A nagyim egyszer régen azt mondta, hogy ha valamit szépen, jól eltervezek, de olyan alaposan, hogy már látom is magam előtt, az már fél siker. Mert semmit sem lehet hűbelebalázs csinálni, mindent szépen ki kell találni. Ezért én leültem, hogy szépen kitaláljam, miként fogok lefogyni 5 kilót. Mert ez a terv, a cél, az 5 kiló.
Vegyük sorjában.
Nem mozgok
Nem, nem és nem. Akkor sem. Tudom, hogy anélkül nem megy, meg különben is, tespedni egészségtelen, de akkor sem. Mert elmehetnék pl. úszni, de hogy mehetnék már el úszni, amíg rajtam reng az az 5 kiló?!
Vagy elemehetnék, mondjuk, futni, de egész biztosan nem mehetek futni, mert egyrészt kiszárad a torkom, másrészt egy úrinő nem szaladgál le-föl, hanem vonul.
Elmehetnék konditerembe is akár, de hogy mehetnék már konditerembe, nem vagyok én ingyencirkusz?!
És tornázhatnék még itthon a szőnyegen, de két törzshajlítás után folyton rám jön a röhögőgörcs, és feladom az egészet.
Az anyagcserét kéne megbuherálni
Mert akinek gyors az anyagcseréje, az gilisztatestű, miközben habostortát fal csülökpörkölttel, és ezt még pofátlanul el is meséli mindenhol mindenkinek, és még azt is hozzáteszi sunyi ábrázattal, hogy hiába eszik, nem hízik semmit, ó, pedig hogy szeretne.
Az anyagcserét kell tehát áttekerni. De hogyan? Lehetne pl. tiltott fogyókúrás szereket szedni, de nem őrültem meg. Ha már mérgezni akarom magam, inkább megiszom egy fél üveg vörösbort, attól legalább jókedvem lesz. (Viszont hizlal!)
De szedhetnék zsírégető bogyókat, szürcsölhetnék emésztésserkentő teákat, ha nem szedtem volna már annak előtte, és nem bizonyosodtam volna meg arról, hogy nem érnek semmit.
Táplálkozhatnék diétásan…
Na, ez az. De milyen diétával lakhatnék én jól? Amikor már a világ összes diétáját végigettem, és még mindig itt vagyok, méghozzá ugyanúgy.
És ekkor jött az őrült ötlet, hogy ötvözöm az összes diétát, és ami abból kisül, azt megeszem. A testkontrollt, a szétválasztóst, a léböjtöt és a kalóriaszámlálót – meg a nagyi módszerét, hogy reggelizz, mint egy király, ebédelj, mint egy polgár, vacsorázz, mint egy koldus. Na meg a szomszéd, kisnyugdíjas Kovalcsik néni törvényét is beépítem, miszerint a puffasztott rizs a tuti, mert kitömi a gyomrot, és az ember nem éhes.
Tessék, itt a szuperdiétám, legyen hát mindenkié!
Reggeli: délig gyümölcs (vagyis testkontroll)…
…helyett: a nagyi módszere. Egy nagy adag kolbászos tojásrántotta á la testkontroll, vagyis csupa állati fehérje kenyér nélkül. Hozzá tea édeskével.
Ebéd: egy (jó nagy) szelet husi sok dresszinges salátával, egy kis sajt. (Nem tudom, észrevettétek-e, hogy itt is milyen zseniálisan tartom a szétválasztósat, vagyis a testkontrollt, miszerint nem eszem kenyeret. Se tésztát. Legfeljebb egy kis krumplipürét tegnapról, de éppen csak futtában…)
Uzsi: háromkor spontán beépítem a „sokszor, de keveset” diéta elveit, és befalok négy szelet puffasztott rizst Kovalcsik néni kedvéért. Eszem hozzá két szelet sonkát, szintén Kovalcsik néni kedvéért, ha már neki nem futja rá.
Vacsi – vagyis koldusvacsora: mivel a koldusok nagyon szegények, nem eszem semmit.
A koldusvacsora időpontja 19 óra, egy perccel sem később. Hogy mégis kibírjam reggelig, 17 órakor beépítek egy aprócska szelet tortafélét, mert a szénhidrátra azért mégiscsak szükség van. Kell az idegeknek.
Folytatjuk!
Lefogyni vagy nem lefogyni? 3.
