Felsőbb hatalom nélküli világról álmodtak, uralkodókat és politikusokat öltek
Az anarchia kifejezés a görög an-arkhosz, vagyis „uralomnélküliség” szóból ered, és a közkeletű tévedéssel szemben egyáltalán nem a káoszt jelenti, hanem egy olyan politikai berendezkedést, melyben a társadalom tagjai közös megegyezés alapján, szabad, testvéri elvek szerint, felsőbb hatalom nélkül élnek és dolgoznak együtt. Ebben az utópista ábrándban hitt a 19. századi francia Pierre-Joseph Proudhon, a modern anarchizmus atyja, aki eszményi társadalmának középpontjába a parasztokat helyezte, akik gazdasági eszközökkel, szövetkezés útján szabadíthatják fel magukat.
Proudhon a magántulajdont nem vetette el – emiatt vitába keveredett más utópistákkal, szocialistákkal, például Karl Marxszal is –, ugyanakkor az általa megálmodott Népbankban a parasztokat, dolgozókat a munkára fordított idő szerint arányosan fizetnék ki, politikai berendezkedésében pedig kormányokra egyáltalán nem lenne szükség. A törvényeket szabad szerződések mentén hozzák, a világtársadalomban pedig se határok, se nemzetek nem léteznek.
Az anarchia jelét a Proudhon által hirdetett „hatalom nélküli rend” elve ihlette, sőt, egyesek szerint a francia filozófus maga találta ki a szimbólumot, erre azonban nincs bizonyíték: az A betű természetesen az anarchia szó kezdőbetűje, míg a kör valójában egy O, ami az order, vagyis rend szót jelenti. A szimbólum kezdetleges változatait már az 1800-as évek második felében aktív anarchista mozgalmak is használták, másik hagyományos jelképükkel, a fekete zászlóval egyetemben – a hasonló csoportok számos gyilkosságot és terrorcselekményt követtek el világszerte, többek között William McKinley amerikai elnök és Erzsébet királyné, „Sissi” is anarchista merénylet áldozatává váltak.
A punk tette világszerte ismertté a jelet
A 20. században az anarchia jele felbukkant a spanyol polgárháborúban is, ma ismert, modern verziója azonban csak a politikai harcoktól terhes 1960-as években jelent meg, amikor két francia anarchista csoport vette zászlajára. A popkultúrába egy évtizeddel később, a ’70-es évek második felében tört be a szimbólum, a nyugati polgári társadalmak és szüleik kultúrája ellen lázadó dühös fiatalok rockzenei mozgalmaként megszületett punknak köszönhetően: ugyan a punkok jelentős része inkább csak sokkolni szeretett volna, és egyfajta nihilizmussal szemlélte a világot, hamar megszületett a tudatos politikai szándékkal fellépő anarcho-punk műfaja is.
A mozgalom éllovasának számító brit Crass zenekar (egyben művészeti kollektíva) énekes-dobosa és szellemi vezére, Penny Rimbaud saját bevallása szerint egy franciaországi utazás során látta valahol az anarchia jelét, mely annyira megtetszett neki, hogy gyorsan magáévá tette azt. A Crass példáján felbuzdulva sorra jelentek a színen a hasonlóan erős politikai kiállással rendelkező, radiális baloldali punkbandák, a híres-hírhedt A betű így gyorsan elterjedt világszerte. Idővel természetesen – más hasonló jelképekkel együtt – az anarchiajel a divat részévé vált, eredeti jelentésétől megfosztva ma már táskákon, pólókon és egyéb, hétköznapi helyeken is megjelenik, nem beszélve az iskolai padokról, ahová a lázadó kamasz diákok is szívesen felfirkálják a híres szimbólumot.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
