A férfiak kevésbé, a nők gyakrabban és hosszabb ideig küzdenek fájdalommal. Fájdalomérzet szempontjából a szakemberek szerint nem mindegy, milyen életszakaszunkban vagyunk, ahogy az sem, bolygónk melyik féltekéjén élünk. A fájdalom megítélése bár szubjektív, annak, aki nem érzi, maga a pokol. A fájdalom életet menthet.
Van egy inger, amelynek felfogására nem alakult ki külön érzékszerv. Ennek ellenére talpunk csücskétől a fejünk búbjáig mindenhol képesek vagyunk érezni. Bár különböző változatai léteznek, és az intenzitásuk is eltérő lehet, mi csupán egyetlen szóval tudjuk kifejezni az érzést, azt mondjuk: fáj. Legfeljebb hozzátesszük, hogy kicsit, nagyon vagy kibírhatatlanul.
A nők jobban tűrik
Több fájdalmat állnak ki a nők, mint a férfiak – állítja egy amerikai fájdalomszakértő. Ráadásul a nőkben gyakran egyszerre több, fájdalommal járó állapot is kialakul, ami nagyobb stresszhez vezet, és később nagyobb valószínűséggel bekövetkező maradandó egészségkárosodással, korlátozottsággal jár.
Hat hónapnál hosszabb ideig fennálló fájdalom esetén mondható ki a krónikus fájdalom-tünet, ami sok betegséghez, például migrénhez, reumás ízületi gyulladáshoz vagy irritábilis bél-szindrómához kapcsolódhat. Az atlantai Viselkedéstudományi Központ munkatársa szerint ezek a betegségek azonban mind gyakoribbak a nőkben, mint a férfiakban .
A krónikus fájdalom világszerte több nőt érint, mint férfit. Ezért bátorítják a nőket arra, hogy vállaljanak nagyobb szerepet a tünet kezelésében és csökkentsék az állapottal járó megbélyegzettség-érzést és zavart, még ha jól is tűrik a fájdalmat.
Az állatok fájdalomküszöbe még magasabb
Az állatok hozzánk hasonlóan érzékelik a fájdalmat, ám azt – néhány fajtól eltekintve – embert megszégyenítő módon tudják tűrni. Megfigyelték például, hogy a vadonban élő állatok akár órákig is képesek elnyomni szülési fájdalmaikat, megmentve ezzel magukat és a világra készülődő kicsinyüket a ragadozóktól.
A róka nem egyszer úgy menekül ki a csapdából, hogy lerágja rabul ejtett lábát. A macska is híres arról, hogy elrejti a szenvedését. Fájdalmai hatására visszavonul, ingerlékenyebb lesz, zaklatottan járkál fel-alá. Egyes feltételezelések szerint nemcsak az öröm jelzésekor, de fájdalmak esetén is dorombol, az így létrejövő rezgések pedig segíthetik a csontok és a szervek gyógyulását, miközben képes önmagát megnyugtatni.
A migrén oka az ösztrogén
A hormonok is komoly okai lehetnek a krónikus fájdalom nemi különbségeinek. A nők gyakrabban szenvednek a migrénes fejfájástól, mint a férfiak, melynek oka a nők hormonháztartásában keresendő. Az ösztrogén hormon vérszintjének - menstruáció előtti - leesése a fejfájás egyik kiváltó faktora. A fejfájós nők helyzete viszont sokat javulhat terhesség idején, s később, a változókor elmúltával is.
Azt is kimutatták, hogy a lányokban a fájdalom aránya pubertás után növekvő tendenciát mutat. Az első menstruációjuk beköszöntével közel háromszor annyit kezd fájni a fejük, mint fiú kortársaiknak. Fiúkban ezzel szemben a nemi érés után sem nő meg jelentősen a fájdalommal járó állapotok száma.
Némely kutatás eredménye szerint a nők és a férfiak eltérően reagálnak a fájdalomcsillapító szerekre is. Ennek is a genetikai és a hormonális különbségek lehetnek az okai, a társadalmi és pszichológiai tényezők mellett. Míg a nők a fájdalom érzelmi oldalára koncentrálnak, a férfiak inkább magára a fájdalomérzetre összepontosítanak. A nők azért élik meg fájdalmukat erősebben, mert negatív érzelmeket kapcsolnak hozzá.
Képtelenek fájdalmat érezni
Az emberek többsége a legkisebb szöveti károsodást is fájdalomként észleli, és mindent megtesz e rossz érzés megszüntetésére. E kellemetlen érzést kiválthatja erős nyomás, túl magas vagy túl alacsony hőmérséklet, szélsőségesen erős fény, hang, elektromos áram és vegyszer.
Ezek hatására a szervezetben kémiai anyagok szabadulnak fel, amelyek működésbe hozzák a fájdalom érzékelésére „szakosodott” sejteket, az ún. receptorokat. Az emberi bőr egy négyzetcentiméterén legalább kétszáz ilyen fájdalomsejt található.
Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a fájdalomra érzéketlen emberek szerencsések, ők azonban az életüket inkább pokolinak tartják. Egyszerűen képtelenek a fájdalom észlelésére. Úgy vélik, állandó életveszélyben vannak. Félelmük nem alaptalan. Érzéketlenségükből adódóan ugyanis nem tudják felmérni a veszélyt, például addig ülnek egy fűtőtesten, amíg nem kezd füstölögni az ülepük. Ők sosem tudják, hogy mikor kell orvoshoz fordulni, hiszen a betegségek legjellemzőbb tünete, a fájdalom, számukra ismeretlen.
A szakemberek szerint a fájdalom iránti érzéketlenség speciális, genetikailag meghatározott tulajdonság. Noha kialakulásának pontos okát még nem ismerik az orvosok, feltételezhető, hogy ezeknek az embereknek a szervezete az átlagosnál sokkal több, úgymond belső fájdalomcsillapító anyagot termel.
Mindenkinek másképpen fáj
Csoki és víz fájdalom ellen
A csokoládé olyan agyi területet aktivál, amely tompítja a fájdalmat, és megnehezíti az evés abbahagyását. Az evés-ivás fájdalomcsillapító, de nincs szükség ehhez cukorra, az energaimentes víz is tompítja a fájdalmat.
Kutatások szerint az északi népek jobban tűrik a fájdalmat, mint a déliek. Ezt a fájdalomkutatók főként az eltérő kultúrával és az ebből eredő, különböző neveltetéssel magyarázzák. Feltételezéseik szerint az északi féltekén élők között bizonyára több az úgynevezett introvertált, azaz magába forduló típus. Ők gyermekkorukban azt tanulták (és tapasztalták), hogy érzéseiket csak a legritkább esetben osszák meg másokkal, így fájdalmukról sem beszélnek szívesen. A mediterrán népek közvetlensége, extrovertáltsága, vagyis a külvilág felé való nyitottsága közismert. Akárcsak a görög sorsdrámákban, a való életben is szívesen és gyakran kiabálják világgá testi-lelki fájdalmukat.
Extázisban nincs fájdalomérzet
Érdemes megemlíteni az embert érő szociális és kulturális hatásokat is, amelyek szintén befolyásolják a fájdalom intenzitásának érzetét. Ezeket az összefüggéseket leggyakrabban a különböző vallások fájdalmas szertartásaival példázzák. A külső szemlélő számára horrorba illő rituálékat a kiválasztottak nem szenvedésként élik meg. India egyes részein például az isteni hatalom képviselőjének kikiáltott férfi feladata, hogy megáldja a gyermekeket és a termést. Eme áldásos tevékenységét egy hatalmas horoggal a bőrében végzi.
A tibeti lámakolostorok lakóinak ún. „éleslátó” harmadik szemét úgy nyitják meg, hogy a homlokcsontjukba egy szabályos lyukat fúrnak. E hátborzongató szertartások főszereplői alig-alig éreznek fájdalmat, sebeik pedig nagyon gyorsan begyógyulnak. A szakértők – jobb híján – egy speciális tudatállapottal magyarázzák a jelenséget.
Állításuk szerint a szertartások hangulata, a ritmikus zene, a tánc, a közönség bíztatása extázisba hozza a szenvedőket, aminek hatására azok szervezete az átlagoshoz képest megsokszorozza a belső fájdalomcsillapító anyagok termelődését. Hasonló folyamat játszódik le a maratoni futóknál is, akiknek izmai egy bizonyos táv megtétele után görcsösen összerándulnak, tüdejükből kifogy az oxigén és úgy érzik, nem bírják tovább. Ekkor azonban beindul a „belső elhárítás”, a futó átesik a holtponton, mi több, eufórikus boldogságot érez.
Valóban fáj?
Színterápia
A közismert fájdalomcsillapítási technikák mellett ma már egyre többen élnek olyan alternatív gyógymódokkal is, mint amilyen az akupunktúra, az akupresszúra és a színterápia.
A színterápia alkalmazói szerint a hagyományos fájdalomcsillapítási formák hatékony kiegészítője (gyengébb fájdalmak esetén helyettesítője) lehet az, ha a környezetünkbe sok zöld, illetve kék tárgyat helyezünk el. Ha ez nem lehetséges, elég, ha becsukjuk a szemünket, és nagyon erősen gondolunk e fájdalomcsillapító színekre.
A fájdalom a legösszetettebb pszichoszomatikus élmény, de különbséget kell tenni a fájdalomérzet és a fájdalomélmény között. Ezt az előzőekben leírt rituális szertartások is jól példázzák. A válogatott kínzásoknak kitett személyek vélhetően ugyanúgy érzik a fájdalmat, mint bármelyikünk, ám a fájdalomélmény az ő esetükben – módosult tudatállapotban – teljesen más.
A fájdalom szubjektív mivoltát a leggyakrabban jelentkező tünettel, a fejfájással szokták igazolni. A kutatások szerint a fejfájásoknak mindössze az 5 %-a vezethető vissza ún. organikus okokra, vagyis arra, amikor a szervezetben valamilyen zavar keletkezik (például vérnyomás-ingadozás, anyagcsere problémák, vagy a nyakcsigolyák meszesedése). A fejfájások 95 %-a pszichoszomatikus jellegű, vagyis lelki okokkal magyarázható. A szakértők tapasztalatai szerint az ilyen fejfájások hátterében elfojtott agresszív indulatok állnak, de a szorongást és a depressziót mutató tünet-együttesre is jellemző.
Annak ellenére, hogy panaszaik elmondásakor sokan valóban felnagyítják a fájdalmukat, az orvosoknak minden esetben komolyan kell venni a beteg jelzéseit. A pszichoszomatikus orvoslás tanainak követői állítják: a fájdalom akkor is kezelendő és gyógyítandó, ha nem csupán jelzés értékű tünet, hanem önmagában betegség. A krónikus fájdalomban szenvedőkön ugyanúgy lehet segíteni, mint azokon, akiknél a fájdalom „csak” kísérő tünet.
