Abortusz - szabadság kontra élet

Amerikában az abortuszt támogató csoportok az elnököt és Clinton külügyminisztert is pártolóik között tudhatják, Európában legutóbb Madridban volt több mint egy millió embert megmozgató tüntetés a spanyol kormány abortusz-liberalizációs törvénye ellen. Ez utóbbi minden 16. életévét betöltött lány (nő) számára szülői beleegyezés nélkül is lehetővé tenné a mesterséges terhesség megszakítást, mint ahogy a terhesség 14. hetéig szabadon, indoklás nélkül bárki kérhetné a beavatkozást – elsősorban a nőket érintő szabadságjogok kiterjesztésére hivatkozva. Tehát: női önrendelkezés kontra az élet védelme úgy, ahogy Tari Annamária pszichológus és Horváth Gergely rádiós műsorvezető látja.

Tari Annamária

Kinek van joga dönteni – teszik fel világszerte a kérdést – amire a válasz attól függ majd, hogy vallási, társadalmi, vagy egyéni alapon gondolkodunk.
Ha egy nő teherbe esik és az első, legfontosabb kérdés, hogy egyáltalán megtartsa-e vagy elvetesse azt, az nagyon komoly érzelmi terhet jelent. Miután a gyerekvállalás az egyik legszebb dolog a világon, sokan kerülnek ellentmondásos szituációba, ha nincsenek támogató körülmények.
Sokszor előfordul, hogy ez egy kapcsolat végét is jelenti, máskor előfordulhat, hogy kettejük közös döntése negatív, ami ettől függetlenül nem könnyíti meg senkinek a dolgát. Az abortusz és a nőgyógyászati kivizsgálások, a leletek és kórházi ágy világában egy nőnek kell egyedül helytállnia, ami azt jelenti, hogy lesznek olyan élményei, amiket csak ő él át, és ezek sokszor a tehetetlenség, a kiszolgáltatottság és a szorongás érzését mozgósítják.
Egy jó kapcsolatban a partner annyit tud tenni, hogy érzelmileg a nő mellett áll és mindenben támogatja, igyekszik kedvesen és megnyugtatóan jelen lenni. Azokban az esetekben, ahol a „figyelj, kifizetem, csak menj, intézd el” állapot alakul ki, ott valóban a nő marad a nehézségekre, mert cserbenhagyták. Sok esetben ez a hidegnek tűnő, technikai ügyintézés a férfiak részéről az érzelmek távoltartását, vagyis egyfajta indulattalanítást jelent. Ez menekülés lehet a szituációból, amivel nem akar foglalkozni, érzelmek elől, amik rosszul érintik, de előfordulhat, hogy annyira nem érzi magáénak a problémát, hogy csak így képes kezelni. Ez mindenesetre fontos információ egy kapcsolatról.
Az abortusz sok érzelmet kavar fel, van, aki igyekszik semlegesen egészségügyi beavatkozásnak minősíteni, van, aki a pár hetes petezsákot is már gyerekként kezeli. A leginkább megjelenő érzés a gyász és a fájdalom lehet, bűntudat a meg nem születendő gyerek felé. Ha valaki már döntött, egy veszteséget kell majd, hogy feldolgozzon, tehát a beavatkozás utáni hetekben még valószínű, hogy sokat gondol rá, mi is történt valójában. Ez az érzelmi kapocs természetes egy terhesség esetén, hiszen pusztán a diagnózis megindíthatja az anyai gondolatokat. Ezeket kell elengedni úgy, hogy ne sérüljön sem a női, sem a későbbi anyai identitás, hiszen komoly oka van egy nemleges döntésnek.
Serdülőkorban a terhesség nem ajánlott. A leendő anya maga is gyerek még, az életben magának is éppen elég problémája és nehézsége van, fel kell nőnie, ki kell alakítania az életét és kapcsolatait, tehát nem tudja megtenni, hogy biztonságot adó anyja legyen egy csecsemőnek. Voltak olyan korok és ma is vannak olyan kultúrák, mikor természetes, hogy 17-18 évesen már gyereket szülnek a lányok, de ez ma – a fogyasztói társadalomban - már jelentősen kitolódott. Pszichológiailag az anyának képesnek kell lennie arra, hogy úgy szeresse a gyerekét, hogy érzelmi biztonságot nyújt neki. Fontos, hogy egyértelműek legyenek az érzései, ami azt jelenti, hogy nem bánta meg a döntését, és végig azt érzi, hogy jól cselekedett. Ezek az érzések nagyon fontosak, mert csak így lehet a csecsemőnek megfelelő pszichés légkört biztosítani. Egy baba élete első pár hónapja olyan fontos a személyisége kialakulása szempontjából, amit nem is hinnénk. Az alapvető lelki szükséglete a biztonság és a szeretet. Ha az anya csak félig-meddig tud ezzel foglalkozni, mert esténként a pelenkázás helyett sokkal jobban szeretne buliba menni, vagy legalább egy moziba, ahogy régen, és irigyli a barátnőit, hogy mindezt teljesen szabadon tehetik, akkor előbb-utóbb tele lesz ellenérzésekkel. Ezt persze megpróbálja nem mutatni a gyereknek, aki viszont egészen pontosan érezni fogja a türelmetlenséget és dühöt, és ennek megfelelően fog reagálni. Nyugtalan és sírós gyerekkel pedig még nehezebb, úgyhogy kölcsönösen rosszul érzik majd magukat. Ez a kölcsönösség azt jelenti, hogy egy csecsemő, ha nyugodt és jól érzi magát a bőrében, kedvesen reagál a mamája jelzéseire, abbahagyja a sírást és nem hisztizik. Ezzel tudattalanul is jelzést ad, vagyis megerősíti az anyát abban, hogy ő jó anya, aki viszont azt érezheti, hogy jó gyereke van. Így alakul ki köztük az a kapcsolat, amiben megerősödik a kötődés és a bizalom, a szeretet és a nyugalom. Alkalmas időpont tehát az, mikor egy lány érett, felnőtt döntést hoz és képes vállalni a nehézségeket. Ez egyben lehetőséget ad arra is, hogy olyan generációk szülessenek, akik érzelmi, pszichés állapotukat tekintve „jól vannak”, mert optimális munícióval indultak neki az életnek.
Az abortusz mellett dönteni komoly mérlegeléssel jár, hiszen nem változtatható meg a végeredmény, tehát kapkodni, indulatból vagy félelemből dönteni nem érdemes. Mindig van pár nap, amikor ezt a döntést érlelni lehet és fel lehet készülni rá, mi fog történni alatta és utána…
„ Minden embernek s minden ügynek megvan a maga távlata: némelyiket, hogy jól megítélhessük, közelről kell látnunk, másokat viszont csak úgy ítélhetünk meg, ha messziről vesszük szemügyre.” (La Rochefoucauld: Maximák)

Horváth Gergely

A halál kultúrájában élünk, amit azt is jelez, hogy az élet ellen védekezünk. A modern ember szabadnak nevezi magát, hiszen bárhol bárkivel bármikor kapcsolatot létesíthet, mégis folyamatosan védekezik. Az óvszerek közé nem csupán a gumi és a tabletta tartozik, hanem az érzések, gondolatok és cselekedetek azon köre is, amellyel nem vállaljuk el egymást, sem a szerelem gyümölcsét. Valójában félünk az együttlét teljességétől, hiszen iparszerűen próbáljuk meg leválasztani az örömöt annak természetes következményeitől.

Adja magát, hogy az együttlét teljességének megéléshez szervesen hozzátartozik az élet-adás lehetőségének öröme is. Ehelyett azonban a zsidó-keresztény szellemi örökségben fogant, modernnek nevezett államok az abortuszra való jogosultság kiterjesztésével az élet elvételének minél szélesebb lehetőségét propagálják. Amikor Európa és Amerika az emberi jogokra hivatkozik és (többek között) a nők önrendelkezési jogának kiterjesztésével érvel, akkor pont azt a fundamentumot borítja fel, amelyre hivatkozva ezek a jogok megszülettek az a 18. század második felében! Az élethez való jog ugyanis „az ember teremtőjétől” származó, elidegeníthetetlen jog a szabadsággal és a boldogságra való törekvéssel egyetemben (Az amerikai Egyesült Államok népének Függetlenségi Nyilatkozata). És bármit is gondoltak Isten földi működéséről a felvilágosodás korának politikai gondolkodói, az biztos, hogy az élet (a magzat) védelméről való lemondás egyben az Istentől eredő világrend megtagadása. Csakhogy ennek következménye van; így ugyanis minden, ugyanerre a rendre hivatkozó morális, etikai érték és elv is relatívvá válik. Szolidaritás, jóság, hűség, és így tovább.

Az emberjogi érvelés szerint a nőknek – akik az elmúlt évszázadokban helyzetüket tekintve többszörös elnyomás alatt életek – szuverén joguk van dönteni a testüket és jövőjüket érintő minden kérdésben. Felmérhetik születendő gyermekük várható jövőjét, életük kalkulálható szociális és egzisztenciális minőségét. Megfontolhatják mindezt saját szakmai, magánéleti előmenetelük alapján is.

A bibliai tanításokon nyugvó magyarázat szerint minden ember szuverén létező, akivel Istennek terve van. Ezt a tervet saját, általunk be nem látható szempontjai szerint alakítja: Isten tetszése szerint vet el vagy emel fel – a mi szabadságunk pedig abban áll, hogy tetszésünk szerint fogadjuk el vagy utasítjuk el a velünk kapcsolatos isteni tervet. Az utat, amit bejárunk sorsnak nevezzük, és minden emberre a „ne ölj” parancsa érvényes.

Jogi tekintetben az abortusz azért „izgalmas” kérdés, mert ütközik a három alapjog: az élethez, a szabadsághoz és a boldogsághoz való jog. Teológiai értelemben pedig nincs kérdés: élet és halál fölött egyedül Isten rendelkezhet. Van tehát mit átgondolnia annak, aki eszmék segédletével szeretne nyugvópontra jutni és annak szellemében cselekedni a művi terhesség megszakítás kérdésében. Mégis, a fontos társadalmi vetületén kívül az érintettek számára ez első sorban személyes kérdés. Személyes kérdésekre személyesen kell választ hozni és személyesen kell felelősséget vállalni.

Személyesen azt gondolom, hogy miként nincs jogunk mások sorsáról dönteni, úgy nincs jogunk ezt megtenni leendő vagy lehető gyermekünkkel sem. Ha várható sorsát szülőként adott helyzetünkben rossznak is ítéljük meg, azt mondom, hinnünk kell azokban a körülöttünk is látható történetekben, amelyekből kiderül: nincs az a mélység, amelyből ne lenne kiút!

Az egyik döntési lehetőségünket úgy hívják: kaparás. A másik hitet, reményt és lehetőséget adhat a jövőnknek.

 

« előző rész || következő rész »

 

Tari Annamária

Pszichoterapeuta, pszichoanalitikus kandidátus

Első diplomáját gyógypedagógusként szerezte, majd az ELTE pszichológia szakán végzett. Klinikai szakpszichológusi és pszichoterapeuta szakvizsgát tett. Fiatalkori álmát váltotta valóra akkor, amikor pszichológusként kezdett dolgozni, és szakterületének a pszichoanalízist választotta. A nagyközönség először az MTV Repeta című magazinműsorában ismerhette meg mint tanácsadót. Majd a közszolgálati televízióknak, a VIVA zenecsatornának, az RTL-nek és a Magyar Rádiónak köszönhetően nevét határon innen és túl sokan megismerhették. Rendszeresen publikál. Első könyve 2003-ban jelent meg Intim szféra címmel, melyben a 17–25 éves korosztály problematikájával foglalkozik. Tavaly látott napvilágot a Sejtem című kötet, melyben a rákos betegek pszichés problémáinak kezeléséről olvashatunk. Számos publikációját olvashatjuk weboldalán, a www.tariannamaria.hun. Egyebek mellett olyan témákról: mint például a munkaalkoholizmus, a blogolás vagy éppen az étkezési zavarok. Tari Annamária a pszichoterápia mellett kommunikációs és médiatréningekkel és oktatással is foglalkozik.

Horváth Gergely

Rádiós műsorvezető, író

1972-ben született Budapesten.
A Berzsenyi Dániel Gimnáziumban érettségizett, majd az ELTE BTK történelem szakán folytatta tanulmányait. 1995-ben kerül a Magyar Rádió Petőfi adójához, ahol olyan műsorok készítésében vett részt, mint például a Reggeli Csúcs, Moziklub, Egy férfi, egy nő. 2007-ben az Európa kiadó gondozásában jelent meg első regénye, A szív útjai.

Jelenleg az MR2 Petőfi rádióban mixeli a popot a kultúrával.

Üzenj a szerzőknek

Hozzászóláshoz klikk ide