A pozitív pszichológia csodálatos dolog, segít nekünk abban, hogyan lehetünk boldogok, hogyan javíthatunk egy iszonyú napon és megtanít arra is, mennyire megéri mosolyogni. Mi itt a szerkesztőségben hálásak is vagyunk a pozitív pszichológiának, közvetítjük eredményeit, ahogy csak bírjuk, de akármilyen klassz lenne, az élet nem habostorta, pláne nem rózsakert, szóval itt az ideje azzal foglalkoznunk, hogyan nehezíthetnénk meg a saját életünket. Vigyázzon, ez sem olyan egyszerű!
Theo Tsaousides amerikai neuropszichológus, a Psychology Today rendszeres szerzője összeszedte a legkevésbé hatékony emberek hét jellemzőjét, így mostantól ha szenvedni akar, toporogni az életben, ha azt akarja, hogy mázsás súlyok nyomasszák éjjelente, olvasson alaposan és tartsa be a következőket:
Ne higgyen saját képességeiben!
Ha új feladattal szembesül, kérdőjelezze meg a saját képességeit, ne mondogassa, hogy csak a tapasztalata hiányzik, ne legyenek illúziói, hogy majd belejön, ne dőljön be annak, hogy a kudarc feldolgozható, hogy tanulni lehet belőle, profitálni. A legjobb módszer, ha egyszerűen elkerüli az új kihívásokat, maradjon inkább a biztonságos terepen, és nézze végig, ahogy a lehetőségek sorra elillannak. Ez a legjobb, amit tehet: önnek úgysem menne.
Halogasson minden erejével!
Hiába kínozza már a tettvágy, hiába tudja, hogy itt az ideje lépni, álljon ellen a kísértésnek, halogassa a feladatait, ameddig csak bírja! Végül is mit számít az idő? Amit elveszítünk az életből, majd visszakapjuk később, nem igaz? Ha azonban véletlenül nem bírja addig halogatni a feladatokat, amíg végül már semmi értelme sincs belefogni az elvégzésükbe, akkor is nagy az esély, hogy félmunkát végez, silány eredményekkel, alacsony hatásfokkal. Ez legalább ad egy nagy pofont az önbizalmának is.
Legyen türelmetlen!
Minél jobban kapkod, minél többet egyszerűsít, farag le a részfeladatokból, annál valószínűbb, hogy megszívja: a kapkodás okozta hibák kijavítására ugyanis rengeteg pénzt, időt és energiát lehet elfecsérelni. Meg persze remekül lehet magunkat ostorozni közben, hát nem remek?
Ne tegyen semmit azért, hogy a dolgok megváltozzanak!
A változást bőven elég akarni. Lehet róla álmodozni, lehet tervezgetni, sóhajtozni utána, de tenni érte felesleges. Az embernek ragaszkodnia kell a megszokotthoz, még akkor is, ha nem visz sehová, de különösen akkor, amikor kifejezetten rombolóan hat az ember életére. Nem kellenek új képességek, nem kell a tanulás, nem kellenek új utak, új ötletek. Ragaszkodjon a múlthoz, foggal körömmel!
Csak a tökéletessel legyen elégedett!
Nem az a lényeg, hogy a célt tartsuk szem előtt, nem azért kell dolgoznunk, a részletek, azok számítanak. Vesszen el bennük, agyaljon, rágódjon rajtuk jó sokat, ne keresse a használható, a hatékony megoldásokat. A tökéleteset kell megtalálnia. Ehhez azonban arra van szükség, hogy véletlenül se fókuszáljon a pozitív kimenetelre, inkább próbálja meg elkerülni a hibákat. Mindet.
Panaszkodjon!
Felesleges energiát fordítani arra, hogy jobbá tegye maga körül a világot, hogy könnyebb legyen az élete, arra figyeljen, mi a rossz, mennyire hülyék mások, sajnálja magát, hogy ebben a világban kell élni, és panaszolja is ezt el minél többször, minél több embernek. Akkor legalább mindenki megtudja majd, hogy ön nem tehet a dolgok alakulásáról, önnek semmi felelőssége nincs.
Bár a fent felsoroltak talán nem tűnnek olyan nehéznek, de sok energia, hosszú és kemény munka kell ahhoz, hogy ezeket a viselkedéseket szokássá nemesítse, hogy masszív, áttörhetetlen gátakat szabjon élete pozitív alakulásának. Ráadásul, ha egyszer úgy dönt, mégis inkább a boldogságot keresné, átkozottul kemény meló lesz ezeket áttörni. Kíméletlen őszinteség kell majd hozzá, figyelem és elfogadás.
