Geszler Dorottyának hatalmas kihívást jelent, hogy hétről hétre élőben énekeljen a Nagy Duett színpadán. Bár a műsorvezető soha nem tanult énekelni, örül, hogy énekesként is próbára teheti magát.
Az egykori szépségkirálynő a Díványnak azt is elmondta, a show-műsor kapcsán sokat tanult önmagáról is. Például megértette, ahhoz, hogy valóban felszabadultan tudjon teljesíteni a színpadon, alább kell adni a rá mindig jellemző maximalizmusból.
Hogy érezted magad az énekes szerepében?
Jelen pillanatban annyira fáj a torkom, hogy alig van hangom, még beszélni is nehezemre esik. Mindenképpen izgalmas, ahogyan műsorról műsorra egyre több szerepben kipróbálhatjuk magunkat. Először csúnyácska, veszekedő, majd kibékülő házaspár voltunk, aztán a kukás és a díva szerepébe bújtunk. Legutóbb a Neoton Família Jojó című dala kapcsán gyerekeknek öltöztünk, ami újabb kihívást jelentett, hiszen nemcsak a megjelenésünk volt gyermeki, hanem énekelni is affektálós gyerekhangon kellett.
Mennyire borította fel az életedet, a mindennapjaidat ez a Nagy Duett?
Teljes mértékben, hiszen azóta, hogy elkezdődtek a próbák, mindig az aktuális dal jár a fejemben, de néha-néha még bevillan az előző is. Volt, hogy valaki megszólított, és megkérdezte, mit dudorászok. Jelenleg teljesen mértékben a műsor köré szervezek mindent.
A média terepe nem ismeretlen számodra, hiszen voltál már műsorvezető, ez a mostani mégis egy másfajta szerepkör. Milyen képességeket kíván tőled, és mennyire feszegeti a határaidat ez a feladat?
Egészen más műsorvezetőként a színpadon állni és mikrofonba beszélni, mint élőben énekelni, amitől még a profi énekesek is sokszor tartanak, hiszen ez egy nagyon nehéz feladat, még akkor is, amikor a saját dalaikat éneklik, és nyilván nem először. Éppen ezért nekünk, civileknek, ez az énekesi pálya többszörösen nehezített. Nem csak azért, mert énekelni kell, hanem azért is, mert sokszor még a dal is ismeretlen, és heti három stúdiós próba nem túl sok ahhoz képest, hogy egy színész egy új darabot minimum hat hétig próbál.
De eszemben sincs panaszkodni, mert ez egy show-műsor, nem egy dalverseny.
Milyen technikád, praktikád van arra, hogy legyőzd ezt a lámpalázat?
Nyilván a titok nem más, mint gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni, hogy minél magabiztosabb legyek, és aztán meg kell keresnem magamban azt a kapcsolót, hogy valóban fesztelenül tudjam előadni a dalt a színpadon, és hogy ott kijöjjön az, ami a próbán már megvolt.
Jártál vagy jársz énektanárhoz, hogy a műsorban minél jobban helytállj?
Soha nem tanultam énekelni, és nem is volt rá alkalmam az idő szűke miatt, hogy érdemben rákészüljek.
Örültél, amikor felkértek arra, hogy a Nagy Duettben énekelj?
Először megállt bennem az ütő, és levegőt sem kaptam. Kértem egy kis gondolkodási időt, de aztán vettem egy nagy levegőt, és igent mondtam.
Miért mondtál igent?
Azért, mert ez egy teljesen komfortzónán kívüli feladat, és tudtam, hogy nem az én terepem, de nagyon izgatott, mert a jó dolgok mindig a komfortzónán kívül történnek az emberrel. Én pedig szeretem feszegetni a határaimat, szeretek új dolgokat tanulni, és mindig kellenek az új impulzusok. Másrészt Stohl András miatt is vállaltam, hiszen azért az nem egy mindennapi dolog, hogy valaki egy ilyen párt kap.
Mit tanított neked ez az új, énekesi szerep?
Talán azt, hogy merjek gátlástalanul előadni valamit akkor is, ha tudom, hogy amit csinálok, az messze van a tökéletestől. Azért is nagyon fontos ez, mert én szeretem komolyan venni a feladataimat, és eléggé maximalista vagyok, és ezt most el kellett engedni.
Így is elégedett vagy saját magaddal, a teljesítményeddel?
Nyilván mindig minden lehetne jobb. De most azt is megtanulom, hogy néha félre kell tennem a maximalizmusomat. Egyszer az egyikünk, máskor a másikunk hibázik, nincs ezzel semmi baj. Tudom, hogy bőven van még hova fejlődnöm, de úgy éreztem, már az is előrelépés, hogy a második dalban sokkal felszabadultabb voltam a színpadon.
Mennyire visel meg a zsűri véleménynyilvánítása? Hiszen sokszor elég kritikusan fogalmaznak.
Szerencsére András egy nagyon jó partner, ő mindig nyugtat, hogy ne vegyem a lelkemre, hiszen a zsűrinek az a feladata, hogy értékeljen és kritizáljon, főleg akkor, ha van mit. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érint meg teljesen, ha nem dicséretet kapunk, de azért annak örülök, hogy a második adásban már mondtak pozitívumokat is, és hogy azt is észrevették, hogy sokkal felszabadultabb voltam.
Mivel foglalkozol, hogyan telnek a napjaid akkor, amikor nem a műsorra készülsz?
Igyekszem kipihenni magam, de az ritkán sikerül, mert a műsor mellett ugyanúgy tanítok pilatest, és fellépek rendezvényeken. Így sok mindent át kell szerveznem, de most ezt érzem normálisnak, hogy a Nagy Duett körül forog minden, most ez a prioritás.
Stohl Andrással korábban is ismertétek egymást?
Igen, ismertük egymást nagyon jól, de sosem dolgoztunk együtt, és nem volt szoros vagy baráti a kapcsolatunk. Ennek ellenére teljes mértékben összhangban vagyunk.
Ahogyan Andris fogalmazott korábban, nyilván az első héten még nem voltunk barátok, mert attól nem leszünk barátok, hogy együtt dolgozunk egy műsorban.
De ahogy telnek a hetek, egyre közelebb kerülünk egymáshoz, és azt gondolom, az első pillanattól kezdve megvolt közöttünk az összhang, hiszen figyeltünk egymásra.
Nyilván a külső is szerepet játszott abban, hogy Kádár L. Gellért kapta meg Hunyadi János szerepét, de talán fontosabb volt, hogy a színésznél elszántabb és motiváltabb jelölt nem volt a válogatáson. Gellért a Díványnak adott interjúban azt is elmondta, hogyan készült a castingra.
