„A védőoltás-ellenesség Magyarországon időről időre felüti a fejét, és én ezt nagy bajnak érzem – mondja dr. Mészner Zsófia gyermekgyógyász, infektológus, az Országos Gyermek-egészségügyi Intézet főigazgatója. – Gyerekorvosként 1975-ben kezdtem el a Szent László Kórházban dolgozni. Sajnos nagyon sok csecsemőt láttam meghalni akkoriban a kanyaró, a mumpsz és a HIB-fertőzés (a gennyes agyhártyagyulladás egyik kórokozója) szövődményei miatt. Túl sok szamárköhögéses kisgyerek életéért küzdöttünk heteken át hiába.
Arra is jól emlékszem, hogy édesanyám milyen riadtan nézte meg minden reggel, hogy kezünk, lábunk rendesen mozog-e, mert rettegett a gyermekbénulástól.
Az egészségügy egyik legnagyobb vívmánya, hogy ezeket az ártalmatlan gyermekbetegségeket ma már védőoltással el tudjuk kerülni.
Ami a konkrét vádakat illeti: azok a feltételezések, amelyek szerint az autizmust a vakcinákban lévő higany okozza, teljesen megalapozatlanok, mivel a vakcinákban stilizáló szerként alkalmazott tiomerzál vízoldékony vegyület, a vizelettel kiürül, és nem képes az idegrendszerben lerakódva bajt okozni. A biztonság kedvéért azonban még mára ezt a csekély higanymennyiséget is kivonták a vakcinákból. Az, hogy olyan oltásoknál, amelyek a betegség legyengített vírusait tartalmazzák (ilyen például az MMR-oltás), kialakulhat az oltás után a megelőzendő betegség enyhe formája – ez előfordulhat. Az ily módon kialakult betegségnek azonban nincsenek szövődményei, és nem is fertőző, egy-két nap alatt el is múlik. Magyarországon az utóbbi húsz évben például csak elvétve, behurcolt esetként láttunk kanyarót, míg akár csak a szomszédos Ausztriában is nemrégiben több száz gyereket érintő kanyarójárvány ütötte fel a fejét, számos kisgyereket kórházban, intenzív osztályon kellett ápolni, mert egy alapítványi iskolában úgy gondolták, a szeretet megelőzheti a kanyarót is. Én egyébként biztos vagyok benne, hogy néhány szülőt a kötelező szó bosszant.
Azt gondolom, nagyon jó lenne, ha a védőoltásokat a szülők maguk kérnék, és nem kényszerként élnék meg, de ettől ma még messze vagyunk. Sokkal több figyelmet kellene fordítani a tájékoztatásra, arra, hogy minden szülő megértse, a védőoltások oltalmat jelentenek, és összehasonlíthatatlanul kisebb kockázattal járnak, mint a megelőzendő fertőzések. Nyugat-Európa legtöbb országában az a szülő, aki nem akarja, nem oltatja be a gyerekét, különösen akkor, ha nem akarja se bölcsődébe, se óvodába, se iskolába vinni. A közösségbe kerülőknél azonban ott sem engedhetik meg, hogy mások gyerekeit veszélyeztesse!
