Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A stabil oldalfektetés még megy, a szorítókötést is fel tudjuk tenni, de a mentők hívószámát még mindig sokan nem tudják megmondani. Az elsősegély-tanfolyam a jogosítvány megszerzése után teljes homályba vész, ezért ha baj van, segítségnyújtás helyett valaki még mindig csak elmegy mellette.
A Szinapszis Kft. a Webbeteg.hu internetes betegportál megbízásából készült kérdőíves kutatása a felnőtt lakosság elsősegély-nyújtási hajlandóságát és aktivitását mérte fel. A kutatás kapcsán az Országos Mentőszolgálat szóvivőjét, Győrfi Pált is megkérdezték, aki szerint a gyakorlatban nem létezik tényleges elsősegélynyújtási hajlandóság.
Balesetben minden csak 7. ember segítene
A felnőtt lakosság csupán 15 százaléka segítene aktívan a sérültek ellátásában egy közúti balesetnél, a balesetet látottak 13 százaléka pedig segítséghívás nélkül tovább menne - derül ki a Szinapszis Kft. legfrissebb lakossági kutatásából.
Kevés a magabiztos segítő
Bár a lakosság 70 %-a vett már részt elsősegélynyújtó tanfolyamon (jogosítvány megszerzése miatt, vagy munkahelyük kötelezte őket erre, de pl.a megkérdezettek 7 %-a saját elhatározásából végezte el) mindössze egyharmaduk állítja, hogy teljes biztonsággal tudná alkalmazni vészhelyzet esetén az elméletben tanultakat. Sokan pedig (42 %) nem tudják megítélni, hogyan reagálnának ilyen esetben – arányuk egyébként az életkor növekedésével jelentősen nő.
Az is megfigyelhető, hogy azok között, akik a jogosítvány megszerzése miatt vettek részt a tanfolyamon, sokkal kevesebb magabiztos tudású ember van, mint azok között, akik saját akaratukból vizsgáztak elsősegély-nyújtási alapismeretből.
Ha a mentős mobilon megmondja mit csináljunk, segítünk
Gyakorlati tapasztalata jellemzően közúti balesetek kapcsán van az embereknek, mivel ilyet közel 60 százalékuk látott már, míg vízi balesetek esetén ez az arány jóval alacsonyabb, mindössze 10 százalék. Azok közül, akik már láttak országúti balesetet, minden második ember reakciója az volt, hogy segítséget hívott, a helyszínen maradt és megvárta azt, ugyanakkor a proaktívan cselekvők aránya mindössze 15 százalékra becsülhető. (Ez nagyon csekély arány ahhoz képest, hogy a megkérdezettek 70 százalékának van elsősegély-nyújtó végzettsége.)
A balesetet látottak 13 százaléka segítséghívás nélkül ment tovább. Habár a lakosság csak kis százaléka merne aktív segítséget vállalni az életmentés során, a mentők mobiltelefonon keresztül adott utasításai alapján a lakosság 50 százaléka biztosan, 44 százaléka valószínűleg megpróbálna segíteni a sebesülteken!
A stabil oldalfektetés még megy
Az elsősegély-nyújtási feladatok közül a legtöbben és legnagyobb biztonsággal a stabil oldalfekvést és a sebeken alkalmazott nyomó/szorító kötést tudnák elvégezni, míg legkevésbé a légútban rekedt idegen test eltávolítására, az autóból történő kimenekítésre vagy az áramütést szenvedett beteg ellátására vállalkoznának az emberek. A mentők hívószámát egyébként a lakosság 75 százaléka tudta helyesen megnevezni.
Miért nem segítünk?
Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat szóvivője szerint az embereknek nincs megfelelő tudása, és nincs bátorsága az elsősegélynyújtáshoz: "A mentőknek minden egyes mentési feladatnál a dokumentációban fel kell tüntetni, hogy a mentő kiérkezése előtt milyen elsősegély történt, az egyértelműen látható, hogy az ún. esetlapok ezen rovata szinte minden esetben üresen marad. Vagyis semmilyen elsősegély nem történik. Általában azt látjuk, hogy az emberek elsősegélynyújtás címén csupán felívják a mentőket. Erre nagyon sokan vállalkoznak, de ahogyan a felmérésből is kitűnt, sokan még a mentők központi telefonszámát sem tudják”.
20 000 embert menthetnénk meg évente
A szóvivő szerint sokan félnek a segítségnyújtástól, mert attól tartanak, ha valamit rosszul csinálnak, hibáznak, még bírósági üggyé is fajulhat a segítő szándék. Ez azonban megalapozatlan félelem, hiszen Magyarországon még sosem történt ilyen okból eljárás.
Azt mondja, a kritikus helyzetben segítségünkkel esélyt adhatunk valakinek az élethez, még ha szakszerűtlenül is tesszük mindezt. „Létezik olyan statisztikánk, mely szerint a hirtelen szívmegállásos eseteknek 60%-át meg lehetne menteni Magyarországon (kb. 20 ezer ember hal meg hirtelen szívmegállás következtében egy évben), akkor, ha valaki azonnal elkezdené a szakszerű újraélesztést. Ehelyett hazánkban ez a túlélési arány kb. 1% körül van.”
Tavaly decemberben mi is kíváncsiak voltunk tényleg elég e egy 4 órás tanfolyam az életmentéshez, ezért mi is elvégeztük azt, bővebben erről itt olvashattok.
