SZÜLŐSÉG

2 perc alatt felvilágosíthatjuk a tiniket

Böszörményi Edina 2017. február 5., vasárnap 15:14

Minden szülő életében eljön az a pillanat, amikor a gyermeke belép a pubertáskorba, és akarva-akaratlanul eljön a felvilágosítás ideje. Az a tapasztalat, hogy sok szülő félvállról veszi ezt a feladatot, pedig egyre többen vallják azt, hogy időben, okosan és részletesen kell beszélnünk magáról a szexualitásról is

Az AmazeOrg Youtube csatornáján olyan felvilágosító videókat találtunk, ahol vicces és tanulságos eseteken keresztül beszélnek a magáról a szexualitásról, pubertáskori problémákról. A videók 10-14 éves gyerekeknek készülnek, és számukra értelmezhető példákon szemléltetik ezeket a kérdésköröket. Olyanokról van szó, mint a testi változások - külön videó fiúknak és lányoknak-,  a menstruáció, a pattanások, randi, szerelem, a szex, önkielégítés, a pornó és a valóság, a beleegyezés kérdése, csupa olyan téma, amit nem feltétlenül könnyen vesz elő egy gyerek otthon. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Így utáltassuk meg az éneklést a gyerekkel

Primilla 2017. február 4., szombat 14:12

Jön haza a gyerek az iskolából, hívom, süssünk együtt valami finomat, mire hazaérnek a fiúk. A lányom néz rám nagy, kerek szemekkel: - De anya, nekem még házim van, énekből egy oldalt kell írni holnapra.

Állok vele szemben lefagyva, testem egy élő kérdőjellé görbül, mi van? Énekből? - Hát, igen, szokott lenni, mindig ad valamit a Móni néni, csak most többet adott, mert rosszak voltunk, hangoskodtunk órán – magyarázza a gyerek az énektanár bizonyítványát, mert ha a tanító osztotta, akkor biztos jogos a büntetés.

- És énekelni szoktatok énekórán? – teszem fel a kérdést, mivel kezd egy kissé gyanússá válni a dolog.

- Hát, nem nagyon. Mondjuk néha igen, de főleg szolmizálni, meg ritmust tapsolni. Anya, én úgy utálom az énekórákat – fakad ki a gyerek, én meg csak hápogok hülyén, utálod, gyerekem, te, aki két kórusba is jársz énekelni, önként és …ööö, dalolva, és ki nem hagynád a zongoraóráidat?

- Igen, de az más. Énekkaron énekelünk, zongoraórán zongorázunk, és sokat nevetgélünk. Énekórán meg csak a házit ellenőrizzük, felelünk az elméletből, meg dolgozatot írunk, abban aztán nincs semmi szép, se buli. Na, jól van, most már hagyjál tanulni, mert holnap is doga lesz!

shutterstock 448696888

A zene lényege az öröm!

Oké, bevallom, vannak bennem indulatok. De nem azért, mert a gyerekemet fölöslegesen terhelik, mert ő az iskolai tananyagnál, mondjuk úgy, jóval előrébb jár zeneelméletből. A házi feladat nála inkább csak időrablás.

Hanem azért, mert ha hátralépünk egyet, hogy lássuk a lényeget: a zenének, az éneklésnek a világon egyetlen értelme van: az öröm. Nem hasznos, mint a nyelvek, vagy a matek, egyszerűen azért fontos a zene, mert örömöt ad az embernek. A házi feladat pedig nem öröm, ahogy a ritmustapsolás, meg a dolgozat sem. Az énekóra meg, úgy, ahogy van, a sok elmélettel és kevés énekléssel, még a muzikális gyereknek is csak púp a hátán.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Túlélő vagyok, nem áldozat

Puskás Pálma 2017. február 3., péntek 18:27

Takács Hajnal bántalmazott nő, mégsem áldozatként, hanem túlélőként tekint magára. Amikor korábbi párja megverte, a mélyponton megoldások és túlélőtársak keresésébe kezdett, ebből született két évvel ezelőtt Az asszony verve című első könyve.

A második könyv, amely Bántalmazottak igazsága címmel a napokban jelenik meg, kevesebb személyes történetet tartalmaz, sokkal inkább kiáltványszerű, figyelemfelhívó. Olyan fontos témákat jár körül, mint a hatóságok kétes szerepe a bántalmazás fenntartásával, illetve a bántalmazó kapcsolat utáni élet. Ezekről beszélgettünk a szerzővel.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ezért nem isznak, cigizinek, drogoznak a fiatalok Izlandon

Puskás Pálma 2017. február 3., péntek 09:46

Izlandon az utóbbi húsz évben meglepő mértékben csökkent a kamaszkori dohányzás, alkoholfogyasztás és droghasználat. Húsz évvel ezelőtt az izlandi tinédzserek Európa élvonalába tartoztak az elfogyasztott alkoholmennyiség terén. Míg 1998-ban a tizenöt-tizenhat éves kamaszok 42 százaléka nyilatkozott úgy, hogy berúgott az elmúlt hónapban, addig 2016-ban már csak 5 százalékuk.

Míg anno 17 százalékuk, ma csak 7 százalékuk használt kannabiszt. Régebben 23 százalékuk dohányzott naponta, ma csak 3 százalék teszi ezt.

Hogy csinálták? És miért nem csinálja minden ország utánuk? Az izlandiak elég radikális módon érték el a változást, ugyanakkor a módszerben semmi meglepő nincs, józan ésszel belátható, hogy miért sikeres.

Távolról sincs vége, olvasson még »

A figyelem olyan a kamasznak, mint a levegő

Cziglán Karolina, pszichológus 2017. február 2., csütörtök 17:10

Egy amerikai férfi, Roy Petitfils, aki tanácsadóként kifejezetten kamaszoknak segít, azt fogalmazta meg, hogy tapasztalata szerint a tiniknek elsősorban arra van szükségük, hogy „lássák őket”. Ez azt jelenti, hogy igazi figyelmet igényelnek, és olyan kapcsolatokat, amiben ezt megkapják.

És igen: felnőttektől is, még akkor is, ha igaz, hogy a serdülők a kortársak felé fordulnak, hogy már jobban számít a véleményük. Ő azt tapasztalta, bármilyen tüskések is látszólag ezek a gyerekek, ha az ember olyan viszonyba kerül velük, hogy megnyílhatnak, akkor elmondják, hogy valójában nagyon is vágynak rá, hogy jóban legyenek anyjukkal, apjukkal. Még egy olyan kamasz lány is megfogalmazta ezt, akinek szülei mindenféle anyagi javakkal elhalmozták, mert elhitték, hogy erre van szüksége.

shutterstock 154638731

A kamasz sajnos nem mondja ki nyíltan, hogy „köszi, nem pénzt kérek, hanem szeretetet”. Sőt, mindent megtesz, hogy az ellenkezőjét higgyük. Ő is szenved tőle, de ahhoz, hogy autonóm személyiséggé váljon, szükséges némi visszavonulás, tüskésség. Védi magát, de nem a szeretettel és a megértéssel szemben, hanem a formálódó egyéniségét. Képzeljük úgy el, mintha a felnőtt identitását komplex, rafinált védelmi rendszer venné körül, a tiniét pedig még csak egy vékonyka tojáshéj. Persze, hogy óvatosan enged bárkit közel magához.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Baj, ha az óvodás gyerek nem rajzol?

(bj) 2017. február 2., csütörtök 13:03

Középsős gyerek anyjaként rapportra hívtak az oviba: nem rajzol pálcikaembert a gyerek, leszünk szívesek gyakorolni. Az én lányom nem nagyon szeret rajzolni, és elbizonytalanodtam, baj ez? Mikortól "kell" tudnia szabályos pálcikaembert rajzolni? Megkérdeztem Endrédi Gabriella klinikai  gyermek szakpszichológus és pszichoterapeutát, jelent-e valami problémát, esetleg tünete lehet-e valaminek az, ha egy óvodás gyermek nem rajzol?

Én pszichológust még nem hallottam így örülni kérdésnek. Endrédi Gabriella szerint rendkívül fontos a téma. Elmondta, ez a kérdés általában a beiskolázás előtt merül fel a szülőkben, ekkor kezdődik a szorongás az iskolai teljesítménytől és helyzettől, amiben meg kell majd felelnie a gyereknek.

Egy gyerek "működése" három pilléren áll: az érzelem, a mozgás és a gondolkodás. És ezek a jellegzetességek úgy kapcsolódnak egymáshoz, mint egy hajfonat szálai: ami az egyikben történik, az fog történni a másik kettőben is a fejlődés során, ez jellemzi szinte végig az óvodás kort.

Ha dühös egy kisgyermek, akkor az a mozgásban is leképeződik, vagyis mérgesen toppantani, esetleg rugdosni, csípni, marni fog. A gondolkodás hat éves kor körül veszi át a főszerepet, ekkortól már ez fogja irányítani a mozgást és az érzelmeket. Bár itt is lehetnek egyéni eltérések a fejlődésben, és ez természetes.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ezért ugrunk, ha beszólnak a gyereknevelésre

Cziglán Karolina, pszichológus 2017. február 1., szerda 15:28

Ki jobban viseli a kritikát, ki rosszabbul, de úgy tűnik, amikor a gyereknevelésre tesz valaki megjegyzést, a többséget igencsak érzékenyen érinti. Különösen az anyákat, ami persze nem jelenti, hogy az apákat ne érdekelné a dolog, de bármennyit is változott a világ, és már nem cirkuszi látványosság, ha az apukára van kötve a baba, és már nem mindenki kérdezi meg a kisgyerekes anyától döbbenten, ha gyerek nélkül látja, hogy „És a babára ki vigyáz?”, azért még mindig több szigorú értékelő visszajelzést kapnak a nők arról, jól csinálják-e a gyereknevelést, és talán valamivel érzékenyebben is veszik ezeket.

Valahol ott a különbség, hogy mikor egy apa kapja meg, hogy például „Három éves a gyerek? És még pelenkát hord?”, akkor nem elsősorban őt teszik felelőssé, lehet úgy is hallani a kérdést, hogy „Három éves? És még nem szoktatta bilire az anyja?” A nők inkább gondolják, hogy minden az ő felelősségük, és nekik tudniuk kéne mindent, és nem hibázhatnak.

shutterstock 357637607
Távolról sincs vége, olvasson még »

Nem kellene, hogy koloncként éljenek az autik

Primilla 2017. február 1., szerda 12:13

Dórának négy gyereke van, a 22 éves Dani hat nyelven beszél anyanyelvi szinten, Levi pedig hétéves korára magától megtanult angolul. Zalán 11 évesen mindent tud az erdőkről, és bármilyen térképről profin tájékozódik. Dani aspergeres, a két kicsi pedig autista. Dóra autizmus-specifikus mentorszülőként igyekszik a sajátjai mellett más, érintett családok sorsát is egyengetni, miközben folyamatos létbizonytalansággal küzdenek.

Pedig a felnőttek dolgoznak, csakhogy a gyerekek fejlesztése minden pénzüket elviszi. Nem azért, mert szörnyen igényesek, és nekik csak a fizetős megoldások felelnek meg, hanem mert az állami rendszer egyszerűen nem tud mit kezdeni az okos autistákkal.

Interjú, egy csomó hasznos információval. Ön például felismerné, ha a gyermeke autista, vagy aspergeres?

Dívány: Négy gyereketek van, közülük három autista. Bemutatnád a családotokat?

Tóth-Turgonyi Dóra: Három fiam és egy lányom van, Dani 22, Bernadett 20, Zalán 11 éves lesz hamarosan, és Levente 7 éves. Dániel aspergeres, a két kicsi, Zalán és Levente pedig autizmusban érintett.

Mind a három magasan funkcionáló autista, (vagyis okosak, intelligensek), de Levente az, aki a legjobban érintett az autizmusban. Az első három gyerek az első férjemtől származik, aki sajnos nagyon korán meghalt. Levi a második férjemmel közös gyermek.

Dani az ELTE BTK Skandinavisztika szakos hallgatója, most fog diplomázni. A nyelvek a speciális területe, zseni, ez tény, de jó bogaras. Hat nyelven beszél anyanyelvi szinten. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Aki boldog gyereket akar, tanítsa hálára

Cziglán Karolina, pszichológus 2017. január 31., kedd 12:54

Az ember szeretne boldog lenni, és boldog gyereket nevelni. Igen ám, csak nem olyan egyértelmű, mitől leszünk boldogok. Tehát mire is kellene nevelni a gyereket? Ha néhány embert megkérdeznénk, szerintük mi a forrása a boldogságnak, bizonyára sok mindent felsorolnának, de nem biztos, hogy szerepelne közöttük az, hogy tudjunk hálásak lenni az életünkért, és mindazért, amit kapunk. Holott tudjuk, mennyire nem az objektív eseményeken, történéseken múlik, az ember elégedett-e az életével, sokkal inkább a látásmódunkon, azon, hogy értékeljük-e az életünket, kapcsolatainkat, a pillanatokat. Más szavakkal: hogy tudunk-e hálásak lenni.

Ennek ellenére hajlamosak vagyunk attól várni a jóérzésünket, hogy mink van, vagy, ha ezen túllépünk, és nemcsak a tárgyi világban keressük a boldogságot, akkor a mai kor embere leggyakrabban a sikereivel szeretné megteremteni a boldogságát. De, ahogy azt az elsősorban papként ismert, de emellett mentálhigiénés szakember Pál Ferenc lényegre törően megfogalmazta, a siker sikerélményt okoz, ami nagyszerű érzés, de boldog senki sem lesz tőle.

Távolról sincs vége, olvasson még »

A jó gyerekkornak nem elszenvedője a gyerek

Koncz Andrea 2017. január 31., kedd 07:43

Hagyományos tanterem, tankönyv és tananyag nélkül, játszva tanulva, együttműködve szerzik meg a gyerekek ugyanazt a tudást, mint más iskolákban, és amit kapnak, egy életre szóló útravaló: a jó gyerekkor, aminek nem elszenvedői, hanem alakítói voltak. Ez nem egy oktatási sci-fi, hanem az AKG leendő általános iskola működésének sarokköve. Niedermüller Annával, az alakuló intézmény vezetőjével beszélgettünk.

A gyerek nem az életre készül, hanem él - így szól az AKG mottója. Az iskola és a tanár feladata pedig az, hogy mindegyiküknek segítsen felismerni és kibontakoztatni erősségeit és tehetségét, függetlenül azok akadémikus jellegétől.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Már a 6 évesek is elhiszik, a férfiak okosabbak

Böszörményi Edina 2017. január 31., kedd 07:38

Már a 6-7 éves kislányok fejében is élénken él az a sztereotípia, hogy a férfiak okosabbak és tehetségesebbek a nőknél. - derült ki egy friss amerikai kutatásból, ami a Science tudományos lapban jelent meg, és a U.S News-on bukkantunk rá.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Klassz lenne egy helyátadásra figyelmeztető app, nem?

Dívány 2017. január 30., hétfő 17:39

A Mashable írt egy appról,, amely a tömegközlekedési eszközön telefonjukba feledkező utastársaknak küzd értesítést, ha olyan van a közelükben, akinek jól esne, ha átadnák neki a helyet.

Elsőre talán röhejesnek tűnik, egészen addig, amíg meg nem nézzük ezt a képet, ami pár napja jött szembe velem a Facebookon, és (valószínűleg) a budapesti metrón készült:

Távolról sincs vége, olvasson még »

Regina: négy gyerekkel élünk Alaszkában

Primilla 2017. január 30., hétfő 07:35

Regináék nyolc éve élnek négy gyermekükkel Fairbanks-től nem messze, az alaszkai North Pole-ban. Ez nem azt jelenti, hogy az északi sarkon laknak, de innen nézve majdnem: az alig kétezer lelket számláló városka csak 190 kilométerrel fekszik délre az északi sarkkörtől. Innen negyedórányi autózásra van Fairbanks, Alaszka második legnagyobb városa, ami 30 ezer fős népességét tekintve egy közepes méretű magyar településnek felel meg, viszont van például egyeteme is.

Vagyis pontosabban Fairbanks-ben van Alaszka három egyeteme közül az egyik, a másik pedig a fővárosban, a 6-7 órányi autózásra fekvő Anchorage-ben, és van még egy kisebb Juneu-ban is. A három Spanyolországnyi kiterjedésű Alaszkában egyébként nem túl nagy a népsűrűség, 2014-ben összesen mintegy 740 ezren éltek az egész államban.

Ez a rövid bevezető azért kellett, hogy érzé keltess ük: ott azért egészen mások a léptékek, és nyilván az éghajlat is. Az a mínusz 10-13 fok, amit itt mi itt jelenleg farkasordító hidegnek gondolunk, meg sem kottyan Alaszkában, vagyis hozzátartozik a normál ügymenethez. Amikor Reginával beszé lgett ünk, Fairbanks-ben éppen mínusz 45 fok volt. Nappal. Az azért már ott is elég hidegnek számít, de mínusz harminc fokig egész jól bírják, különösebb fennakadást nem is okoz az életükben.

A nyár maga az idill

Regina magyar, a férje pedig magyar származású amerikai, és egy állásajánlat nyomán döntöttek úgy, hogy három kislányukkal Alaszkába költöznek. Azóta megszületett a negyedik lányuk is, eltelt jó pár év, és egészen megszerették ezt a vidéket. Regina szerint annál idillibbet el sem lehet képzelni gyerekneveléshez, minthogy egész nyáron mezítláb szaladgálnak a ház körül az erdőben (North Pole-ban a városon kívül minden házhoz tartozik nagyjából félhektárnyi földterület, nagyrészt erdővel). Nap mint nap találkoznak például jávorszarvasokkal, velük állandó versenyben vannak, hogy ki legelheti le a bogyókat, áfonyát, ilyesmit – általában az állatok nyernek. Mivel a lányok tudják, hogy hogy kell viselkedni ezekkel a hatalmas patásokkal, nem is történt még semmi baj. 

Állati ürüléket azonosítanak. Adott esetben fontos lehet a túléléshez. Regina fotója
Állati ürüléket azonosítanak. Adott esetben fontos lehet a túléléshez. Regina fotója
Távolról sincs vége, olvasson még »

A D-vitamin az új C-vitamin. Ön szedi?

Puskás Pálma 2017. január 29., vasárnap 15:35

A D-vitaminnal kapcsolatban az utóbbi években változtak az ajánlások: sok olyan kutatás látott ugyanis napvilágot, amely szerint többre van szükségünk, mint eddig gondoltuk. Ez azt jelenti, hogy hazánkban a felnőtteknek, a kamaszoknak és a kisgyerekeknek is D-vitamin pótlásra van szükségük a téli hónapokban.

A Semmelweis Egyetem felmérése szerint a magyarok 95 százaléka tél végére D-vitaminhiányossá válik – pedig a D-vitamin - többek között - az influenza ellen is véd. Vagyis, ha eddig nem szedett, és adott a gyereknek D-vitamint, akkor itt az ideje!

Távolról sincs vége, olvasson még »

Hogyan neveljük jól a testvéreket?

Puskás Pálma 2017. január 29., vasárnap 12:29

Bevallom, amikor a második gyerekemet vártam, azt hittem, könyv nélkül is megbirkózom majd a testvérféltékenységgel és a gyerekek közti dinamikával: el tudom majd fogadni, ha a nagy nem kedveli a kicsit, esetleg barátnőm gyerekéhez hasonlóan naponta megkérdezi, mikor visszük már vissza a kórházba.

Nem így történt: a hároméves az első pillanattól kezdve imádja a csecsemőt, ugyanakkor velem elviselhetetlenül undok lett. A védőnő és a gyerekorvos szerint mindez teljesen normális – ez igazán megnyugtató, mégis úgy éreztem, kellene valami eszköz, hogyan tudom mindezt kezelni, illetve milyen meglepetések várhatóak még a testvérek további élete során.

Két könyvet találtam a könyvesboltban a testvérkapcsolatokról, mindkettőt elolvastam. Megérte.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Segítség, menstruálni fog a kislányom!

Primilla 2017. január 28., szombat 17:03

Attól a pillanattól kezdve, hogy egy anya észreveszi a kislányán a nemi érés első jeleit, normálisan elkezd legalább lélekben felkészülni az első menstruációra. Meg persze felkészíteni a lányát is, ami mégiscsak egy vicces és hihetetlen dolog, mert hiába kezdett el már kicsit csúcsosodni a cicike, meg zsírosodni a haja, és a dezodor sem egészen felesleges már, azért látszik, hogy nagyon kislány még. Félig mesevilágban él, és az életről szőtt elképzelései sokkal közelebb állnak a fantáziához, mint a realitásokhoz, a kedvenc énekese pedig Justin Bieber.

Hogy lehet ebbe a gyereklélekbe véres betétekkel és hasgörcsökkel belerondítani? Hát nagyjából úgy, hogy nincs más választás. Másrészt pedig, lássuk be, nem olyan szörnyű az, mi is túléljük valahogy, és még mindig itt vagyunk. Szóval jobb, ha elfogadjuk, hogy ez van, és próbáljuk kihozni a dologból a legjobbat. Mármint nem a menstruációból, hanem a gyerek felkészítéséből.

Azt ugye nem nagyon kell senkinek sem magyarázni, hogy nem igazán lehet megúszásra játszani, „majd úgyis megtudja” felkiáltással, mert ez kimerítené a szemérmességből elkövetett, gyerekkel való tudatos kicseszés tényállását.

shutterstock 540945814

Mikortól válik aktuálissá?

A szakirodalom szerint a mellek fejlődésének kezdetétől számított másfél-két év múlva, illetve a hónaljszőrzet megjelenése után fél évvel szokott megjönni az első menstruáció. Nos, körbekérdeztem, és jól kifaggattam több lányos anyatársat is, és a tapasztalatok szerint ez nagyjából annyira megbízható prognózis, mint a kávézaccból jóslás.

Maradjunk abban, hogy a fenti tünetektől kezdve nagyjából bármikor megjöhet, lehet, hogy két hét, de az is lehet, hogy három év múlva. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Bajnok kiállítás: miben leszek olimpikon?

Edicsek 2017. január 27., péntek 16:32

1500 m2-en, 50 állomáson, 10 sportot lehet kipróbálni a Millenárison nyílt Champion kiállításon, amin a gyerekek letesztelhetik, hogy a képességeiknek melyik sport lenne a legmegfelelőbb, a felnőttek pedig megnézhetik hol csúszott el az olimpikon karrierük néhány évtizede.

Egy csendes hétköznap délelőtt mentünk el megnézni milyen bajnok lehetett volna belőlünk, ha időben tudjuk melyik sport felé kellett volna orientálódni. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Éhen halnak a gyerekkel? Ó, de kár!

Primilla 2017. január 27., péntek 12:41

Az elmúlt egy-két évben a statisztika szerint nagyjából mindenkinek jobb lett egy kicsit, kivéve az egyszülős családokat, mert nekik 2015-re tovább romlott a helyzetük: még többen élnek közülük szegénységben, mint egy évvel azelőtt.

Nem régen jelent meg a KSH Háztartások életszínvonala 2015. kiadványa, amely szerint tavaly minden harmadik gyerek (33,6%) szegény vagy kirekesztett családban élt, habár a helyzet 2012 óta folyamatosan javul kicsit a statisztika szerint. Az egyszülős háztartásoknak viszont csaknem kétharmada (egészen pontosan 62,3 százaléka) tartozik a szegény vagy kirekesztett kategóriába.  

Távolról sincs vége, olvasson még »

Az asztmás gyerekek nagyobb eséllyel híznak el

Brownie 2017. január 26., csütörtök 15:34

Korábbi kutatásokból kiderült, hogy az elhízott fiatalok körében - részben a D-vitamin hiányának köszönhetően - gyakoribb az asztma és az allergia. Újabb vizsgálati eredmények pedig arra mutatnak rá, hogy az asztmás gyerekeknek jóval nagyobb az esélye az elhízásra, mint társaiknak. Akkor most melyik okozza melyiket?

És, hogy miért fontos ez? Azért, mert az asztma és a túlsúly együttes megléte más anyagcsere-betegségek, például a prediabétesz és a 2-es típusú diabétesz kialakulását is előidézheti, ez pedig nem csak az egyén szintjén súlyos probléma, hanem a társadalom számára is lényegesen olcsóbb lenne megelőzni, mint élethosszig kezelni.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ezek az ózdi gyerekek simán ugorják a PISA lécet

Miklya Anna 2017. január 26., csütörtök 09:57

Pocsék a PISA-teszt eredménye? Ezeknél az ózdi gyerekeknél tutira nem. 

Bódis Krisztával sokszor, sokféle formában összefutottam már, persze főleg a munkáira gondolok: ismerem írónőként, de követem azt a hihetetlenül hatékony tevékenységét is, amit a hátrányos helyzetű gyermekekért folytat. Ez a Van helyed stúdió, és annak pesti testvére, a Stúdió plusz. Interjú arról, hogy ha akarjuk, és dolgozunk rajta, a szép elméletek nagyon is működővé tehetők a gyakorlatban.

Kriszta felfogása szerint neki pedagógusként és oktatásszervezőként az a legfontosabb feladata, hogy olyan oktatáshoz és egyéb lehetőségekhez segítse a gyerekeket, amit a környezetük – az iskolák, vagy a szülők – forrás hiányában nem tudnak számukra biztosítani.

Ha hosszútávú, folyamatos és következetes odafigyelést, gondozást és tehetséggondozást kap, egy gyerek, akkor is képes kihozni magából a legjobbat, ha sokkal, de sokkal rosszabb körülmények közül jön, mint mondjuk egy rózsadombi kamasz - állítja Kriszta, aki szerint a gyerekekbe alapból nincs „belekódolva” a sikertelenség, a továbbtanulás hiánya, vagy a jövőről való lemondás, ha van olyan intézményrendszer vagy pedagógus, aki segít nekik utat találni, és támogatja őket.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Apa felvilágosít: a pizza sokszor jobb, mint a szex

Primilla 2017. január 25., szerda 14:58

Apa és tini lánya között őszintén és nyíltan beszélgetni a szexről olyan, mint a középiskola: fájóan kellemetlen, nem igazán tanul belőle senki semmit, és hamarabb vége, mint gondolnánk. Nos, többek között ezért nem szeretné egyetlen kamaszlány sem kimondani az apja előtt a pénisz szót. Soha. És többek között ezért az a refrén az esetleg mégis feltett kérdésekre, hogy „menj, és kérdezd anyádat!”, mint a helyzet kezelésére bevett stratégia apa és lánya között.

Ugyanakkor Peggy Orenstein, a Girls & Sex című bestseller szerzője szerint, ha egy apa azt szeretné, hogy a lánya felelősségteljesen éljen szexuális életet – márpedig nyilván azt szeretné – be kell látni, hogy ez, mármint a felelősség, a szülőnél kezdődik. Vagyis, hogy mit ad át a gyerekének, milyen példát mutat, és milyen tanácsokkal látja el őt. A Fatherly remek cikkben foglalta össze a lényeget, ami magyar apáknak sem jön rosszul hasonló esetben, sőt, alighanem most egy információs vákuumba csusszantunk be szemfülesen, mert adott esetben minden tanács jól jön a témában tapasztaltabbaktól.

shutterstock 519289519

A legtöbb apának a gyerek tinédzserkorára kikristályosodik az agyában a mesterterv, ami nagyjából és egységesen úgy néz ki, hogy puskával a kezében fogja elhajtani azokat a vakmerő hapsikat, akik harmincéves koráig legyeskedni próbálnának a lánya körül.

Csakhogy ez nem egy hasznos és előremutató viselkedés, mivel egy apának mégiscsak az lenne a feladata, hogy egészséges lelkű nővé nevelje a gyerekét. Aminek része az egészséges szexualitás és az ezzel kapcsolatos önkép is. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Vérnyomása elárulja, hogy fia vagy lánya lesz!

Brownie 2017. január 24., kedd 18:24

Jó néhány régi mendemonda kering arról, milyen trükkökkel befolyásolható fogantatás előtt, és jósolható meg fogantatás után a születendő gyerek neme: egyes testhelyzetekről már az ókorban azt tartották, hogy segítenek fiút nemzeni, de olyat is hallottunk, hogy ha a nő csak hasra hízik, azaz hátulról nem is látszik, hogy terhes, akkor fiút vár, ha viszont csípőre és fenékre is, akkor lányt. Aztán vagy bejön a jóslat vagy nem.

Valamennyi hiedelem közül a fogantatás időzítésének van némi tudományos alapja, amit a '60-as években Landrum B. Shettles dolgozott ki, bár erről az elméletről is megoszlanak a szakértői vélemények. Egy új kutatás szerint azonban a nők vérnyomása alapján már a fogantatás előtt egész jó eséllyel megjósolható, hogy a születendő gyerek fiú lesz-e vagy lány.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Még tíz dolog, amit ha elmesélünk a gyerekeinknek, kiröhögnek

(bj) 2017. január 23., hétfő 12:33

Nem is olyan régen írtam egy cikket a nosztalgiáról, és arról, hogy mik voltak azok a nyolcvanas évekbeli „divathóbortok”, szokások, amiket a mi gyerekinek már nem fognak megismerni, de talán még értelmezni sem. Számos komment érkezett a cikk alá, a reakciók alapján pedig összeállt a cikk folytatása.

Előtte azonban még egy dolgot megjegyeznék: rendkívül érdekes volt olvasni a kommenteket abból a szempontból is, hogy az általunk (Kecskeméten) sörgésnek hívott tevékenységnek mennyiféle neve élt a köztudatban az ország különböző területein. Volt, aki kocsizásnak, sörizésnek ismerte, de a kommentekben feltűnt még a recsézés, kocsérozás, simizés, sergés, forgózás, pörcsizés, sikázás, sündizés, kuszizás is.

1. Gumizás: sokan írták ezt is kommentben, és igen. Ez az a játék, amivel szinte egész gyerekkoromat töltöttem. Játszótéren, otthon, iskolában. Ha nem lenne ismerős, a szabály nagy vonalakban: kell hozzáá három ember és egy 4-5 méter hosszúságú gatyagumi összekötve.

Két ember egymástól messze, terpeszben állva a bokájára kihúzza a gumit, míg a harmadik közöttük átugrál a gumin, az akkor még mindenki által ismert koreográfiájú ugrásokkal, mint a kecske, magyar, kishordó, csiszi-csoszi. Ha lement egy kör, a két tartóember eggyel magasabbra emeli a gumit, és kezdődik az egész elölről. Akkor van csere, amikor az ugráló ember ront, vagyis nem ugrik át vagy rá a gumira, amikor kellett volna. Comb- és derékmagasságban már jó kis kihívás.

Nyáron próbáltam a játszótéren bemutatni a kislányoknak a játékot, de nem arattam osztatlan sikert vele. Viszont a Decathlonban lehet kapni a tevékenységhez szükséges gatyagumi kifinomultabb változatát, pl. rózsaszínben, és munkatársunk iskolájában mostanában szoktak gumizni a lányok, szóval még nincs minden veszve.

2. Tévéműsorok: kéthetente csütörtökönként a Szomszédok, péntekenként Dallas, szombat délután a Delta Kudlik Juli nénivel és a havas hegyekben mászó túrázóval, vasárnap pedig a Családi mozidélután a Disney-vel, melyben pl. Nicole Kidman is feltűnt az Ausztrál expressz című sorozatban. Gumimacik, Balu kapitány és társai. Valamint akkor hódították meg Magyarországot a dél-amerikai szappanoperák, élükön Isaurával. Az akkortájt szélesedő csatornakínálat is varázslatként hatott ránk: az akkor még valódi zenéket sugárzó MTV (Music Television – Hi, Steve Blame here with MTV News!), vagy a Super Channel, Sky Channel hihetetlen újdonságot jelentett a magyar csatornán szocializálódott korosztálynak. Megbabonázva figyeltük a videoklipeket: (Sinéad O'Connor elsírta magát a klipben!!) közkedvelt szórakozásunk volt, hogy el is játsszuk őket.

3. Hahota, kaland-játék-kockázat könyvek: negyedévente jelent meg a Hahota, amiben – akkor még rendkívül tréfásnak tűnő – viccek, írások szórakoztatták a nyolcvanas évek gyermekeit, és persze magyar és külföldi képregények is helyet kaptak a kiskönyvben. Ha valakinek megvan még a gyűjteménye, azt javaslom, ne olvasson bele! Döbbenetes, mekkora favicceken voltunk képesek nevetni! A kaland-játék-kockázat könyvek inkább a fiúk körében volt népszerű: adott volt egy sztori, többféle, alternatív útvonal, és egy megoldás, amit lapozgatással érhettünk el.

DSC8936
Fotó: Kaszás Tamás / Dívány

4. Macskabölcső, tátika: az iskolai órák közti szünetekben előszeretettel játszottuk a macskabölcsőt, amihez ugyancsak egy gumiszalagra volt szükség: egy meghatározott „koreográfia” szerint kellett a két kézre felvenni a gumit, a játszópajtásnak pedig átvenni azt két kézzel úgy, hogy ne menjen szét az egész hóbelevanc.

A tátika viszont egy papírból hajtogatott alkalmatosság volt, amibe két kezünk ujjait alulról lehetett beilleszteni, majd összezártuk, szétnyitottuk. A papír füleibe különböző tulajdonságokat, tevékenységeket írtunk, számoltunk, nyitottuk, zártuk, és a végén kijött, hogy mi a kedvenc színünk, éppen kibe vagyunk szerelmesek, vagy valami hasonló, nagyívű dolog.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Útmutató tanároknak a tragédia feldolgozásához

Dívány 2017. január 23., hétfő 10:06

Két pszichológus szakértő pontokba szedte, mit érdemes és hogyan átbeszélni a tanároknak a diákokkal a hétfői tanórákon január 23-án a pénteki, veronai buszbaleset áldozatainak emlékére elrendelt nemzeti gyásznapon. 

Révész Renáta Liliána pszichológus gyásztanácsadó és Kiss Kinga klinikai gyermekszakpszichológus egy teljes óravázlatot állított össze, hogy ezzel segítsék a pedagógusok munkáját. A hétfőt gyásznappá nyilvánító kormányrendeletben külön kitérnek arra, hogy az iskolákban pedig tanóra vagy külön diákrendezvény keretében méltó módon megemlékezést kell tartani.

Ehhez nyújtanak az interneten bárki számára elérhető gyakorlati segítséget. A tansegédlet főirányvonala a Prevenció (elszigetelődés túlzott befeléfordulás, érzelmek kifejezésének hiánya és képtelenségének megakadályozása), Ártalomcsökkentés (szorongás, megnövekedett halálfélelem csökkentése) Méltó megemlékezés fontossága (kegyelet, mintanyújtás a megemlékezés formáihoz) és a Gyász, veszteség témájának csoportos feldolgozása.

Emellett az egyes témák közös, az egész osztály bevonásával történő átbeszéléséhez javasolnak kérdéseket és irányvonalakat is.

A budapesti Szinyei Merse Pál Gimnázium diákjai és tanárai péntek éjjel szenvedtek buszbalesetet Veronánál. A tragédiában tizenhatan meghaltak, huszonhatan megsérültek, többen még az életükért küzdenek. A hírek szerint a két válságos állapotú sérült kivételével vasárnap estére minden túlélő hazaérkezett Magyarországra. A balesetet túlélők és az áldozatok hozzátartozói számára azonban még hátravan a gyász és a történtek feldolgozása.

A gyászterapeuta és a pszichológus korábban már mesélt lapunknak arról, hogy mi a szerepe ilyen helyzetekben a krízisintervenciós csoportnak, és hogy a környezet mivel segíthet (vagy szándéka ellenére akár árthat is) a feldolgozás folyamatában.

Úgy nem lehet, hogy a tanár nem ér rá tanítani

Primilla 2017. január 23., hétfő 09:56

Mit tud tenni egy ország, ha azt tapasztalja, hogy túl sok gyerek bukik ki az iskolából, mielőtt letenné a vizsgáit, sőt, sokan már felsőre úgy le vannak maradva a tananyaggal, hogy reménytelen a felzárkóztatásuk? Holott az oktatás elvileg mindenkinek ingyen jár, ingyenesek a tankönyvek is, még ösztöndíjak is vannak, a szülők nagy része mégis inkább egy másik, magániskolát választ a gyerekének?

Ha ön azt gondolná, hogy Magyarországról beszélünk, téved. Ezekkel a problémákkal küzdött ugyanis az indiai Haryana állam (is). Három évvel ezelőtt, az ottani oktatási hivatal felkérésére szakemberek felmérték a helyzetet, és kemény munkával kitalálták, hogy hogyan tudnának segíteni a bajokon.

Az oktatás színvonala rövid idő alatt valami elképesztő módon emelkedni kezdett, ráadásul ingyen, vagyis az egész nem került semmibe az államnak. A projekt vezetője, Seema Bansal egy TED előadásban mesélt róla.

Drága, és egyáltalán nem hatékony

Az átlagos indiai osztálytermek rettenetesen lepusztultak, a gyerekek a földön ülnek, a falak koszosak, eszközök nincsenek, egészen szívszorító belépni egy ilyen iskolába. 11 éves korukra a gyerekek fele annyira le van maradva, hogy arra már nem lehet tovább építkezni. Nem képesek egy egyszerű összeadásra, nem tudnak megfogalmazni egy nyelvtanilag helyes mondatot. 13-14 éves korukban pedig végleg lemorzsolódnak az iskolából.

GettyImages-481687391
Fotó: UniversalImagesGroup / Getty Images Hungary

Holott Indiában az állami iskolák ingyen biztosítják nemcsak az oktatást, de az étkezést, és a tankönyveket is, aki viszont teheti – ez a családok 40 százalékát jelenti – inkább méregdrága magániskolába adja a gyerekét. Az USA-ban ugyanez az arány 10 százalék.

Legalább felismerték, hogy létezik a probléma

2013-ban a Haryana állami oktatási hivatal vezetője felhívta Seema Bansalt, hogy valamit találjon ki, mert a helyzet tarthatatlan. Haryana tartomány méreteiben Kanadával versenyez, fejlettségében persze egyáltalán nem. A szakember munkatársaival végignézte, hogy milyen példákat tudnának használni a világból a problémák megoldására, de nem találtak semmit, amit át tudtak volna ültetni a helyi viszonyokra. Vagyis saját tervet kellett kidolgozni.

Távolról sincs vége, olvasson még »
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 ... 293

Blogok, amiket olvasunk

A TASZ JELENTI Azt hittem, jobban járok, ha nem az autót viszem szervizbe, hanem én megyek orvoshoz.

Képzeld el, hogy 15 éve minden nap ugyanazon az útvonalon mész a reggeli csúcsban munkába, majd a délutáni dugóban haza. Újabban visszatérő fájdalmat érzel a lábadban, mikor kiszállsz az autóból.

MAI MANÓ Kép-párok #187

Kép-párok rovatunkban minden alkalommal két olyan fotót láthattok, amelyeket neves fotóművészek készítettek ugyanazon témában vagy olyat, amelyeken éppen egymás munkáira reflektálnak.

HATÁRÁTKELŐ A lakókocsis élet árnyoldalai

Gyakran olvasni, hogy „persze, mert mindig csak a külföldi élet pozitívumairól van szó”, ami mondjuk szerintem nem igaz, de nem is ez a lényeg, hanem hogy a például a furgonlakó létnek is vannak bőven nehézségei.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés