A vitaminokkal kapcsolatos ismereteink nem egy esetben valamilyen betegség megelőzésének, gyógyításának lehetőségeit kutatva gyarapodtak. A C-vitamin felfedezése például köztudottan a skorbut gyógyításával állt összefüggésben, és hasonló volt a helyzet a D-vitamin esetén is - az angolkór nevű betegség jelentette az ugródeszkát a kutatásokhoz.
Leírása gyerekekhez, gyógyítása kutyákhoz kötődik
A kórt magát először az ipari forradalom alatt írták le Angliában és Észak-Amerikában. Azt figyelték meg ezekben az országokban, hogy különösen a szegény, rossz körülmények között élő városi gyerekek körében jellemző; ma már tudjuk, hogy a messze nem megfelelő D-vitamin szint miatt betegedtek meg. Hiánya miatt ugyanis nem kielégítő a kalcium és a foszfor felszívódása a szervezetben, ez pedig a csontok lágyulásához vezet. Arra aztán már a XIX. század végén rájöttek, hogy az angolkór a napfényhiány és a rossz táplálkozás számlájára írható.
A D-vitamin tulajdonképpeni felfedezését, pontosabban pótlásának megoldását Edward Mellanby-nak tulajdonítják, aki megfigyelte, hogy a tőkehalmájolajjal itatott kutyák nem lesznek angolkórosak.
Ő ugyan még azt hitte, hogy a korábban már kimutatott A-vitamin felelős ezért, de amikor 1922-ben Elmer McCollum, az A-vitamin egyik felfedezője kivonta ezt a vitamint az olajból, és úgy adta az ebeknek, akkor is hatásosnak bizonyult. Ebből vonták le a következtetést, hogy a D-vitamin egy másik, szintén zsírban oldódó vitamin lesz. A későbbi kutatások rámutattak, hogy a D-vitamin tulajdonképpen egyáltalán nem is vitamin, hanem egyfajta előanyag: a napsugárzással és az élelmiszereken keresztül felvett D-vitamin a szervezetben alakul át az egyik legősibb aktív hormonná. Ma már csak orvostörténeti okok miatt nevezzük mégis D-vitaminnak.
Az angolkórral kapcsolatos felfedezések kapcsán azt már régóta tudták, hogy a D-vitamin hozzájárul a kalcium és a foszfor normál felszívódásához, és fontos szerepet játszik a vér normális kalciumszintjének, a normál izomfunkcióknak és a normál fogazatnak a fenntartásában, az azonban már újabb keletű felfedezés, hogy a sejtosztódásban és az immunrendszer normál működésében is szerepe van.
Elsődleges forrás: a napsugárzás
D-vitaminhoz elsősorban az UV-B sugárzás hatására szervezetünk által szintetizált formában jutunk hozzá, ezt a folyamatot azonban sok minden befolyásolja. A bőr pigmenttartalma például ilyen faktor: a sötétebb bőrben sokkal több idő alatt alakul ki ugyanannyi D-vitamin, mint világosabb bőrben. Számít természetesen a napsugárzás milyensége, a beesési szög is. Azt mi magunk is érezzük a mindennapokban, hogy a téli napsütés nem olyan erős, mint a nyári – még akkor sem, ha épp tényleg tűz a nap - ráadásul óraszámban sem éri el a nyári mennyiséget.
2012-ben hazai szakemberek egy csoportja megállapította, hogy Magyarországon októbertől márciusig a természetes napsugárzás nem elegendő a szükséges mennyiségű D-vitamin előállításához.
Ezzel szemben nyáron 15 percnyi, az arcot és a fedetlen végtagokat érő direkt napsugárzás is megfelelő mennyiség. Ilyenkor azonban felmerül a kérdés, hogy mi a helyzet a bőrrák-kockázatával és a napvédő krémekkel. Nos, a melanomától jogosan félünk, az alkalmazott védekezési módszerek pedig valóban csökkentik a bőr D-vitamin előállító kapacitását.
Kinek, miért és mennyit?
A D-vitamin alapvetően kortól és nemtől függetlenül minden ember számára szükséges, vannak azonban csoportok, akiknek igényei eltérnek az átlagtól.
A várandós nők és a kisgyerekek esetében például még fontosabb a megfelelő D-vitamin szint, mivel a magzatnak és az édesanyának is szüksége van rá.
A magzat esetén elengedhetetlen a csontok megfelelő fejlődéséhez, később pedig az édesanyának a szoptatás alatt is több D-vitaminra van szüksége, mivel az anyatejjel biztosítja a kicsi D-vitamin ellátását.
Szakemberek azt is megállapították, hogy az életkorral jelentősen csökken a D-vitamin képzés képessége, így az idősebbek esetén nagyobb figyelmet kell fordítani a megfelelő szint fenntartására. A fentieken kívül a túlsúly is olyan tényező, ami növeli a D-vitamin szükségletet.
Mit együnk?
A hazai szakmai konszenzus kimondja, hogy a D-vitamin elsődleges forrása a napsütés, azonban vannak olyan élelmiszerek, amelyekben számottevő mennyiség található. Ilyen a már említett tőkehalmájolaj és a vadvízi lazac, de egyéb halfélék, bizonyos gombák, a tojás és tejtermékek is tartalmaznak valamennyit.
Mivel leginkább állati eredetű táplálékokban található meg, a vegetáriánus vagy vegán étrendet követők táplálkozásuk során kevésbé tudnak hozzájutni.
A téli hónapokban felmerülhet az étrend-kiegészítők alkalmazása, amelyekben már eleve oldott, könnyen hasznosuló formában található meg. Ez természetesen nem helyettesíti a változatos, tápanyagokban és vitaminokban gazdag étkezést, de októbertől márciusig mindenképp kényelmes megoldás.
A cikk a termékmegjelenítéstől és termékkategóriától független, tájékoztató jellegű anyag.
A cikket a Brand & Content készítette a TEVA megbízásából, nem a Dívány szerkesztősége. Arról, hogy mi is az a támogatói tartalom, itt olvashat részletesebben.
