A frontokról
A front fogalmát Vilhelm Bjerknes norvég meteorológus alkotta meg az 1920-as években. Megfigyelte, hogy az időjárás változásai nagy kiterjedésű, eltérő fizikai tulajdonságú légtömegek kicserélődése okozza. A frontmentes, más néven anticiklonnak nevezett magasabb légnyomású időszakot rendszeresen alacsonyabb légnyomású, jól körülhatárolt frontokkal kísért légörvények, a ciklonok követik.A frontérzékenység mindenkinél más formában jelentkezik. Tudományosan lehetetlen biztosan megjósolni, hogy egy adott fronthatás kinél, milyen panaszokat fog kiváltani.
A front lényegében hideg és meleg légtömegek határán kialakult légköri képződmény, melyet egyes meteorológiai paraméterek (hőmérséklet, légnyomás, páratartalom, szélerősség, ionizáció) egyidejű, hirtelen változásai jellemeznek. Hetente hazánk felett átlagosan egy ciklon vonul át, egy hideg-, illetve egy melegfronttal kísérve, így évente kb. 100 front érinti az országot.
Az idősek és a túlhajszolt emberek frontérzékenyek
Az ember, mint minden élőlény része a természetnek, így folyamatos kölcsönhatásban áll vele. Ezért érthető, ha környezetünk változásai szervezetünket (leginkább idegi és hormonális) alkalmazkodási mechanizmusok beindítására kényszerítik. Sokan csak bágyadtnak, dekoncentráltnak érzik magukat, s azt, hogy 'valami van a levegőben'.
Néhány embernél azonban komoly tüneteket okozhatnak. Leginkább a túlhajszolt életmódot folytató, instabil idegállapotú, gyengébb fizikumú, idős, vagy egyes betegségekben szenvedő (pl. reumatológiai, idegrendszeri, szív- és érrendszeri, immun-, vagy hormonális krónikus betegségekben szenvedő) felnőttek esetében.
Melegfront esetén a tünetek már néhány órával a front átvonulása előtt jelentkezhetnek. Ilyenkor emelkedik a hőmérséklet, nő a páratartalom és csökken a légnyomás, mindezek vérnyomás csökkenéshez, pulzusszám emelkedéshez, esetleg a depressziós tünetek, a migrénes panaszok gyakoribb előfordulásához vezethetnek.
Hidegfront esetén a tünetek inkább a front átvonulása után jelentkeznek. A csökkenő hőmérséklet és páratartalom mellett nő a légnyomás. Ezt ízületi fájdalmakkal, reumás panaszokkal, asztmás rohamokkal, gyomor-, epe- és vesegörcsökkel, illetve mellkasi panaszok, sőt, a koraszülések számának emelkedésével, illetve a szívinfarktusok gyakoribb előfordulásával hozták összefüggésbe a rendelkezésre álló megfigyelések alapján.
Bizonyos általános idegrendszeri tünetek mindkét fronthatás esetében jelentkeznek, ilyen a levertség, ingerlékenység, nyugtalanság, alvászavar, a reflexek lassulása, a koncentrálóképesség csökkenése és a fejfájás.
Fronthatás ellen: váltózuhany, folyadékpótlás, séta
A fronthatások enyhítése érdekében a legfontosabb feladat a megelőzés. Amennyire lehet, próbáljuk meg kiiktatni a mindennapi életünkből a stresszt, táplálkozzunk egészségesen, együnk vitaminokban (C, B vitaminok), ásványi anyagokban (Zn, Mg) gazdag, könnyen emészhető ételeket (sok zöldség, gyümölcs), és ügyeljünk a megfelelő (kb. napi 2-3 liter) folyadékbevitelre.
Fontos a rendszeres testmozgás. Ne kíméljük magunkat, sétáljunk sokat akár melegben, esőben, szélben, vagy hóban, hogy hozzászoktassuk ezzel szervezetünket a szélsőséges időjárási viszonyokhoz is. Jó hatású lehet a naponta végzett váltott zuhany (2 perc hidegvizes, majd 2 perc melegvizes tusolás váltogatva), vagy szaunázzunk, így formában tarthatjuk keringési- és hőszabályozó rendszereinket.
A felsoroltakon kívül azonban számos más módszer közül válogathatnak még a frontérzékenyek, mellyel a szervezet alkalmazkodó képessége javítható, illetve a fronthatások kellemetlen tünetei megelőzhetők, esetleg enyhíthetők. Ezek közé több stresszoldó módszer tartozik, így az aromaterápia, bizonyos gyógynövényekből készült kivonatok, teák fogyasztása (citromfű, orbáncfű, levendula, rozmaring, ginzeng), különböző relaxációs és jóga gyakorlatok, valamint az akupresszúra és a talpmasszázs.
A lehetőségek tárháza gazdag. A kérdés csak az, hogy szánunk e magunkra néhány percet, hogy egy kicsit saját egészségünkkel is foglalkozzunk.