lassan, és szinte észrevétlenül kúsznak fel és ragadnak meg hajdani habtestünkön. Ezzel még nem is lenne akkora gond, ha nem szembesülnénkévről évre azzal a helyzettel, hogy azt a szép nyári ruhát már nem tudjuk felvenni.
Természetesen volt már több sikeres próbálkozásom, legutóbb télen. Akkor nemcsak a táplálkozásomra figyeltem oda, hanem sportoltam is, tapostam a lépcsőzőgépet naponta akár másfél órán át. Hihetetlenül unalmas volt, de megérte: közben mindig néztem valamit a tévében, hisz valahogy ébren kellett maradnom.
Azért kell, hogy stresszeljem magam
No de aztán jön a tavasz, elkezdünk megint összevissza enni, meg hétvégén beugrik egy-egy sörözés a haverokkal. Egy dolgot mindenképpen szeretnék leszögezni. Nem akarok és nem is fogok koplalni, már csak azért se, mert szeretek enni, és jól is főzők. Ezt alkalmi vendégeim is tanúsíthatják, hisz nemcsak dicsérik az étkeket, hanem általában az utolsó morzsáig felfalnak mindent. Aki nem hiszi, vendégem egy házi pizzára vagy apró csokis muffinra. De lehet akár melanzane alla parmigiana is, finom paradicsomos, sajtos padlizsán Olaszországból. Nem folytatom, mert kezdek megéhezni, és az sosem vezet jóra.
A mostani célom sem a pálcika alak, csak a régi, sportosan elegáns alkatom, amilyen két éve voltam. Odafigyeléssel, tervezett táplálkozással, mozgással és kontrollal szeretném elérni, ami azért is kell, hogy jobban stresszeljem magam, mintha egyedül csinálnám. Még egy segítségem lesz a projekt során, a Dívány dietetikusa, Schmidt Judit.
A cél a tunika
Első lépésként kitöltöttem egy három napos táplálkozási naplót, erről bővebben ő ír majd. Már a napló kitöltése első napján elkezdtem odafigyelni arra, hogy mit és mennyit eszem, részben mert mindent nagyon pontosan fel kellett jegyeznem, másrészt mert saját falánkságunkkal szembesülni nem könnyű. Figyelmem persze lanyhult a második nap, ez a most jellemzően októberi időjárásnak tudható be, amikor az ember egész nap otthon van, és csak eszik.
Szekrényemben ott lapul az a pár éve szerzett zöldes-kékes tunika, ami már nagyon szeretne parádézni egy nyári estén. Ha ehhez picivel kevesebb szalonnát ehetek csupán, ám legyen.
Megkértük Zsuzsát, hogy fotókkal is dokumentálja diétáját, hogy ti is élesben követhessétek a változásokat.
A folytatásban Schmidt Judit dietetikus elemzi Zsuzsa táplálkozási naplóját, és együtt megterveznek egy személyre szabott, fogyókúrás étrendet.
A program arról szól, hogyan élvezd az életet
