Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Bár rengeteg párizsi utazik mindennap a metrón, kevesen tudják, hogy a francia főváros alatt mintegy tucatnyi úgynevezett szellemállomás található.
A bezárások mögött meghúzódó szomorú történelmi titok a második világháborúhoz köthető. 1939 szeptemberében, a mozgósítás napján a személyzethiány miatt a hálózat radikálisan összezsugorodott: a meglévő 332 állomásból 173-at azonnal üzemen kívül helyeztek. Az alacsony utasszám, illetve a párizsi tömegközlekedési hálózat későbbi átalakításai miatt több megálló a háború után soha többé nem nyitotta meg kapuit az utasok előtt.
A legismertebb lezárt és elhagyatott állomások
Az 1923-ban a 10-es vonal első végállomásaként funkcionáló Croix-Rouge megállót a háború miatt zárták be, de a későbbiekben forgatási helyszínként használták.
Bár 2019-ben felmerült, hogy éttermet alakítanak ki benne, a projekt technikai problémák miatt meghiúsult.
A Champ de Mars állomást 1939 szeptemberében zárták be végleg, mivel túl közel volt egy másik, három vonalat is kiszolgáló állomáshoz, így fenntartása nem volt kifizetődő. A Saint-Martin szintén távolsági okokból szűnt meg a háború előtt.
Párizs belvárosa alatt, az 1906-ban megnyitott Arsenal megálló szintén a II. világháború kezdetén kényszerült bezárni, de az 1965-ös La Grosse Caisse című filmben még feltűnt.
Martin Nadaud, amely 1905 és 1921 között a 3-as vonal végállomása volt, 1969-ben beolvadt a felújított Gambetta állomásba, amelynek 1971-től csupán az egyik folyosójává vált.
Az ezüstvászon állomása és a sosem használt peronok
A legismertebb szellemállomás kétségtelenül a Porte des Lilas, amely 1939-ig üzemelt. Ennek az állomásnak a közönség elől elzárt peronja a mozi szerelmeseinek is ismerős lehet, hiszen itt forgatták a Ronin, az Amélie csodálatos élete és a Les Femmes de l'ombre című filmeket is.
Léteznek olyan állomások is, amelyek soha egyetlen utast sem fogadtak.
A Haxo megállónak például sosem épültek meg a külső bejáratai, a Parc des Princes stadion meccsnapjaira tervezett, 1923-ban épült Porte Molitor pedig ma pusztán a vonatok tárolására szolgál.
Az ember nem is gondolná, hogy a világ egyik legnagyobb és leghosszabb metróhálózata alatt – amelyet naponta mintegy 7 millió utas használ – ilyen érintetlen, elhagyatott megállók rejtőznek. Ezek a szellemállomások nem szerepelnek a hivatalos metrótérképeken és a mindennapokban megközelíthetetlenek.
Ezt biztosan nem tudtad: a párizsiak eleinte nem szerették az Eiffel-tornyot.
