Tennessee ájulós kecske

A tennessee-i ájulós kecske szótárában nem szerepel a hidegvér szó. Egy vehemens fajtárs, egy óvatlan mozdulat vagy akár a megnyikorduló kerti hintaágy hangja is kibillentheti nyugalmából. 

Bu!

Az Észak-Amerikában őshonos, Tennessee államban és környékén élő ájulós kecske nevét egy különös tulajdonságáról kapta: ha veszélyben érzi magát vagy megijed, azonnal lemerevedik és elájul. Az ideiglenesen beállt állapot nem tesz kárt az állatban, pár pillanattal a riadalom után képes talpra állni, és úgy folytatni sűrű teendőt, mintha mi sem történt volna. 

A merev lábú kecskeként vagy ideges kecskeként is emlegetett négylábú valójában nem veszíti el az eszméletét, csupán izmai megmerevedése miatt bénul le. Veszélyhelyzetben a Myotonia congenita nevű genetikai rendellenesség meggátolja az izmok működésbe lépését, és megakadályozza, hogy a kecske, más állatokhoz hasonlóan, menekülőre fogja, vagy harcra keljen félelme forrásával. Mivel a bénultságot recesszív gén okozza, a más fajokkal keresztezett kecskék utódai jellemzően nem öröklik az ájulékonyságot. 

Kecskék Tennesseeben

Az ájulós kecskék külsőre nem sokban különböznek más kecskefajoktól, testük valamivel szélesebb, súlyuk – jelentős izomtömegük miatt – kicsit nagyobb. Meglehetősen éber állatok, akik általában csendesebbek a rokonaiknál. 

Az első ájulós kecskék az 1880-as években érkeztek Tennesseebe. Mivel izomzatuk felépítése és működése miatt képtelenek átugrani az alacsony kőkerítéseket, hamar népszerűvé váltak a helyi gazdák körében, de ma már háziállatként is tartják őket. Az izombénulást okozó gént azonban csak 1996-ban fedezték fel, mindössze egy évvel azután, hogy az emberi szervezetben is felismerték. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete 2019-ben veszélyeztetetté nyilvánította az ájulós kecskéket. 

Érdekelnek a természet csodái? Olvass bele sorozatunk előző cikkeibe is!