Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Az embereknél könnyedén megállapítható, hogy ki melyik nemhez tartozik, bár napjainkban talán több a nehezítő tényező. Az állatok azonban közel sem ennyire egyértelműek. Zoológus szakértőnk a nemváltó bohóchalaktól, a szemérmetlen nyílméregbékákon át a családcentrikus csimpánzokig bemutatja a gerincesek intimszféráját.
Persze köztük is akad például rikító tollruhában páváskodó hímnemű, de többen vannak azok, akiknél a gyakorlott állatbúvár is csak a fejét vakarja, mivel a külsőségek alapján lehetetlen megkülönböztetni a nemeket.
Nem is beszélve arról, hogy egyesek csak úgy változtatgatják a hovatartozásukat, minden bonyolultabb műtét és beavatkozás nélkül. A továbbiakban a gerincesek közül szemezgetek, remélem minden ilyen irányú kíváncsiságot kielégítve, betekintést engedve az egyes fajok intim szférájába.
Halak: A hím nősténnyé tud alakulni
Kezdjük a halakkal. A porcosok csoportját képviselő cápák és ráják hím nemi szerveit -és ez nem elírás, hiszen nem egy, hanem kettő, azaz páros péniszről beszélünk - említve mindenki felkapja a fejét, ki irigykedve, férfiak... ki pedig meglepve áll e tény előtt.
Vegyük a homoki tigriscápa esetét, akinél elég csak egy pillantást vetni a jószágra, máris egyértelmű az eredmény, a hímek két, meghökkentő méretű, a farok alatt elhelyezkedő, henger formájú nemi szerve eltéveszthetetlen. Magától értetetődő a következő kérdés, vajon mindkettő használatba is kerül? Természetesen nem, sőt bizonyos preferencia tapasztalható a jobb- vagy baloldal irányában.
A bohóchalak nemi ingadozása igazán érdekes. Egyik pillanatban még hím, a másikban meg nőstény, és még csak nem is ítélik el őket ezért. A bohóchalak esetében a családot egy nőstény és egy hím hal vezeti, a kishalak nemi hovatartozása csak később alakul ki. Amennyiben tragédia történik és a mama ”elhalálozik", nem áll új asszony a házhoz, hanem az eddigi családfő, azaz a papa fogja magát és nősténnyé alakul, teljes belső készletét is ehhez módosítva. Az egyik, még „nemtelen” kishalat pedig eléri a felismerés, hogy mától hímként folytatja egyre érdekesebb életét, betöltve apja szerepét. Szép kis családi felvilágosítás következhet ezután.
Békák: A nőstények igen rámenősek
A békák világa se semmi, egyesek a mamájuk gyomrából látják meg a napvilágot. De nem bonyolódok most a születés misztériumába, maradok a szaftos mi is van az övön alul témánál. A nyílméregbékák világában a nőstények különösen rámenősek, lehet, hogy az emberek manapság róluk vesznek példát? Külsőségekben szinte ugyanolyanok, talán kissé felültápláltabbnak tűnnek, de ez sosem egyértelmű. A viselkedésük viszont semmi szemérmességet nem mutat. Ha kifigyelik a megfelelő alanyt, becserkészik, és máris a hátát simogatják, egyértelművé téve szándékukat.
A hímeket persze könnyű megvenni, mindjárt a szerelmi fészkükhöz invitálják ideiglenes párjukat, mivel a nász után nem igénylik a másik társaságát. A hazánkban is gyakori varangyok esetében sem divat az úriemberség, a nőstények méretfölényére alapozva, a nászéjszakára a hímek a „feleség” hátán vitetik magukat. Az „ember” erőteljes karolóreflexe miatt az asszony meg se tud szabadulni vartyogó udvarlójától.
Hüllők: Igazi zsákbamacska
A hüllők is számos okot adnak a pletykára, talán kezdjük a kígyókkal, már Ádám és Éva miatt is. Na a külső nem sokat jelent, se a szín, se a méret nem mérvadó náluk. Itt bizony a hozzáértők is segítséghez folyamodnak, ugyanis a hímek – mit ad isten – páros nemi szerve a farkukban lévő zsákba bújtatva található. Ez az igazi zsákbamacska.
Aki biztosra akar menni, az egy vékony kis fém szondát használva megbizonyosodhat kedvenc kígyója neméről. Csak gyakorlottaknak ajánlott! A nagyobbak esetében, értem ez alatt az óriáskígyókat, lehetőséget ad a szexálásra a kloáka mellett lévő karmok mérete. A félreértések elkerülése végett, ezek lábmaradványok, és nincs, vagy csak minimális szerepük lehet a párzásnál.
A gyíkok nem hedonisták, a teknősök egyszerű esetek
A gyíkok között vannak kevésbé szemérmesek, akik nem titkolják a mivoltukat, pompás színekkel nyerik meg a párjukat. És vannak a tipikus visszahúzódók, akiknél a különbség maximum a viselkedésben tapasztalható, de csak a párzási időszakban, mert kevésbé hedonisták, nem románcoznak egész évben, mint mi.
A jelentőségteljes bólogatás, a csacska integetés, az ismerkedő szagolgatás és a szadizmusba hajló harapdálás mind-mind az udvarló hímek tárháza. Na és nem akarok megfeledkezni azokról sem, akik az utolsó pillanatig átvágják a gyanútlan zoológust is, és az „az egy öreg hím” kijelentés után két hónappal képesek egy egész fészekalj tojást lerakni. Annak ellenére, hogy a hivalkodó színeket vették fel, és a hímekre oly jellemző elnyomó módon viselkedtek a többiekkel szemben. Bizonyos esetekben csak akkor lehetünk egészen meggyőzve, ha már párzást láttunk, vagy az ennek hiányában is előforduló, tojásrakást tapasztalunk.
Mennyivel egyszerűbb a teknősökkel. A sarkantyús teknős esetében például elég csak „két vállra fektetni” az alanyt és máris kiderül, ki melyik nemet képviseli. A hímek haspáncélja ugyanis egy nagyobb mélytányérra hajaz, míg a nőstényeké egyenes, a legkevésbé sem homorú, teret engedve így a képződő tojásoknak. Az ékszerteknősök tudora lehetne a legtöbb manikűrös, de nem a nőstények lennének a kuncsaftok, hanem az urak, hiszen egyik erőteljes nemi jellegük a hosszú karmaik. Természetesen a hosszabb farok sem megvetendő bélyeg.
Madarak: hivalkodó hímek, jellegtelen nőstények
A tollas bandánál aztán minden variációval találkozhatunk. A hivalkodó árnyalatokban pompázó hímek többnyire jellegtelen párral rendelkeznek. Az asszony biztonságban költi a tojásait, rejtő színeibe burkolózva. Más esetekben a nőstények páváskodnak és a hímek egyszerűbbek, ez ritka felállás.
Ahol mindkét nem hasonló tollruhát ölt magára, ott csak a gyakorlott madarász szem lehet a megoldás, ám tudományosan is alátámaszthatjuk az eredményt egy DNS vizsgálattal: mindössze pár tépett toll, egy precíz labor és kész a biztos eredmény. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a madarak zajosak, és bár a fáma a nőstényt tartja pletykásnak, esetükben a hímek áriáznak többet. Vagy a hölgyek kegyeiért vagy egymással kakaskodnak, esetleg saját szórakoztatásukra.
Emlősök: Minden sikeres csimpánz mögött van egy nőstény
Végül az emlősök. Gondoljunk csak az emberre, sok mindent megmagyaráz. A családot óvó, erőt fitogtató csimpánz hímek mögött számos nőstény áll, nemcsak utódnemzés céljából, hanem a vezér támogatására, akár finom irányítására is. Hát nem ismerős ez a felállás?
A lusta sörhasnövesztő típust is fellelhetjük az állatok királya személyében, akit a háreme szolgál ki. A furfangos női banda összehangoltan vadássza le és tálalja a táplálékot, míg őkelme eszik először a nőstény oroszlánok verejtékes munkájának eredményéből. Mindkettőre igaz, sőt, a legtöbb szárazföldi emlősre, hogy a nemek közti különbség szemmel látható, mivel szemérmetlen módon nem takargatják nemi szerveiket a leskelődők elől. Nem így a vízi rokonainknál. Néhány faj kivételével csak beható hasi vizsgálattal győződhetünk meg az alany ivari mivoltáról. A titkolózás oka, hogy ezeket a hihetetlenül fontos szerveket megóvják az esetleges sérülésektől, ezért a test hasadékaiba rejtik őket.
És búcsúzóul egy igazán övön aluli ütés a humán hímnem felé: a nagyobb cetek péniszmérete elérheti a 3 méter hosszúságot és a 30 cm-es átmérőt is. És mégsem mutogatják.
Szerző: Mészáros Judit zoológus
fotók: Bátor Gábor
